Harminc esztendővel ezelőtt találkozott utoljára egymással a magyar és a bolgár labdarúgó-válogatott, ám az akkori olimpiai selejtező nem hagyott maradandó emléket hazai szurkolókban. Ugyan a budapesti összecsapást Fazekas és Kozma találataival sikerült 2-0-ra hozni, a szófiai 4-0-s zakót nehezen lehetett megmagyarázni.
Ezúttal persze mindenki beleegyezett volna az utolsó hazai pályán elért eredménybe, akár még az 1-0-s sikerbe is: a Szusza Ferenc-stadionban ugyanis csak győzelemmel tarthatta életben továbbjutási esélyeit Lothar Matthäus csapata.
Az első percek elfogódottsága okozott némi kalamajkát Király kapuja előtt, szerencsére a bolgárok néhány távoli lövése célt tévesztett. Tíz perc után megnyugodott a csapat, Vincze Ottó megpróbálta összefogni az együttest, a győri középpályás kiválóan irányított, ha kellett szerelt, ha kellett távolról próbálkozott.
A legkellemesebb meglepetést azonban Böőr Zoltán jelentette, a Loki aprótermetű középpályása védekezésből is kivette a részét, s gyorsaságát kamatoztatva remekül érkezett fel a támadásokkal.
A bolgárok egykori zseniális labdarúgója, az immáron kapitányként tündöklő Hriszto Sztoicskov jó kártyásként kavargatta is a lapokat, taktikai változtatásai azonban nem igazán jöttek be.
"Ha azt nézzük, nem kaptunk gólt, akkor akár elégedettek is lehetnénk" - nyilatkozta a félidőben László Csaba, a válogatott edzője, aki a szünet után hat perccel már ebbe a szalmaszálba sem kapaszkodhatott bele. A második félidőt ugyanis remekül kezdték a bolgárok, a két Petrov - kihasználva Király tétovázását - remek gólt hozott össze.
Sok választása nem maradt az együttesnek, meg kellett kezdeni a támadásokat, ezzel a fellazuló védelem gyakorlatilag Királyra támaszkodott, aki bravúrt bravúrra halmozott. A támadások azonban nehezen jöttek: Huszti és Bodnár már fáradt volt a szélen, így úgy tűnt, Kerekessel és Rajczival hiába dobott még egy támadót játékba a szakvezetés, a középpályáról nem érkeztek a megfelelő labdák.
A futballhoz azonban szerencse is kell, ez a 90. percben kivételesen a magyar csapat mellé állt, s Rajczi szemfülessége pontot ért. Egy olyan pontot, amely legalább a reményt meghagyta a vb-szereplésről még álmodni merő szurkolóknak.