Hiányolják a magyarokat a vébéről

A johannesburgi őszi időjárás után felüdülést jelent az Indiai-óceán partján fekvő Durban városa, ahol 26 fokban magyar szurkolók a spanyol válogatottnak szorítanak a világbajnokságon, egy frankfurti házaspár Détári Lajosra emlékezik, míg akad német drukker, aki hiányolja a magyar válogatottat a vébéről.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Durbanből

A johannesburgi, magyarországi őszt idéző időjárás után valóságos felüdüléssel ér fel, amikor az ember az Indiai-óceán partján fekvő Durbanba érve az tapasztalja, hogy Afrikában is van olyan hely, ahol télen meleg van. A 26 fokos hőmérséklet, a kék ég és a zsúfolt, homokos óceánpart látványa elég hamar elfeledteti az emberrel, hogy errefelé tél van, az öröm azonban nem tartott sokáig, szerdán ugyanis a viharos széllel és szürke égbolttal már a morcosabb arcát mutatta a város.

Ez azonban a legcsekélyebb mértékben sem zavarta a szurkolókat, a parton egész nap buli volt, szólt a zene, tele voltak az éttermek, és az ellentétes oldalt képviselő drukkerek a legnagyobb békében mászkáltak fel-alá. Nem csak a németek és a spanyolok özönlötték el a várost, rengeteg más náció is megjelent, a válogatott mezben és egységesen hatalmas sombreróban feszítő mexikói pár például szintén az elődöntőre érkezett. Bár mindketten a spanyoloknak drukkoltak, a német csapatot tartották erősebbnek.

Szintén az Eb-győztesnek szorított az a két magyar fiatalember, akikkel a szurkolói ajándékboltban futottam össze, a két srácnak annyi spanyolokkal kapcsolatos ereklyéje van, hogy óriási népszerűségnek örvendtek a spanyol tévések körében. A komáromi fiúk egy nyereményjáték révén jutottak ki a vébére, és nagyon jó véleménnyel voltak Dél-Afrikáról, amelyről otthon csupa rosszat hallottak.

"Tegnap térképpel a kezünkben mászkáltunk a városban, a helyiek meg folyamatosan megálltak, és arról érdeklődtek, hova vihetnek minket, nagyon jófejek voltak. Este lenéztünk a Fan Festre, óriási volt a hangulat és a helyi lányok is meglepően barátságosak voltak" - mosolygott egyikük, aki éppen a barátoknak szánt vuvuzelák között válogatott.

A magyar vonalat nem csak ők képviselték, egy Frankfurtból érkezett házaspár ugyanis lelkesen bólogatott, mikor arról kérdeztem őket, emlékeznek-e, ki volt az a magyar játékos, aki az Eintrachtban játszott.

"Détárira gondolsz, ugye? Nagyon jó játékos volt, kedvelték ők Frankfurtban. Annak ellenére, hogy Frankfurtban lakunk, mi a Bayernnek drukkolunk, és nagyon örülünk neki, hogy ez a fiatal válogatott ennyire bravúrosan szerepel. Nekünk Ballack sem hiányzik, nincs a válogatottban nagy sztár, de nagyon erős a csapatszellem, ha van egyáltalán titok, akkor ez az."

Ha a német és a magyar válogatott kerül szóba, sokan most is egyből az 1954-es döntőre gondolnak, amelyet a 2-0-s vezetés ellenére elbukott az Aranycsapat, egy német szurkoló hiányol is minket a vébéről, sőt, a vb-döntőt is emlegeti, de csak mosolyog, amikor legyintünk egyet. Nekik természetes, hogy itt vannak, nekünk meg marad az irigykedés és a reménykedés, hátha 2014-ben magyar szótól lesz hangos a Copacabana.