Tényleg olyan borzasztó ez az olimpia?

A riói olimpia körülményei sok tekintetben igazolják a szervezési hiányosságok miatti félelmeket, de a brazilok a mentalitásukkal igyekeznek ezt ellensúlyozni. A Zika-probléma pedig egész egyszerűen nem létezőnek tűnik. Helyszíni tudósítóink élményeit összeszedve értékeljük az olimpiarendezést.

A magyar küldöttség egy több olimpiát megjárt, nem sportoló tagja azt mondta két nappal a riói játékok kezdete előtt az Origo munkatársának, hogy olyan rossz körülményeket, mint amilyenek Brazíliában várták a résztvevőket, még egyetlen más olimpián sem látott.

Az olyan, rettentően kínos és látványos bakik, mint a medencék vizének az elszíneződése, még azok szemében is megalapozottá teszik ezt a mégoly korainak tűnő értékelést, akik csak felületesen követik, hogy mi történik a két és fél hetes, tehát a hétfői nap után csaknem a kétharmadánál járó eseményen.

2016. augusztus 14.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a riói olimpia feltétlenül rossz hangulatú esemény lenne. Tudósítóink beszámolója szerint, például, az első napok hangos magyar sikerei óta előfordul, hogy a jellegzetes, sokak által hordott magyar szurkolói pólóra mutogatva lapogatják a vállukat teljesen ismeretlen emberek, mindenekelőtt helyiek.

Ha valami átjön a valós, az olimpia kerítésein túli Brazíliából, az ez: látszik, hogy

a brazil tényleg barátságos, közvetlen nép.

Bár a szurkolók viselkedése európai szemmel nézve nem mindig rokonszenves, ahogy a sajátjaikat biztatják, az egészen magával ragadó. A Maracanában rendezett megnyitón annak is borsódzott a háta a himnuszénekléstől, akitől amúgy távol áll a déli mentalitás.

A zárt világ biztonságos

Bár Rióban több sportolót, edzőt ért már támadás – köztük a magyar csapat egy tagját is –, újságírói szemmel a közbiztonság sem kritikus. Egyrészt az olimpiai létesítmények zárt világában mindenki biztonságban érezheti magát. Másrészt akad kolléga, aki egyedül lakik a városban, tömegközlekedéssel jár-kel, rengeteget metrózik, buszozik, és még mindig itt van egy darabban.

Ezzel együtt kényelmetlen érzés látni a hatóságok erődemonstrációját, a rengeteg fegyverest, rendőrt, ellenőrzőpontot, biztonsági kaput. De a franciaországi foci-Eb-n még több katona lepte el az utcákat, szóval ez messze nem Rio sajátossága. Megszeretni nem lehet, megszokni azért igen.

Katonák is vigyáznak a rendre Forrás: AFP/Tasso Marcelo

Az viszont kétségtelen, hogy nagy városi kirándulások, pláne távolabbi látványosságok szóba sem jöhetnek annak, aki dolgozni érkezett az olimpiára. Egy kontinensnyi országban más léptékű a közlekedés, mint otthon. Órákat lehet autózgatni a városon belül, Rio és Sao Paulo a térképen szomszéok, a valóságban 430 kilométer választja el őket. Aki itt programot tervez, órákkal korábban el kell indulnia, különben lemarad.

Éljenek a friss gyümölcsök!

Arról, hogy a gasztronómiai csodáiról híres, e tekintetben is egyedülállóan színes és változatos országban hogyan sikerült az olimpia résztvevői számára rémálommá tenni az étkezést, már korábban részletesen írtunk. Ha valaki előzőleg azt mondja, hogy Rióban egy gyorsétteremben akarnak majd jóllakni azok, akik elfogadható áron akarnak ebédelni, kinevettük volna. Az egyetlen pozitívum ezen a téren a reggelihez felvonuló friss gyümölcsök sora.

A közbiztonság mellett a legnagyobb félelem a Zika-vírust övezte. Nos, a szúnyog, amelyet még az első nap láttunk a szálláson, ismeretlen helyre távozott, és azóta sem érkezett egyetlen fajtársa sem. Innen nézve döbbenetes, hogy világklasszis sportolók mondták le a szereplést a Zika-para miatt. Egyszerűen semmilyen szerepet nem játszik ez a probléma az olimpián, a médiahiszti viszont megtette a hatását.

Más természetű gondok viszont vannak

A ráérős brazil hétköznapok valósága valamelyest átszüremlik az elvileg nemzetközi sztenderdek szerint összerakott olimpiába: ez-az nincs kész, nem működik, rossz minőségű. Vásároltunk helyi SIM-kártyát, de a vonal spontán meg-megszakad, másfél ágy pedig már szétesett a szálláson (igaz, azóta megcsinálták).

Sárosi Laura például remekül érezte magát Rióban Forrás: Facebook/Sarosi Laura

Meleg víz napokig nem volt, a buszsofőrök meg időnként eltévednek, és keresgélik a vadiúj létesítményeket.

És nem csak ők.

A sajtómunkások is rendszeresen csak bolyonganak az olimpiai parkban. Nem elég, hogy az egyes létesítmények között nagyok a távolságok, lassú a közlekedés, a becsekkolás is lassítja a folyamatokat, és pocsék a tájékoztatási rendszer. Például az 1-es teniszpályán (ez a center utáni legnagyobb aréna) még a harmadik napon sem volt sehova kiírva, hol lehet bemenni a sajtótribünre.