"Nem bíztam el magam a döntő előtt, tudtam, hogy ki-ki meccs lesz. Az edzőmmel, Bíró Tamással megbeszéltük, hogy a fiatal grúz valószínűleg vadul be fog kezdeni, ez volt az egyetlen esélye, tudtuk, hogy az utolsó másfél perce el fog fáradni. Sajnos nekem sem volt egyszerű napom, őszintén bevallom, elfáradtam, ennyi volt bennem. Elnézést, ha csalódást okoztam, én sem ezt akartam kihozni a nap végéből" - értékelt a láthatóan nagyon összetört Ungvári a döntő után az [origo]-nak.
Ungvári köszönetet mondott azoknak, akik mögötte álltak az elmúlt hónapokban, miközben testvére régóta húzódó doppingügye és magánéleti gondok keserítették az életét.
"Az elmúlt fél év feszült időszak volt, naponta voltak összezörrenések az edzőmmel, akivel szinte együtt laktunk. Az elmúlt három hónap volt a legkatasztrofálisabb. Meg akarom köszönni az edzőmnek azt a munkát, amit belém rakott több mint két évtized alatt. Megérkeztünk végre egy olimpiai éremhez, amit egyelőre nem tudtam felfogni."
A galériáért kattintson a képre!
Ungvári húsz év után nyert érmet a magyar férfi cselgáncsnak, akkor Kovács Antal arannyal, Hajtós Bertalan ezüsttel, Csősz Imre és Csák József bronzzal zárt.
A ceglédi születésű, de Tatabányán versenyző dzsúdós nem biztos benne, hogy valaha is felhőtlenül tud majd örülni az ezüstnek. Példának Hajós Bertalant hozta fel: "Ő a mai napig könnyes szemmel és fájó szívvel mesél a barcelonai döntőről, amelyet vitatott körülmények között vesztett el. Biztos, hogy bennem lesz egy életem át, hogy egy fantasztikusan nagy dolog kapujában álltam, és nem tudtam belépni Kovács Antal, a magyar dzsúdó eddig egyetlen aranyérmese mellé. Olyan vagyok, aki nagyon nehezen felejt el egy-egy kudarcot, és biztos vagyok benne, hogy életem végéig kísérteni fog ez a döntő."
Ungvári még nem döntötte el, hogy nekivág-e egy újabb olimpiai ciklusnak, de viccesen hozzátette, ha edzője nem mond le róla, akkor van esély rá, hogy Riónak is nekifut.