Mateus sem segített a Fekete Antilopokon

A Németországban zajló labdarúgó-világbajnokság harmadik játéknapjának legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapásán Hollandia 1-0-ra legyőzte Szerbia-Montenegrót, míg az egykori gyarmatosítók, illetve gyarmatosítottak csatájában Portugália ugyancsak minimális különbséggel múlta felül Angolát. Az eredményt tekintve Mexikó magabiztosan verte Iránt, a közép-amerikai válogatott játékától azonban így sem ájult el a világ. A tudósító mindeközben összefut egy enyhén spicces ausztrál Ljungberggel, majd valódi angolai gorillatáncban gyönyörködik, hogy végül fájó kosarat kapjon az exkluzív tévékommentárori szerződése miatt nyilatkozatstopra kötelezett José Luis Chilaverttől.

A stadion környékén viszont három órával a meccs előtt még teljes csend honolt, csak a rendezők, az önkéntesek és a sajtó képviselői lézengtek a külvárosban lévő aréna környékén. A csend aztán megtört, a RheinEnergieStadion (a vb alatt a szponzori korlátozás miatt: kölni világbajnoki stadion) belsejéből felcsendült az egyik válogatott himnusza, a szervezők kipróbálták, "jól szól-e", nehogy úgy járjanak, mint két magyar énekes nem egyszer.

A médiacenterben feltűnt José Luis Chilavert, a paraguayiak korábbi világklasszis kapus-gólkirálya, aki nagyon kedves volt, de mint elmondta, sajnos nem mondhatja el a véleményét országának az Anglia elleni meccséről, mert exkluzív szerződés köti egy dél-amerikai tévétársasághoz, amely szerint senkinek nem nyilatkozhat. Ezek a fránya jogok és törvények...

Ugyanitt, az újságírók hatalmas sátrában, ahol minimum félszáz tévé, vagy félezer, internettel felszerelt asztal, miniétterem és több tucat segítőkész önkéntes igyekszik kielégíteni a világmédia igényét, történt egy érdekesség. Ugye labdarúgó-világbajnokságon vagyunk, ennek rendje és módja szerint eddig mindig és mindenhol csak zöld gyepet és focit lehetett látni, a médiacenter szupermodern TFT-LCD lapos, sok hertzes friss fejlesztésű tévéi is csak a németországi futballcsúcsot mutatták, ám vasárnap kiderült, van valami, ami talán jobban érdekelheti az újságírókat a mexikó-iráni meccsnél. Igen, egy másik sportesemény, a Roland Garros, amelynek döntőjében a nem csak a tenisz-, hanem a sportvilág két óriási alakja mérkőzött meg egymással, a spanyol Rafael Nadal és a svájci Roger Federer. A vébét egy időre hát félretették a zsurnaliszták, és a remek sportmérkőzést, a két fenomén csatáját nézték ámulva és bámulva. (Nem csoda, a két csillag megint káprázatos meccset vívott, és végül a salakkirály spanyol nyert...)

S amikor mindenki kiteniszezte magát, újra képbe jött a focimeccs, amely ekkor már javában tartott. Az izgalmakat szerencsére a végére tartogatta, hiszen a teniszmeccs alatt a közép-amerikai Bravo góljára Golmohamaddi válaszolt (ez tehát csak két gól és döntetlen állás), majd amikor már minden tévé újra focit mutatott, Bravo (a 76. percben) előnyhöz juttatta mexikót, s később Naelson gyönyörű fejesével beállította a 3-1-es végeredményt. Este kilenckor ugyanezen csoport, a négy kontinens által delegált csapatok kvartettjének a vasárnapi záró összecsapása, a Portugália-Angola meccs következett.