Lejátszottuk a vb-döntőt: Spanyolország-Hollandia 7-3

A technikás spanyol, vagy az erőre építő holland iskola diadalát hozza a vasárnapi vb-döntő? Számít-e a kapusok közötti különbség, vagy úgyis a középpályán dől el a csata a Van der Vaart-Sneijder és a Xavi-Iniesta párosok között? Vicente Del Bosque rutinja, esetleg Bert van Marwijk lendülete ér többet a torna utolsó mérkőzésén? Mindent megvizsgáltunk, patikamérlegre tettünk, hogy magabiztosan ülhessünk le a tévé elé.

Hollandia			Spanyolország
Kapus			Kapus
	0	1
Edwin van der Sar visszavonulása hatalmas űrt is hagyhatott volna a holland kapuban, de Martin Stekelenburg, az Ajax kapusa egyelőre remekül helyettesíti. Nem kapott potyagólt, volt egy-két bravúrja, de az is igaz, hogy Brazíliát leszámítva nem nagyon tették még próbára. Produkcióját Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is dicsérte az [origo]-nak nyilatkozva.			Iker Casillas vitán felül a vébé és a világ egyik legjobb kapusa, akinek nem kevés szerepe van abban, hogy a spanyol csapat döntőt játszhat. A Svájctól kapott gólban ugyan benne volt, de Chile és Portugália ellen már magabiztosan védett, Paraguay ellen pedig előbb büntetőt, majd a hajrába ziccert hárított. A Németország elleni elődöntőben is volt két hatalmas bravúrja.
Védelem			Védelem
	0	2
Hat meccsen hat gólt kapott eddig a védelem, ami nem árulkodik fene nagy megbízhatóságról. Csak Dánia nem talált be a hollandoknak, mindenki más igen. Pedig a védelemben van rutin (Van Bronckhorst), erő (Boulahrouz) és gyorsaság (Mathijsen, Heitinga), mégsem elég stabil a rendszer.			Hat meccs, két gól. Négy éve Olaszország ilyen teljesítménnyel világbajnok lett. Itt nincs gond az összeszokottsággal: Puyol és Piqué a Barcelonában is együtt játszanak, Capdevila 43, Sergio Ramos pedig 58 válogatottsággal kezdte a vb-t, és utóbbi a világ bármelyik védelmének jobb oldalán megállná a helyét.
Középpálya			Középpálya
	1	3
Ebben a szekcióban Hollandia minden ellenféllel felveszi a harcot. Van Bommel és De Jong keménysége remekül passzol Sneijder, Van der Vaart vagy éppen Afellay kreativitásához. Ha kell, bárkit lelkiismeret furdalás nélkül rúgnak le- vagy fel, ha meg arra van szükség, akkor forintos labdákkal, követhetetlen cselekkel és szélvészgyors elfutásokkal hozzák a frászt az ellenfél védelmére.			A spanyol támadó gépezetet is a barcelonai tengely mozgatja. Xavi és Iniesta passzjátéka előbb elandalít, majd a labda követésébe már beleszédült védők között tűpontos (gól)passzt adnak a csatároknak. Hihetetlen a munkabírásuk, és elképesztően megbízhatóak. Mellettük-mögöttük a smirglis Xabi Alonso és a 22 évesen stabil válogatottá váló Busqets gyűjti a labdákat.
Csatársor			Csatársor
	1	4
Robben-Kuyt-Van Persie - első hallásra félelmetes hármas, de most valahogy nem érezzük bennük azt a halálos veszedelmet, amit a vébé előtt elvártunk volna tőlük. Robben ugyan hozza a szokott sebességet, gólt szerez lábbal és fejjel, Kuyt is becsülettel robotol, de ez jelzi is, hogy milyen a játéka. Van Persie-től pedig nagyon kevés a két gól, rendszeresen eltűnik a védők között, kicsit kelletlennek tűnik a játéka.			David Villa öt gólnál tart, és úgy lehet gólkirály, hogy a vébé nagy részén balszélsőt játszott. Így is életveszélyes a kapu előtt, és nagyszerűen veszi ki a részét a csapatjátékból. Ugyanez már nem mondható el Fernando Torresről: a Liverpool csatárán látszik, hogy alig épült fel a sérüléséből. De Torresben mindig ott van a gól, ugyanúgy, mint a barcelonai Pedróban, aki sokat tett azért, hogy a német védők ne aludjanak jól az elődöntő után.
