Védekező középpályásként futballozni nem a leghálásabb feladat, hiszen a szurkolók elsősorban a támadó feladatokat ellátó játékosokat szoktak észrevenni és díjazni, bár az utóbbi időben egyre több olyan univerzális középpályás jelent meg a világ futballpályáin, akik a védekezés mellett a támadásokból is igyekeznek kivenni a részüket.
A legjobb példa erre talán az angol Steven Gerrard és a német Michael Ballack, bár utóbbi játékos a Bayern Münchenben a legutóbbi két szezonban már kifejezetten támadó szerepkörben játszott. Gerrard is inkább támadó felfogásban játszik a Liverpool FC-ben (legtöbbször ott van mellette a pályán Dietmar Hamann vagy éppen Mohammed Sissoko), de a válogatottban Sven-Göran Eriksson a csoportmérkőzések során neki adott védekezőbb feladatot annak érdekében, hogy Frank Lampard többet mehessen előre - mint ahogyan Lampard mellett a Chelsea FC-ben is ott van Claude Makelele vagy Michael Essien.
Ennek ellenére a két angol középpályás közül Gerrard volt az eredményesebb a vb-n: Lampard ugyan többet próbálkozott kapura lövéssel (összesen 21-szer), mégis a liverpooli szerzett két gólt. (Más kérdés, hogy amikor a legfontosabb lett volna, a portugálok elleni büntetőpárbajban mindkét sztárfocista lába megremegett.) Érdekesség, hogy a FIFA statisztikái alapján a támadóbb feladatokkal ellátott Lampard szerzett több labdát: a nemzetközi szövetség a szerelések számát adja meg, az első négy találkozón Lampard nyolcszor vette el az ellenfelektől a játékszert, Gerrard pedig hétszer.
Gerrardhoz hasonló a helyzete a francia Patrick Vieirának is, akit a védekező középpályás pozíciójában a világ legjobbjai közé szokás sorolni. A gall mester, Raymond Domenech által preferált 4-5-1-es szisztémában Vieira és Makelele közvetlenül a védelem előtt futballozik, elvégezve a "piszkos munkát" a másik három középpályás, Florent Malouda, Franck Ribéry és főleg Zinédine Zidane helyett. Ebből a szempontból meglepő, hogy Makelele neve mellett a FIFA statisztikáiban csak hat labdaszerzés áll négy összecsapás alatt, Vieira viszont 19 alkalommal szerelt sikeresen. Arról nem is beszélve, hogy ezzel együtt a támadásokból is alaposan kivette a részét: máris két gól és két gólpassz áll a neve mellett.
Az egyik legkülönlegesebb eset a brazil Zé Robertóé, aki a selecaóban védekezőbb felfogásban kénytelen játszani, mint klubjában, a Bayern Münchenben. Ott kifejezetten támadó középpályásnak számít, a válogatottban viszont Kaká és Ronaldinho mögött defenzív szerepkörbe kényszerül. Sokan azt gondolták, hogy a focista számára ez a feladat nem ideális, de Zé Roberto az első négy mérkőzésen még az ezen a poszton sokkal jobbnak tartott Émersont is felülmúlta, hiszen 17 labdát szerzett, és csak kétszer veszítette el a labdát. Émerson, igaz, kevesebb percet töltve a pályán, csak nyolcszor tudott sikeresen szerelni.
A labdaszerzések szempontjából a FIFA ranglistája szerint ott van az élcsoportban az olasz Gennaro Gattuso, a német Torsten Frings vagy éppen az argentin Javier Mascherano is, ami nem meglepő, lévén őket a világ legjobb védekező középpályásai között szokás emlegetni. A nemzetközi szövetség statisztikái alapján azonban a legtöbb megszerzett labda egy olyan focista nevéhez fűződik, akit azért nem szokás a világklasszisok közé sorolni: az ukrán Anatolij Tyimoscsukról van szó, aki öt találkozó (összesen 480 perc) alatt 32 alkalommal vette el a labdát az ellenfelektől. Ha ehhez hozzávesszük, hogy őt viszont csupán négyszer szerelték, akkor a focistát valóban a torna egyik nagy felfedezettjének nevezhetjük. Nem lepődnénk meg rajta, ha a Sahtar Donyeck középpályása a nyáron valamelyik topligába igazolna - a hírek szerint leginkább Angliából figyelik, de a napokban az olasz FC Internazionaléval is kapcsolatba hozták.