Tízpróbázó a kispadon, gyalogkakukk a pályán

A világ leggyorsabb embere, Usain Bolt úgy véli, hogy a futballpályán is megállná a helyét, és rögtön a Manchester Unitednél próbálkozna. Akadt már példa arra, hogy valaki atlétikáról futballra váltson: a német Hans-Peter Briegel távolugrásban és hármasugrásban korosztályos bajnok is volt, míg a 81-szeres válogatott Mátrai Sándor a helsinki olimpia 4x100-as váltójának tartalékja volt.

A londoni olimpia egyik legnagyobb sztárja a jamaicai sprinter, Usain Bolt, aki nem csak az atlétikai pályán nyújtott teljesítményével hívja fel magára a figyelmet. Legutóbb például kijelentette, hogy szeretne próbajátékon részt venni a Manchester Unitednél, ráadásul később azt is kifejtette, hogy teljesen komolyan gondolja mindezt.

Fél év atlétika után az olimpiára

A mindössze 18 esztendős brit futó, Adam Gemili remekül szerepelt az olimpián, az elődöntőben 10.06-os idővel harmadik lett, és mindössze négy század hiányzott neki ahhoz, hogy bejusson a fináléba.

Pedig csak az idén döntötte el véglegesen, hogy nem a foci, hanem az atlétika lesz az első számú sportága. A londoni születésű Gemili nagy álma a Premier League volt, így nyolcéves korától a Chelsea-ben focizott. 15 évesen aztán otthagyta a Stamford Bridge-et, egy évet eltöltött a Readingnél, majd az amatőr Dagenham & Redbridge következett, ahonnan kölcsönbe a hatodosztályú Thurrockhoz került.

Akkor már egyértelmű volt, hogy elképesztő gyorsasága miatt sprinterként több esélye van arra, hogy világklasszis legyen, tavaly nyáron 100 méteren és a 4x100-as váltóval is ezüstérmes lett az ifjúsági Európa-bajnokságon, de csak januárban váltott át teljesen a futásra.

Amíg focizott, addig jobbhátvédként alkalmazták, és a Thurrocknál csak Gyalogkakukknak becézték. "Elképesztően gyors, technikailag sem volt rossz, taktikai szempontból pedig éppen kezdte megérteni a játékot. Reális esélye volt arra, hogy futballistaként is befusson, de érthető, hogy a futást választotta" - mondta róla a Dagenham & Redbridge edzője, Wayne Burrett.

A Thurrock elnöke, Tommy South pedig így emlékezett rá: "A West Ham United ellen játszottunk egy edzőmeccset, elrúgta a labdát a védő mellett, és simán lefutotta. Az ellenfél egyszerűen nem tudta, hogy mit csináljon vele, még felrúgni sem nagyon tudták".

Mátrainál nem igen volt gyorsabb védő

Gemili tehát ígéretes focistából lett kiváló sprinter, de a fordított útvonal sokkal gyakoribb: tehetséges atlétából többen lettek remek futballisták. A 81-szeres válogatott Mátrai Sándor például futóként került fel Orosházáról Budapestre, a Ferencvároshoz (amelyet akkoriban éppen Kinizsinek hívtak), és olyan jó rövidtávfutó volt, hogy kis híján bekerült a helsinki olimpiára utazó keretbe a 4x100-as váltó tagjaként.

Végül tartalékként itthon maradt, de csak egy évvel később váltott a labdarúgásra, ahol eleinte csatárként játszatták, végül azonban a magyar futball történetének egyik legjobb hátvédje lett.
A gyorsaságát persze maximálisan kamatoztatta, gyakran behozhatatlannak tűnő hátrányból is képes volt utolérni a kiugró csatárt, hogy az általa szinte tökélyre fejlesztett becsúszó szereléssel megakadályozza a gólszerzésben.

Az egykori 72-szeres nyugatnémet válogatott hátvédet, Hans-Peter Briegelt pályafutása nagy részében úgy emlegették, mint egykori tízpróbázót, pedig tizenévesen mindössze két alkalommal indult ebben a versenyszámban.

Távolugrásban és hármasugrásban viszont annál többször versengett, olyannyira, hogy korosztályos német bajnok is volt, és csak 17 évesen kezdett el egyesületben futballozni. Ekkor is csak az amatőr SV Rodenbachban játszott, ahonnan három esztendővel később került a Kaiserslauternbe és innentől kezdve már csak a focira koncentrált.

"Elsősorban a gyorsaságomból és az emelkedésemből profitáltam, főleg a fejeléseknél jött ez jól. Az atlétika és a foci azonban nagyon különböző sportág, teljesen mások az edzések, máson van a hangsúly" - mesélte évekkel később a Tagesspiegelnek.

Olimpiai bajnok a negyedosztály kispadján

Briegel tehát nem volt tízpróbázó, viszont a sportág történetének egyik legnagyobb alakja, a brit Daley Thompson megpróbálkozott a focival azt követően, hogy befejezte az atlétikát. Az 1980-as és az 1984-es olimpia aranyérmese egészen 1992-ig atletizált, és csak 34 évesen kezdett el foglalkozni a labdarúgással.

Több profi csapatnál is próbálkozott, játszott a tartalékok között a Leicester Cityben, a Stevenage Borough-ban, a Wimbledonban és a Mansfield Townban is - utóbbi gárda színeiben pedig 1995-ben, a Cardiff City elleni negyedosztályú bajnokin a kispadra is leülhetett, de nem cserélték be.

www.globalsoccerapp.com