Edzők			Edzők
	1	5
Bert van Marwijk 25 éves klubedzői tapasztalattal a háta mögött vette át a válogatottat a 2008-as Eb után. A selejtezőket hibátlanul vette a csapat egy habkönnyű csoportban, és sokáig a vb-n sem kellett megszakadniuk. Brazília ellen az első félidő szenvedése után a szünetben gatyába rázta Sneijderéket, aminek győzelem lett az eredménye. Habitusából kifolyólag a csapat önbizalmával nincs gond, jó ütemben tette vissza Robbent a kezdőbe, de nehezen változtat az alapcsapatán, mintha kevés játékosban bízna igazán.			Vicente del Bosque is a 2008-as Eb után vette át a csapatot, csakhogy ő egy aranyérmes gárdát örökölt, aminek az alapjait megtartva csak itt-ott kellett egy-egy építőkockát kicserélni. A Real Madrid padján eltöltött évek alatt megtanulta, milyen egy mindig, mindenhol esélyes, igazi nagycsapatot irányítani. Del Bosque is szereti az általa kitalált csapatot és taktikát, de a németek ellen mert váltani, és nyerőt húzott a kabalának tartott Torres kispadra ültetésével, illetve Pedro beállításával.
Motiváció			Motiváció
	2	6
Kettőből kettő. A holland válogatott 1974-ben és 1978-ban is elbukott egy vb-döntőt, nyilván nem akarnak ők lenni az egyetlen nemzet, amelyik háromból háromszor nézi lógó orral az ünneplő ellenfelet. Annál nagyobb motiváció nem kellhet Robbenéknek, mint az esély, hogy túlszárnyalhatják a Cruyff, Neeskens, Rensenbrink, Rep, Krol, Haan-féle legendás generációt.			Ők az Európa-bajnokok, és (papíron) a második legjobb csapat a világon. A válogatott soha nem nyert még vébét, olyan játékosokkal sem, mint Gento, Santamaria, Puskás, Camacho, Sanchez, Butragueno, Raúl. Most itt a lehetőség, hogy egy újabb aranygeneráció a korosztályos világversenyeken aratott sikerek után végre az igazi vébén is a csúcsra érjen.
Fizikum			Fizikum
	3	6
Magasak, erősek, robosztusak, kellően agresszívek, szinte soha nem fáradnak el. Ha test-test elleni harcról van szó, akkor a hollandokra lehet számítani: örömmel mennek neki bármikor bárkinek, úgyis ők kerülnek ki győztesen a párharcokból. Ezzel a fölénnyel hajlamosak visszaélni, ami nem ritkán értelmetlen és fölösleges rugdosódáshoz vezet.			Ha nem lenne Piqué, Sergio Ramos és Busquets, övék lenne az egyik legalacsonyabb csapat az egész vb-mezőnyben. Mégsem kell őket félteni, a legkeményebb meccsek iramát is bírják, a védők elég kemények, de a középpályásokat is bátran odateszik magukat. A törékenynek tűni Xavit és Iniestát sem könnyű szabályosan elválasztani a labdától.
Vb-forma			Vb-forma
	3	7
Ha kijutnak egy tornára, akkor azt magabiztosan teszik. Most is száz százalékos teljesítménnyel, a felkészülési meccseken rommá vert ellenfelekkel szegélyezett úton gyalogoltak ki Dél-Afrikába. A tornán már nem hozták azt a sziporkázó játékot, amit vártunk, de Új-Zéland mellett még mindig ők az egyetlen veretlen csapat. Legyőzték Brazíliát, de más igazán komoly ellenfelük nem volt, és folyton azt ismételgetjük, hogy az igazi Hollandiát még nem láttuk. Lehet, hogy nem is fogjuk.			David Villáék is hibátlanul vették a selejtezőket, erre az első meccsen kikaptak Svájctól. Utána azonban verték Hondurast és a meglepetéscsapat Chilét is. Az egyenes kieséses szakaszban Portugáliát, Paraguayt és Németországot verték rendre 1-0-ra, de körről körre jobban játszottak, és az elődöntő második félideje már a verhetetlennek tűnő 2008-as csapatot idézte. Ha 45 helyett 90 percig tart az Eb-forma, akkor Madridban kezdhetik alapozni a szobrot Xaviéknak.