Miért zokogott az olimpiára vágyó magyar pólós?

Varga Tamás a pekingi olimpiai vízilabdadöntő óta nem szerepelt a magyar válogatottban, de látva a Debrecenben nyújtott jó játékát, Kemény Dénes beválogatta a bő keretébe, mire a két méternél is magasabb játékos zokogni kezdett örömében. A 36 éves pólós biztos abban, hogy a kapitány most is a legjobb 13 játékost fogja kivinni Londonba, közéjük szeretne bekerülni Szivós Márton is, aki már kétszer is az utolsó pillanatban maradt le az olimpiáról.

Az idei év meglepetéscsapatával, a Debrecennel európai kupaindulást érő ötödik helyen végzett Varga Tamás a 2008-as pekingi döntő óta egyszer sem volt válogatott, az idén viszont nagyon jó formában játszott, 66 góljával a magyar bajnokság harmadik legjobb góllövője lett. Erre felfigyelt Kemény Dénes is, aki meghívta bő, 19 tagú olimpiai keretébe a júliusban 37 éves, kétszeres olimpiai bajnokot.

Idegőrlő volt ez a bizonytalanság

Varga jobb fizetésért külföldre is szerződhetett volna az idény elején, ám ő inkább a Debrecen mellett döntött, hogy jobban szem előtt legyen, és a 2011-2012-es szezonban csak egy cél lebegett a szeme előtt: bekerülni az olimpiai keretbe. A kapitány által megnevezett tizenkilenc pólósból hatan ugyan nem utazhatnak el az olimpiára, de Vargából így is kiszakadt az utolsó év feszültsége, amikor megtudta, hogy visszakerült a csapatba.

"Nem is az, hogy sírtam, hanem zokogtam, amikor megtudtam a hírt. Idegőrlő volt ez a bizonytalanság, egy évig csak nyomtam, de nem tudtam, hogy van-e esélyem az olimpiára. Azzal nyugtattam magam, hogy 50-50 százalék esélyem van a kerettagságra, és jól tudom, még nem biztos, hogy utazni fogok, de nagyon örültem, hogy az első lépést sikerült megtennem London felé" - nyilatkozta az [origo]-nak az Olaszországban, Máltán, Svájcban és Montenegróban is megfordult játékos, aki szerint a kerethirdetés előtt semmilyen jel nem utalt arra, hogy a kapitány reaktiválni fogja.

Varga védekezésben és támadásban is kiemelkedő teljesítményre képes

"A kapitánnyal egy éve beszéltem utoljára, és akkor azt mondta, figyeli a játékomat, és ha szüksége lesz rám a csapatnak, szól. Dénes többször elmondta nekem: tudja, hogy mire vagyok képes, innentől kezdve rajtam a sor, hogy bizonyítsam, tagja lehetek az utazó keretnek."

A góllövés és a bekkelés sem gond

A 2009-ben a Szegeddel, egy évre rá a montenegrói Kotorral LEN-kupát nyert játékos biztos abban, hogy Kemény Dénes, mint mindig, most is a legjobb tizenhárom pólóst választja ki, erre bizonyíték a zsinórban megszerzett három olimpiai bajnoki cím is. "Versenyhelyzetbe kerülünk, de ettől még nincs ellenségeskedés, és mindenki a legjobbat akarja a válogatottnak."

Varga Pekingben 33 éves volt, és úgy véli, azóta bölcsebb és nyugodtabb lett. "Közben volt egy válásom, emiatt sok mindent átértékeltem, de nagyon sokat köszönhetek az új páromnak és a spiritiszta vezetőmnek, Noéminak, aki tartja bennem a lelket. Igen, változtam, de hogy mennyit, azt ítéljék meg mások."

Nagy kérdés, hogy Vargára milyen poszton számítana a kapitány, mert korábban akkor is védőként szerepelt, amikor a klubjaiban jól ment neki a góllövés. "Nem hiszem, hogy gondot okozna, ha gólt kellene lőnöm a válogatottban. Hogy a klubomban ennyi gólt szereztem védőként, inkább nagy dolognak számít, viszont nem jelenti azt, hogy ne kellett volna ugyanúgy védekeznem. De ha a válogatottban kizárólag a védekezés lesz a dolgom, akkor így próbálok majd a csapat hasznára lenni."

Szivósban nincsen dac, csak vágyak

Szivós Márton is azért küzd, hogy bekerüljön a tizenhármak közé, de ő az előző négy év történései alapján biztos pontnak számít. Ettől még nem kiabálhatja el a csapattagságot, mert 2004-ben és 2008-ban is az utolsó szűkítés során került ki a később aranyérmes csapatból.

"Nem volt kellemes érzés, de elfogadtam. Nem rágódom ezen, sokkal inkább bízom a saját tudásomban, és remélem, hogy most sikerül kijutnom. Nincs bennem dac, csak vágyaim vannak, amelyeket szeretnék beteljesíteni."

Szivós számára talán ez az utolsó esély, hogy apja és nagyapja nyomdokába lépve olimpiai aranyat nyerjen

Az augusztusban 31 éves pólóst a családi múlt kötelezi, hiszen a nagyapja, id. Szívós István kétszeres, apja, Szívós István pedig egyszeres olimpiai bajnok.

Kisgyerek volt, amikor a nagyapja meghalt, de az apjától sokat kapott, a képzését viszont az edzőkre bízta. Mégis majdnem a focipályán kötött ki. "Már gyerekkoromban sok időt töltöttem az uszodában, de nem gondoltam azt, hogy nekem mindenképp pólóznom kéne. Volt egy szokásos kamaszkori kitörésem, hogy akkor csináljak valami más sportot, édesapám levitt egy fociedzésre, de hála istennek nem ragadtam ott."

Szivós klubszinten zsákszám nyeri a trófeákat (többek között ötszörös magyar bajnok, olasz aranyérmes, Euroliga-győztes), a válogatottal viszont elkerülték az aranyérmek, megannyi 2-4. helyezése van. "Olyan nevelést kaptam, hogy csak az első hely számít, egy magyar vízilabdázónak ezzel együtt kell élnie. Nem is tudok örülni egy második helyezésnek, legyen szó bármilyen versenyről. Idővel persze ezek közül is megszépül egy-kettő, és utólag nem is értékelem alul az ezüst- és a bronzérmeket sem, de inkább csak az aranyakra emlékszem. Remélem, nyáron a válogatottal is sikerül, ebben megegyeznek az elvárásaink a szurkolókéval."