Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből
"Michael Phelps? He is a freak"- mondták a megnyitó alatt folyamatosan sört kortyolgató ausztrál újságírók, amikor szóba került az olimpia úszóprogramja, és annak legnagyobb sztárja. A csodabogár jelző tökéletesen találó a Baltimore-i Lövedék becenéven is ismert fiatalemberre, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megdönti Mark Spitz 1972-es, hét arannyal fémjelzett rekordját.
Phelps egy csinos bajszot is növesztett, hogy ebben is hasonlítson a nagy elődre, de mivel a jelentős arcszőrzettel bíró úszó olyan ritka, mint a kínai ajándékboltban a Free Tibet feliratú póló, így odalett végül a Spitz-utánzás ezen kelléke.
A sajtótájékoztatón szóba került Phelps meglepően emocionális ünneplése, a dobogón állva a könnyeivel küszködött, aztán meg nagy nevetésben tört ki, amikor hirtelen félbeszakadt az amerikai himnusz. "Nem tudom, miért voltam ennyire meghatódva. Énekelni akartam a himnusz alatt, de az érzelmeim miatt nem ment. Eszembe jutottak az idei év élményei, eseményei, és kicsit meg is könnyebbültem, mivel Lochte úgy száguldott egyre közelebb hozzám az elmúlt hónapokban, mint egy tehervonat. Nagyon jó érzés, hogy az első arany már zsákban van, de innentől ezt a történetet le is zártam. Életem formájában vagyok, az elmúlt egy évben két és fél másodpercet javultam, és sikerült rekorddal befejeznem a 400 vegyest. Az ugyanis biztos, hogy ez az úszás volt az utolsó részemről ebben a számban, emlékezetesre sikerült, mert életem egyik legnehezebb futama volt."
Az egyik újságíró arról érdeklődött, jól látta-e a visszajátszáson, hogy Phelps az egyik fordulónál a nagy lendülettől beverte a fejét, de az érintett nem emlékezett ilyenre, vagy csak nem érezte. Azt viszont elismerte, hogy nem volt elég friss, és 150 méternél látta a táblán, hogy nagyon húzós lesz még a verseny, így aztán mellen még rátett egy jó nagy lapáttal. "Ez volt pályafutásom legkeményebb első 50 métere, szerencsére az erős kezdés után a végén már megvolt a szükséges előnyöm, és amikor éreztem, hogy László és Ryan nem foghat be, akkor mosolyogva úsztam le az utolsó 20 métert, már láttam magam a dobogón" - avatta be az érdeklődőket egy-két személyes élménybe Phelps.
Amikor az amerikai elhagyta a termet, vele együtt jópár médiamunkás is kisétált, de azért így is sokan voltak kíváncsiak Cseh Lászlóra, aki már korábban is kivívta az elismerést tehetségével és szerénységével, és ez az ezüstérem csak még inkább növelte az ázsióját.
Természetesen nem lehetett kikerülni a mostanság szokásos dressz-témát, de Cseh úgy véli, bár előzetesen mindenki a Speedo egész testes cáparuhájától volt elájulva, mostanra kiderült, hogy e nélkül is lehet eredményesen úszni, ráadásul annyira szoros a dressz, hogy korlátozza a mozgásszabadságot, ezért is döntött Laci a derékig érő viselet mellett.
"Ha igazán jó eredményt akar elérni az ember, akkor annak már 200-nál fájnia kell" - mondta az első magyar érmes arra a kérdésre, hogy mennyire fáradt el, hogy esett neki ez a 400 méter.
Mivel Phelps elköszönt a 400 vegyestől, így jó esély van rá, hogy az elkövetkező időkben Cseh, Lochte különverseny lesz a nagy világeseményeken ebben a számban. "Nem hiszem, hogy csak kettőnkről szól majd a 400 vegyes, sokat fejlődött ez a szám, hiszen a döntőbe is már csak 4:11 perc körüli idővel lehet bekerülni. Biztos, hogy lesznek új, feltörekvő arcok, de én is szeretnék ott maradni az elitben, és Phelps is itt lesz még, legalábbis a világcsúcsa, aminek megdöntése egy újabb kihívást jelent."
Cseh és Phelps sem lesz sokat távol a Vizes Kockától, előbbi hétfőn este lép ismét rajtkőre a 200 m pillangó előfutamában, míg az amerikai már vasárnap este visszatér, mivel 200 gyorson ismét megmutatja magát.