Kevesen gondolnák, hogy az Egyesült Államok válogatottja már az első világbajnokságokon is jelentős szerepet játszott, ám így van: az amerikaiak 1930-ban, Uruguayban bejutottak az elődöntőbe, ahol aztán 6-1-es vereséget szenvedtek Argentínától. Négy évvel később rögtön az első fordulóban beleszaladtak egy 7-1-es zakóba az olaszok ellen, 1938-ban pedig nem is neveztek. 1950-ben aztán megint Dél-Amerikában rendezték a vébét, és az USA válogatottja (amely amatőrökből állt) a torna egyik legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy legyőzte Anglia legjobbjait. Pedig az angolok színeiben olyan legendás játékosok szerepeltek, mint Billy Wright vagy Alf Ramsey, ráadásul a britek tizenegyest is rúghattak, de Stan Mortensen büntetőjét Frank Borghi kapus kivédte.
1950. június 29.
Egyesült Államok - Anglia 1-0 (1-0)
Belo Horizonte, Mineiro-stadion, 10 ezer néző
vezette: Datillo (olasz)
Egyesült Államok: Borghi - Keough, Maca, McIlvenny, Colombo, Bahr, Wallace, J. Souza, Gaetjens, Pariani, E. Souza. Szövetségi kapitány: Giesler.
Anglia: Williams - Ramsey, Aston, Wright, Hughes, Dickinson, Finney, Mortensen, Bentley, Mannion, Mullen. Szövetségi kapitány: Witterbottom.
gól: Gaetjens (38.)
A sportág fejlődésével a csak hobbiból futballozók számára nem nagyon maradt hely a legjobbak között, nem csoda tehát, hogy 1954 és 1986 között az Egyesült Államok válogatottja egyetlen világbajnokságra sem tudott kijutni, még akkor sem, amikor Észak-Amerikában virágzott a profi bajnokság, az NASL, hiszen ebben jórészt külföldi világsztárok kergették a labdát. Az amerikaiak hosszú szünet után 1990-ben kvalifikálták magukat ismét a vébére, és azóta mindegyik tornán jelen voltak, de csak a hazai rendezésű viadalon, 1994-ben tudtak jelentősebb eredményt elérni. Akkor a Bora Milutinovics által vezetett együttes továbbjutott csoportjából, amelyben még Románia, Kolumbia és Svájc szerepelt. A helvétek elleni találkozó történelmi összecsapás volt, hiszen a Pontiac Silverdome-ban, fedett pályán játszották - a vébék históriájában elsőként. A továbbjutás kulcsa viszont a kolumbiaiak elleni találkozó volt, amelyet az amik 2-1-re nyertek meg, és azon az összecsapáson szerezte a kolumbiai Andrés Escóbar azt az öngólt, amiért a vébét követően meggyilkolták. A nyolcaddöntőben a hazaiak ellenfele az első számú favorit, Brazília volt, a meccset pedig a nemzeti ünnepen, július 4-én rendezték, de az "amerikai álom" nem vált valóra, a selecao, ha nehezen is, de 1-0-ra nyert.
1994. július 4.
Brazília - Egyesült Államok 1-0 (0-0)
San Francisco, Stanford Stadium, 84 ezer néző
vezette: Quiniou (francia)
Brazília: Taffarel - Jorginho, Márcio Santos, Aldair, Leonardo, Mazinho, Zinho (Cafú, 69.), Mauro Silva, Dunga, Bebeto, Romário. Szövetségi kapitány: Parreira.
Egyesült Államok: Meola - Clavijo, Balboa, Lalas, Caligiuri, Jones, Dooley, H. Perez (Wegerle, 46.), Sorber, Ramos (Wynalda, 61.), Stewart. Szövetségi kapitány: Milutinovics.
gól: Bebeto (73.). Kiállítva: Leonardo (44.), Clavijo (87.).
Nyolc évvel ezelőtt, Franciaországban viszont alaposan leszerepelt az amerikai együttes, hiszen mindhárom találkozóján kikapott, és a hivatalos rangsor szerint az utolsó helyen végzett, ráadásul az egyik vereséget éppen Irán ellen szenvedte el - ez a 90 perc a két ország politikai ellentéte miatt volt érdekes. A legutóbbi világbajnokságon az amerikaiak várakozáson felül szerepeltek, a Bruce Arena által irányított gárda Portugáliát és Lengyelországot megelőzve jutott tovább csoportjából (különösen a titkos favoritnak tartott luzitánok elleni győzelem volt meglepő), majd a nyolcaddöntőben az örök rivális Mexikót is legyőzte, jelezve, hogy Észak-Amerikában már korántsem a mexikóiak számítanak egyeduralkodónak.
2002. július 17.
Egyesült Államok - Mexikó 2-0 (1-0)
Jeonju, World Cup Stadium, 36380 néző
vezette: Pereira (portugál)
Egyesült Államok: Friedel - Berhalter, Mastroeni (Llamosa, 90.), O'Brien, Pope, Lewis, Reyna, Wolff (Stewart, 59.), McBride (C. Jones, 79.), Donovan, Sanneh. Szövetségi kapitány: Arena.
Mexikó: Ó. Pérez - Márquez, Vídrio (Mercado, 46.), Torrado (García Aspe, 78.), Arellano, R. Moráles (L. Hernández, 28.), Borgetti, Blanco, Luna, Carmona, J. Rodríguez. Szövetségi kapitány: Aguirre.
gól: McBride (8.), Donovan (65.)
Az amerikaiak a negyeddöntőben is remekül futballoztak, és Németország ellen csak rossz helyzetkihasználásuk, na meg Oliver Kahn pazar védései miatt estek ki - bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok válogatottjával immár komolyan számolni kell.