Az állandóság lehet a vb-siker titka

A világbajnoki döntőben két olyan labdarúgó-válogatott találkozik, amelynek kezdő tizenegye a torna során szinte egyáltalán nem változott. A hollandok és a spanyolok ezzel is a régi idők fociját idézik, hiszen a legutóbbi tornákon nem ez volt a jellemző a válogatottakra, a szakvezetők igyekeztek maximálisan kihasználni a 23-as keret adta lehetőségeket. Bert van Marwijk és Vicente del Bosque azonban inkább az állandóságra szavazott.

A szövetségi kapitányok gyakran panaszkodnak, hogy nincsen idejük a csapatépítésre, ám Dél-Afrikában az a két válogatott találkozik a vb-döntőben, amelynek a legstabilabb a kezdő tizenegye. A holland csapatból hét játékos eddig minden mérkőzésen kezdő volt: Maarten Stekelenburg, John Heitinga, Giovanni van Bronckhorst, Mark van Bommel, Wesley Sneijder, Dirk Kuyt és Robin van Persie helye a torna kezdete óta biztos.

Van Marwijk csak kényszerűségből váltott

A szövetségi kapitánynak, Bert van Marwijknak ráadásul a többi poszton is csak kényszerűségből kellett változtatnia: a jobbhátvéd Gregory van der Wielt előbb azért hagyta ki, nehogy összeszedje az eltiltást jelentő második sárga lapot, majd miután ez mégis bekövetkezett, akkor az Ajax Amsterdam játékosa megint hiányzott egy meccsről.

A védekező középpályás Nigel de Jong szintén eltiltás miatt hagyott ki egy találkozót, míg Arjen Robben a torna elején még sérüléssel bajlódott.

Összességében tehát elmondható, hogy Van Marwijk úgy érkezett Dél-Afrikába, hogy tisztában volt az ideális kezdő tizenegyével; és spanyol kollégájára, Vicente del Bosquéra ugyanez igaz.

Csapata eddigi hat mérkőzésén semmi oka nem volt a változtatásra: Iker Casillas, Sergio Ramos, Gerard Piqué, Carles Puyol, Joan Capdevila, Xabi Alonso, Sergio Busquets, Xavi és David Villa minden összecsapáson az első perctől kezdve a pályán volt. Ráadásul Andrés Iniesta is csak egyszer maradt ki, vagyis gyakorlatilag a spanyolok végig ugyanazt a csapatot küldték pályára, Del Bosque csak egyetlen poszton változtatott: Fernando Torres, David Silva vagy Pedro volt a második csatár (Iniestát Honduras ellen Jesús Navas pótolta).

Del Bosque mindenkit játszatott egy kicsit

Az összeszokottság kétségtelenül hatalmas előnyt jelent, de ritkaságnak számít, hogy egy csapat egy nagy tornát képes így végigjátszani. A spanyolokat elkerülték a sérülések, illetve az eltiltások is: Xaviék kapták a második legkevesebb sárga lapot a világbajnokságon. Mindössze háromszor figyelmeztették őket, a csúcsot a másik döntős, Hollandia tartja 15-tel.

Ráadásul a spanyoloknak megvolt az a fórjuk is, hogy Del Bosque a világ egyik legjobb klubcsapatára, a Barcelonára építhetett, nem véletlen, hogy az állandó kezdők közül négyen is a katalánoknál játszanak, akár csak a mindössze egyetlen meccsről hiányzó Iniesta, illetve az elődöntőre a csapatba került Pedro.

Ezzel együtt Del Bosque nagyon ügyelt arra, hogy a világbajnokságra kiutazott 23 futballista közül mindenki pályára léphessen, a spanyoloktól csupán a két cserekapus nem kapott eddig játéklehetőséget. A hollandoknál viszont három mezőnyjátékos be sem mutatkozott a tornán: Edson Braafheid, Ryan Babel és Stijn Schaars számára a világbajnokság eddig egyenlő egy turistaúttal.

Lippinek négy éve bejöttek a cserék

Négy évvel ezelőtt a világbajnok olaszok tökéletesen kihasználták a keret adta lehetőségeket. Marcello Lippi a torna során mindegyik mezőnyjátékosát szerepeltette, mindössze egyszer fordult elő, hogy két egymást követő találkozón ugyanazt a kezdő tizenegyet küldte pályára: az elődöntőn és a döntőn nem változott az összeállítás. A taktikai felállás is többször módosult menet közben, a vébé elején az olaszok még 4-4-2-t játszottak, amiből hol 4-3-3, hol pedig 4-5-1 lett.

2002-ben a braziloknál már nagyobb volt az állandóság, Luiz Felipe Scolari világbajnok csapatából hatan kezdők voltak minden mérkőzésen. Ugyan minden mezőnyjátékos pályára lépett legalább egyszer, de Belletti csak hat, Kaká és Vampeta pedig mindössze 19 percet játszott.

Négy esztendővel korábban a franciáknál viszont megint csak nagy volt a fluktuáció, minden mezőnyjátékos legalább egyszer a kezdő csapat tagja volt, ezt megelőzően viszont egyáltalán nem volt ritka, hogy a világbajnok keretéből többen is csak nézők maradtak.

1994-ben Ricardo Gomes és a fiatal Ronaldo, 1990-ben Günter Hermann, Frank Mill és Paul Steiner, az 1986-os argentin csapatból pedig Sergio Bernardo Almirón és Daniel Passarella lett úgy aranyérmes, hogy egyetlen percet sem játszott.

www.global-soccer.eu