Labdarúgó-világbajnokság, nyolcaddöntő:
Brazília - Chile 3-0 (2-0)
Johannesburg, Ellis Park, 54 ezer néző
v.: Webb (angol)
Brazília: Júlio César - Maicon, Lúcio, Juan, Michel Bastos - Daniel Alves, Gilberto Silva, Ramires - Kaká (Kléberson, 81.), Robinho (Gilberto, 85.) - Luis Fabiano (Nilmar, 76.).
Chile: Bravo - Isla (Millar, 62.), Contreras (Valdivia, 46.), Jara, Fuentes - Vidal, Carmona, Beausejour - M. Gonzalez (Tello, 46.), H. Suazo, A. Sanchez.
gól: Juan (34.), Luis Fabiano (38.), Robinho (59.)
sárga lap: Kaká (30.), Vidal (47.), Fuentes (68.), Ramires (71.), Millar (80.)
A helyszínen tartózkodó dél-amerikai újságírók előszeretettel emlegetik Copa Américaként a dél-afrikai vébét, és a viccelődésre minden okuk megvan, hiszen a kontinens északi felét kettő, déli részét öt válogatott képviselte a legjobb 16 között.
Az általunk megkérdezett dél-amerikai kollégák nem kerestek nagy titkot, egyszerűen annak tulajdonították a kontinens csapatainak a remeklését, hogy a chileiek, a paraguayiak és az uruguayiak közül egyre többen profiskodnak komoly bajnokságok komoly klubjaiban, és ez a válogatottak játékán is érezteti a hatását. Chilével kapcsolatban többen is Marcelo Bielsa szerepét emelték ki, az argentin szakember ugyanis fiatal játékosokból rakott össze egy látványosan játszó, védekezni nem igazán szerető csapatot, Johan Cruyff például Chilét nevezte a vébé eddigi legjobb válogatottjának.
Ha a holland zseni véleménye Chile mellett is szólt, a statisztika semmi esélyt nem adott Bielsa csapatának, a Vörösök ugyanis 1962 óta nem nyertek meccset az egyenes kieséses szakaszban, ráadásul azzal a Brazíliával találkoztak, amely a két gárda legutóbbi hét meccsét megnyerte. A két válogatott közös vb-múltja is a selecao mellett szólt, amely 1962-ben az elődöntőben nyert 4-2-re az akkori házigazda ellen, 1998-ban pedig a nyolcaddöntőből lépett tovább 4-1-gyel.
Hogy most sem 0-0-s meccset játszanak majd a csapatok, az már első percekben látszott, Chile megtartotta saját stílusát, és bekkelés helyett a támadásokra szavazott, igaz, az első félidőben így is csak egy lehetőséghez jutott, amikor H. Suazo megpróbálta a 16-oson kívülről átemelni Júlio Césart, aki megcsípte a fejmagasságban érkező labdát. Chile támadó felfogása feküdt a braziloknak is, mégsem látványos passzolgatásokkal, hanem átlövésekkel operáltak a sárgamezesek, Luis Fabiano még a kapu mellé maszatolta a labdát, Gilberto Silva viszont már Bravót is megmozgatta egy komoly bombával.
Bár volt esemény bőven a két 16-os között, mégis egy brazil pontrúgás hozott változást a meccsbe, ahogy azt a vébé előtti csapatbemutatóban is írtuk, a chileiek számára komoly gondot okoznak a beívelések, ami most is igazolást nyert: Maicon szöglete után a teljesen üresen emelkedő Juan bólintott a léc alá hat méterről (1-0).
A chilei drukkerek igazán még ki sem bosszankodhatták magukat, amikor - négy perccel később - jött a második gyomros, egy villámgyors támadás végén az addig nem sokat mutató Kaká a Robinhótól kapott labdát a legjobb ütemben tolta Luis Fabiano elé, aki a rosszul helyezkedő Contreras miatt a leshatáron innen lépett ki, kicselezte Bravót, majd az üres kapuba gurított (2-0).
A szünetben Bielsa a spanyolok elleni meccshez hasonlóan kettőt cserélt, de ezúttal ez sem segített, a brazil 16-os közelébe még el-eljutott Chile, de igazi helyzeteket így sem sikerült kialakítania, Kakáék viszont kényelmesen labdázgattak, és várták az újabb alkalmat, hogy lecsapjanak. Az 59. percben Ramires szerzett labdát a félpályánál, majd négy emberen hámozta át magát, elegáns lekészítése után pedig Robinho csavart parádésan a kapu bal oldalába 16 méterről (3-0).
A chileieknek az újabb gól sem vette el a kedvét, rendületlenül hajtottak a szépítésért, H. Suazo kétszer is közel állt hozzá, de előbb Júlio César, majd a felső léc akadályozta meg ebben. Dunga racionálisan játszó csapata a végén már takarékos üzemmódba kapcsolt, a közönségdíjra esélyes Chile pedig kicsit elkedvetlenedett a végére, ami olyan szempontból érthető, hogy pocsék érzés lehet, amikor fél órányi koncentrált teljesítmény után két gól hirtelen visszarángatja az embert a földre.
Az egyik legtöbbet fejlődött dél-amerikai csapat tehát elbúcsúzott, a kontinens nagykutyája viszont tovább folytatta a küldetést a hatodik világbajnoki cím felé, amelynek következő állomása a nagyon masszív hollandok elleni negyeddöntő lesz.