45 perccel a vb-selejtező kezdete előtt még a Tungsram-csarnok oldalát többen támasztották, mint amennyien a stadionban helyet foglaltak (hja kérem, a sör nagy úr!). Ennek ellenére kisebb hangrobbanással ért fel, ahogy Hajdú B. István, a találkozó szpíkere felkonferálta: "a 10-es mezben...Gera... Zoltán!" A West Bromwich Albion sztárja több mint csatár, több mint csapatkapitány: egy igazi reménység, akiben vezért lát a közönség.
Napjaink futballjának legnagyobb magyar reménysége apályán is mindent megtett a győzelmért, bár valószínűleg nem ezért tűnt fel a pálya minden szegletén. Lothar Matthäus taktikáját az első pillanatokban nehéz volt felismerni, mert elég sok játékos akadt, akinek talán akadt volna jobb posztot is találni.
Nem szeretnénk a szakvezetés fogadatlan prókátoraként szerepelni, de még a hazai, újpesti is látványosan felszisszent a nagy kedvenc, Vanczák egy-két hibáját látva. Az újpesti balbekk ugyanis középső védőként kapott feladatot, egynémely megoldásán látszott, nem az ő világa.
Aztán akadtak olyan hangok is, hogy nem ártana alkalmazni a röplabdás forgást, mert első látásra kicsit elcsúszott a forgatókönyv. Így Halmosit előrébb lehetett volna húzni a balhátvéd szerepkörből, Bőörnek sem a pálya közepén jutott volna hely, s talán Gera számára sem az Angliában ráerőltetett "szélsőség" a megfelelő.
Szó, ami szó, 25 percig több máltai lövés ment kapura, mint magyar: az első percben megeresztett Kenesei bombára Grima és Anonam is válaszolni tudott, utóbbi kettőnél Királynak kellett hárítania.
Aztán jött a 35. perc, amikor Halmosi távoli bombáját éppen Torghelle vette át, a lesre játszó védők még éppen kifelé rohantak, amikor a Panathinaikosz csatára a látványosan eldőlő kapus mellett a jobb sarokba lőtt.
A félidőben Matthäus változtatott néhány helyen, a fentebb említett pozíciókat átrendezve Gera beljebb húzódott (sőt, később átkerült a bal oldalra), Halmosi is több támadófeladatot kapott, ennek ellenére Said azt mondta, "ha már nem megy a hazaiaknak, segítünk", s okos öngóllal növelte a magyarok előnyét.
Ettől végleg összeomlott a vendégcsapat, bár ha nem tette volna, akkor Takács bombagólja önmagában is sokkoló erővel hatott (nem véletlenül jegyezte meg az egyik tévés műszaki ember, miközben a stúdióba kísérte a középpályást, ugyan, eresszen már meg egy ilyen lövést bajnokin, a Fradi színeiben is). A hajrában Rajczi nem hagyta ki a lehetőséget, hogy hazai pályán betaláljon, a 4-0-s siker jó felkészülésként szolgálhatott a svédek elleni, szerdai meccs előtt.
A közönség remekül szórakozott, az egyik szponzor által meghonosított felfújható "hurkák" jól szóltak összeverődve a stadionban. Még az egyik kanyarban ülő szurkolói csoport is úgy érezte, elég 60 percen keresztül transzparensen üzenni a mérkőzést közvetítő televíziós társaságnak és annak kommentátorának, mert 3-0 után ezek a feliratok eltűntek. Igaz, a "Szar média" került le utoljára a kerítésről...