Franciaország

 

Komoly bajba sodorta a legutóbbi Európa-bajnokság után meghirdetett fiatalítási program a Kékeket a selejtezősorozat elején, hiszen Raymond Domenech tanítványai láthatóan nem tudták betölteni a veteránok által hátrahagyott űrt.

Az emlékezetes, görögök elleni vesztes mérkőzés után a válogatottságtól visszavonult Bixente Lizarazu, Lilian Thuram, Marcel Desailly és Zinédine Zidane hiányában (Claude Makelele csak az első, Izrael elleni hazai találkozó után köszönt el a csapattól) a franciák - főleg a támadások építésében - korántsem jeleskedtek úgy, ahogy azt a közvélemény az utóbbi évek során megszokhatta tőlük.

Pedig a csoport nem tűnt túlságosan keménynek, a galloknak az első helyért a már említett Izrael mellett Svájccal, Írországgal, Ciprussal és a Feröer-szigetek válogatottjával kellett megküzdeniük. Utóbbi két nemzeti csapat a legcsekélyebb mértékben sem tudott beleszólni a küzdelmekbe, hiszen egyszer sem sikerült pontot elcsípniük jóval esélyesebb ellenfeleiktől, a többiek azonban hihetetlen módon - egyetlen kivételtől eltekintve - csakis döntetleneket értek el egymás ellen.

A remidömping különösen a Kékeket érintette érzékenyen, akik hazai környezetben egészen a hetedik fordulóig nyeretlenek maradtak, sőt, a válogatott elkövette azt a kétes bravúrt, hogy egészen addig saját közönsége előtt még csak gólt sem sikerült szerezne (az izraeli, az ír és a svájci elhárítás leküzdése jelentett megoldhatatlan problémát).

Az eredménysorból kitűnik, hogy a védelemre, annak ellenére, hogy összetétele - leginkább sérülések miatt - gyakran változott, nem lehetett panasz, tíz mérkőzésen mindössze kétszer került a franciák hálójába a labda (egyszer a négy összecsapáson pályára lépett Fabien Bartheznek, egyszer pedig a hatszor szerepelt Grégory Coupet-nak kellett maga mögé nyúlnia).

Az hátsó alakzatban egyedül William Gallas tudta végig megőrizni a helyét, ám pozíciója neki sem volt állandó, hol középen, hol a bal oldalon kapott lehetőséget. A középpályán azonban már komolyabb gondokkal kellett szembenéznie Domenech-nek, aki számos felállást kipróbált ebben a csapatrészben, de az itt bevetett Olivier Dacourt, Alou Diarra, Rio Mavuba, Carmel Meriem, Daniel Moreira vagy éppen Benoit Pedretti egytől egyig csődöt mondtak, nem is beszélve Robert Piresről, aki össze is veszett a kapitánnyal, így csak az első négy mérkőzésen kapott szerepet.

Megfelelő támogatás hiányában természetesen a csatársor sem tudta azt a teljesítményt nyújtani, ami elvárható lett volna, az első hat mérkőzésen szerzett öt gólra Thierry Henryék nem lehetnek büszkék. Bár hozzá kell tenni, hogy az ideálisnak tartott Henry-David Trezeguet támadókettős, főleg utóbbi sérülései miatt, egyszer sem tudott összeállni.

Domenech aztán a szurkolók nyomásának (is) engedve belátta, hogy a további kísérletezgetés könnyen a selejtezők elbukásához, és ezzel együtt saját állásának elvesztéséhez vezethet, az utolsó négy mérkőzésre tehát visszacsábította a gárdába Zidane-t, Makelelét és Thuramot, akik nemcsak játéktudásukkal segítették a csapatot, de lelket öntöttek az önbizalmukat vesztett játékostársakba is.

A megerősített Kékek egy magabiztos hazai 3-0-s győzelemmel hangoltak a komolyabb megmérettetésekre a feröeriek ellen, hogy aztán négy nappal később Írországban rögtön megszerezzék azt a bizonyos kritikus három pontot. Dublinban Henry villanása döntötte el a mérkőzés, és mint kiderült, a továbbjutás sorsát, mikor a második félidőben Sylvain Wiltord átadását küldte szép mozdulattal a hálóba. Nem mellesleg ez volt a csatár harmincadik gólja a címeres mezben, amivel beérte az örökranglista harmadik helyén tanyázó Just Fontaine-t és Jean-Pierre Papint.

Az egygólos győzelemmel a franciák lépéselőnybe kerültek csoportbeli ellenfeleikhez képest, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz a gyakorlathoz, hogy egymással csak döntetlent játszanak. A következő játéknapon Genfben a gallok is visszatértek ehhez a "jól bevált" metódushoz, és 1-1-re hozták a svájciak elleni derbit, így az utolsó, Ciprus elleni hazai mérkőzés előtt már nekik állt a zászló, és nem is hagyták ki a kínálkozó lehetőséget, négyet rúgtak a jobb sorsra érdemes szigetlakóknak - a vezető gólt éppen Zidane szerezte.

A Kékek így végül öt győzelemmel és öt döntetlennel, veretlenül jutottak ki a világbajnokságra, két pontot verve Svájcra és Izraelre, hármat Írországra. A házi gólkirály pedig négy góllal az a Djibril Cissé lett, aki mindössze két összecsapást játszott végig, és csupán négyszer kapott lehetőséget kezdőként Domenech csapatában.