Németország lehet a bronzmeccsek királya

Pénteken Németországban már csak két stadion tartotta nyitva "kapuit": a berlini Olimpiai és a stuttgarti. Vasárnap a fővárosban 20 órától rendezik meg a labdarúgó-világbajnokság Olaszország-Franciaország döntőjét, egy nappal korábban, Stuttgartban 21 órától a németek a portugálokkal csapnak össze a bronzérméért.

Németországban kissé csökkent a vb-láz, amióta az itáliai nemzeti tizenegy az elődöntőben 2-0-ra legyőzte Jürgen Klinsmann csapatát, s ezzel megfosztotta a Nationalelfet attól a lehetőségtől, hogy 2002 után ismét vb-döntőben szerepeljen.

A Berlinben közlekedő német rendszámú autók is zászlókat cseréltek: a tetőkön most már olasz vagy francia trikolór lobog annak megfelelően, hogy a gépkocsi tulajdonosa melyik fináléba jutott gárdával szimpatizál.

Egy-egy vb bronzmérkőzését általában a "csalódott csapatok csatájaként" szokás aposztrofálni, nem véletlenül vetődik fel szinte mindig a kérdés: miért nem törli el a FIFA a 3. helyért zajló találkozókat?

Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke Németországban is leszögezte: az eddigi gyakorlat nem változik, azaz maradnak a bronzmeccsek, amelyekre - éppen az egy nappal későbbi döntők miatt - kevesen emlékeznek. Pedig ezek a találkozók is emlékezetes pillanatokat hoztak.

Négy évvel ezelőtt Teguban a Törökország-Dél-Korea (3-2) összecsapáson Hakan Sükür már a 11. másodpercben gólt lőtt az ázsiai csapatnak, az akkori bronzmeccs a 2002-es vb legkiemelkedőbb összecsapásai közé tartozott. A harmadik helyért folyó mérkőzéseket eddig az 1930-as és az 1950-es világbajnokság kivételével valamennyi vb-n megrendezték, s az eddigi 15 bronztalálkozón összesen 60 gól esett.

Az eredményeket böngészve kiderül, hogy ezeken a meccseken 0-0-s döntetlent soha nem játszottak a csapatok, s egyszer sem kellett 11-es rúgásokkal eldönteni az összecsapást. A leggyakoribb végeredmény a 2-1 volt, az 1966-os, az 1978-as, az 1990-es és az 1998-as világbajnokságon született ilyen elosztában három gól a bronztalálkozókon. A legtöbb gólt (kilencet) az 1958-as svédországi vb-n a Franciaország-NSZK 6-3-ra végződött mérkőzés hozta.

Érdekesség, hogy a Stuttgartban szombaton pályára lépő németek a mostani világbajnokságot is beleszámítva eddig háromszor szerepeltek bronzmérkőzésen (1934, 1958, 1970), míg az eddigi összes harmadik helyért zajló vb-találkozón 19 ország válogatottja futballozott. Németország, Brazília, Franciaország és Lengyelország eddig 2-2 alkalommal nyert vb-bronzérmet, ha tehát szombaton este Jürgen Klinsmann együttese diadalmaskodik, akkor ezen a listán a németek ugranak az élre, amennyiben a portugálok sikerét hozza a meccs, akkor az ibériai ország csatlakozik az előbb felsorolt négyeshez és szintén kétszeres bronzérmesnek tudhatja magát.

Egy biztos: mindkét válogatottnak presztízskérdést jelent, hogy megnyerje a szombati összecsapást. A németeknek azért, mert rendező országként nem mindegy, hogy éremmel, vagy "csak" a negyedik hellyel zárhatják a vb-t, míg a portugálok a két évvel ezelőtti Eb-ezüstérem után most egy újabb világversenyen zárhatják éremmel a sorozatot.

Nem beszélve arról, hogy edzőjük, a brazil Louis Felipe Scolari négy évvel ezelőtt az aranyéremig vezette Brazíliát, ha pedig most a portugálokkal is dobogóra állhat, az igazán különleges teljesítmény. A németek szempontjából a bronzcsatának van még két apró érdekes és fontos momentuma. Az egyik, hogy ezen a találkozón nem Jens Lehmann, hanem Oliver Kahn védi majd a Nationalelf kapuját, így a Bayern München kapusa mégiscsak pályára léphet a hazai rendezésű vb-n, ráadásul sok múlhat majd rajta a veszélyesen támadó portugálokkal szemben.

A másik fontos momentum megértéséhez vissza kell menni hat évet az időben: a 2000-es Európa-bajnokságon Portugália 3-0-ra verte Németországot, ami akkor a mélyponton lévő Nationalelf búcsúját jelentette a csoportküzdelmeket követően. Azon a rotterdami találkozón a portugál Sergio Conceicao egymaga háromszor vette be Oliver Kahn kapuját (Kahn mellett Michael Ballack is tagja volt a Feyenoord-stadionban kínos vereséget szenvedett német csapatnak), Lothar Matthäus pedig ezen a napon "ünnepelte" 150. válogatottságát.