Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXII. nyári olimpiai játékokról, Tokióból.
„Nem várt eset történt a verseny előtt, ilyenekre nem lehet készülni éles helyzetben. Rohantam vissza az akkreditációmért, de közben elszakadt a nadrágom, így a call roomba már két gatyával mentem, és ott kellett átöltöznöm a döntő előtt" – mondta Milák Kristóf, hogy az olimpiai aranyérem megnyerése után egyelőre nem dobta ki a szakadt úszónadrágot.
A 21 éves úszót arról is kérdezték, hogy a benyúlás pillanatában tudta-e, hogy győzött?
Tudtam, éreztem. De nem az éremért úsztam, hanem az időért. Ezért egy picit csalódott vagyok, mert nem tudtam megdönteni az egyéni legjobbamat.
Egy újságíró megkérdezte, milyen érzés úgy úszni, hogy az ellenfeleinek sansza nincsen. Az újdonsült olimpiai bajnok egy kicsit felkapta a vizet, mert érezte, az ellenfeleire nézve tiszteleten kérdést kapott.
„Persze, értem én. Szívassuk meg a másikat.
Ha én tiszteletet tudok adni a versenytársaimnak, akkor legalább kaphatnának ők is egy méltóságteljesebb kérdést annál, hogy milyen érzés, hogy esélyetek sem volt rá? Milyen érzés csal a második helyért úszni? Engem kicsit bosszant, hogy az ellenfeleimnek nem lehet feltenni egy méltóságteljes kérdést
– mondta Milák Kristóf.
Végezetül arról kérdezték a Honvéd úszóját, hogy a jövőben milyen számokban szeretné kipróbálni magát.
„Szeretnék eljutni a 100 méteres pillangóúszás döntőjéig, ott jót úszni. Ha majd az olimpia után majd két hónapig nem látok vizet, akkor elgondolkodom azon, hogy merre tovább és milyen számokban fogok versenyezni a jövőben."