Lengyelország

 

A lengyel válogatott az 1934-es világbajnokság előtt még elbukott a selejtezőn (jobban mondva visszalépett a csehszlovákok elleni párviadal visszavágója előtt), négy évvel később azonban kvalifikálta magát a mondiálra, és az 1938-as viadalon rögtön a vébék történetének egyik legfantasztikusabb mérkőzését produkálta.

A legjobb nyolc közé kerülésért a lengyelek Brazíliával kerültek össze, és az első félidőt követően a dél-amerikaiak 3-1-re vezettek, azonban a szünet után jött Ernest Wilimowski, és mesterhármasával kiegyenlített. A rendes játékidő után tehát 4-4 volt az eredmény, így hosszabbításra került sor, ahol a brazilok újabb két gólt értek el, így Willimowski negyedik találata csak a szépítésre volt elegendő - ezzel a lengyel csatár lett a vébék történetének első labdarúgója, aki mesternégyest ért el.

1938. június 5.
Brazília - Lengyelország 6-5 (3-1, 4-4, 6-4)
Strasbourg, La Meinau stadion, 15 000 néző
v.: Eklind (svéd)
Brazília: Batatais - Domingos, Machado, Zezé, Martim, Affonsinho, Lopes, Romeu, Leónidas, Perácio, Hércules
Szövetségi kapitány: Pimenta
Lengyelország: Madejski - Szczepaniak, Galecki, Góra, Nyc, Dytko, Piec, Piatek, Scherfke, Wilimowski, Wodarz
Szövetségi kapitány: Kaluza
gól: Leónidas (18., 93., 104.), Romeu (25.), Perácio (44., 71.), illetve Scherfke (23.), Wilimowski (53., 59., 89., 118.).

A lengyel gárda ezt követően nem tartozott Európa élmezőnyébe, és egészen az 1970-es évek közepéig rendre elbukott a világbajnoki selejtezőkön, az 1974-es világbajnokságra azonban egy egészen kivételes generáció nőtt fel. A Kazimierz Deyna, Grzegorz Lato, Andrzej Szarmach, Wladyslaw Zmuda vagy éppen Jan Tomaszewski nevével fémjelzett együttes gond nélkül kvalifikálta magát az NSZK-ban megrendezett viadalra, és ott is kiválóan szerepelt. A csoportkört százszázalékosan vette, pedig egy kvartettbe került Argentínával és Olaszországgal is, majd a második fázisban is két győzelemmel kezdett, Svédország és Jugoszlávia sem tudta megállítani Latóékat.

Az NSZK elleni találkozón így tehát a döntőbe jutás volt a tét, és a frankfurti meccset fél órával később kellett kezdeni a hatalmas esőzés miatt. A talaj később sem nagyon volt alkalmas folyamatos játékra, és a sárdagasztásban a nyugatnémetek bizonyultak jobbnak, 1-0-s győzelmük azt jelentette, hogy a lengyelek a harmadik helyért játszhattak, mégpedig Brazília ellen - és ezt a találkozót meg is nyerték 1-0-ra, megszerezve a bronzérmet. A 90 perc egyetlen találatát "természetesen" Lato szerezte, akinek ez volt a hetedik gólja a tornán, és ezzel gólkirály is lett.

1974. június 7.
Lengyelország - Brazília 1-0 (0-0)
München, Olimpiai-stadion, 78 000 néző
v.: Angonese (olasz)
Lengyelország: Tomaszewski - Szymanowski, Gorgon, Zmuda, Musial, Kasperczak (Cmikiewicz, 79.), Deyna, Maszczyk, Lato, Szarmach (Kapka, 73.), Gadocha
Szövetségi kapitány: Górski
Brazília: Leao - Zé Maria, Alfredo, Marinho Peres, Marinho Chagas, Carpegiani, Rivelino, Dirceu, Ademir (Mirandinha, 56.), Jairzinho, Valdomiro
Szövetségi kapitány: Zagalo
gól: Lato (76.).

Négy évvel később, Argentínában már senki sem lepődött meg azon, hogy a lengyel válogatott megnyerte a csoportját az NSZK előtt, a második körben azonban már nem ment olyan jól az együttesnek. A házigazdáktól elszenvedett 2-0-s vereség után a lengyelek a peruiakat ugyan legyőzték 1-0-ra, de a braziloktól ismét vereséget szenvedtek, így aztán nem tudtak bejutni a legjobb négy közé, de azért megint ott voltak a világ élmezőnyében.

Az 1982-es, spanyolországi viadalon pedig ismét alaposan kitett magáért a gárda, amelyben az idő tájt Zbigniew Boniek számított a legnagyobb sztárnak, de a régi nagyok közül ott volt még Lato és Zmuda is. A csoportkörből megint gond nélkül ment tovább a gárda, köszönhetően a Peru elleni 5-1-es diadalnak, majd a második fázisban Belgium 3-0-s legyőzése, majd a Szovjetunió elleni gól nélküli döntetlen azt jelentette, hogy elődöntőt játszhatott a gárda.

Az az Olaszország volt az ellenfél, akivel a csoportmérkőzések során már játszott a csapat, és akkor döntetlent ért el - de másodjára Paolo Rossival nem bírtak a lengyel védők, így a döntő megint álom maradt. A bronzmeccsre azért összekapta magát az együttes, és a kissé tartalékos franciák 3-2-es legyőzésével nyolc év alatt másodszor szerezte meg a harmadik helyet világbajnokságon.

1982. július 10.
Lengyelország - Franciaország 3-2 (2-1)
Alicante, José Rico Pérez stadion, 28 000 néző
vezette: Garrido (portugál)
Lengyelország: Mlynarczyk - Dziuba, Zmuda, Janas, Majewski, Matysik (Wójcicki, 46.), Kupcewicz, Buncol, Lato, Boniek, Szarmach
Szövetségi kapitány: Piechniczek
Franciaország: Castaneda - Amoros, Mahut, Trésor, Janvion (López, 64.), Girard, Larios, Tigana (Six, 82.), Couriol, Soler, Bellone
Szövetségi kapitány: Hidalgo
gól: Szarmach (41.), Majewski (44.), Kupcewicz (46.), illetve Girard (13.), Couriol (73.).

A lengyel együttes még az 1986-as viadalra is kijutott, sőt, a csoportjából is továbblépett, pedig csak a harmadik helyet szerezte meg kvartettjében, de a portugálok 1-0-s legyőzése elég volt ahhoz, hogy bekerüljön a legjobb 16-ba. Ott viszont a brazilok ellen nem tudott jelentős ellenállást kifejteni, a selecao magabiztosan, 4-0-ra győzött - és a lengyeleknek 16 évig kellett várni ahhoz, hogy csapatukat ismét vébén lássák.

Ezt követően ugyanis egészen 2002-ig nem tudott kijutni a világbajnokságra a válogatott, és a legutóbbi viadal előtt is meglepetésnek számított, hogy az együttes kvalifikálta magát. Ázsiában nem is vártak sokat a gárdától, de Emmanuel Olisadebéékének még a minimális elvárásokat is sikerült alulmúlniuk, három vereséggel végeztek az utolsó helyen csoportjukban.