Hollandia
A hollandok eddig remekül hasítanak a vb-n, valamennyi mérkőzésüket magabiztosan nyerték meg. A keretben számos olyan focista van, akik miatt érdemesek lehetnek a rokonszenvünkre, Sneijder remek passzait, Robben szólóit vagy Elia pimasz cseleit a végtelenségig tudnánk nézni. Talán nincs még egy olyan ország, amely annyira megérdemelné a végső győzelmet, mint a rendszeresen a siker kapujában elbukó Hollandia.
Brazília
Az elmúlt években sokan szapulták Dungát, amiért a hatékonyságot helyezi előtérbe a látványossággal szemben. A vb-n látott brazil-meccseken azonban nem lehetett unatkozni, Manchester elhagyása csodát tett Robinhóval és Elanóval, ha pedig 11 Maiconból állna a brazil csapat, akkor talán a legelvakultabb brazilgyűlölők is ujjongva drukkolnának a dél-amerikaiaknak.
Uruguay
Kevés szeretnivalóbb lehet egy olyan csapatnál, amelyért a marcona emberek hírében álló bányászok is rajonganak. Uruguayért egy egész bányászváros szorít, a csapat dél-afrikai szálláshelyéül szolgáló Kimberley-ben annyira megkedvelték Forlánékat, hogy ellentétben a földrész többi részével még Ghána ellen is az uruguayiaknak fognak szorítani.
Ghána
Az egyetlen versenyben lévő afrikai országban egy egész kontinens bízik. Milovan Rajevac remek együttest rakott össze, és elég bátor volt ahhoz, hogy a nem túl taktikus, de gyönyörű megmozdulásokra képes csapatából még az emblematikus játékosoknak számító Stephen Appiah-t és Sullay Muntarit is kihagyja. A ghánaiak ráadásul jópofák is, Paintsil például minden meccs után körberohanja a pályát egy ghánai zászlóval, és kiben nem kelt szimpátiát, amikor önfeledten bulizó, mosolygós fiatalokat lát?
Németország
A mostani német válogatottba nehezen tudnak belekötni azok, akik évtizedes sztereotípiáik miatt ellendrukkoltak korábban a németeknek. A német csapat látványos támadófocival lépett túl eddig ellenfelein, és már nyoma sincs az utolsó percekben bekotort szerencsés góloknak. A németeknél korábban hemzsegtek a megosztó játékosok - akiket a magyar focibarátok egy része előszeretettel azonosított a német néppel -, de elmúltak már azok az idők, amikor Stefan Effenberg, Oliver Kahn vagy Jens Lehmann őrjöngése miatt maradt emlékezetes egy mérkőzés.
Argentína
A vb-n az argentin az egyetlen csapat, amiről az embernek az jut eszébe, hogy ez egy igazi család. Maradona előszeretettel kényezteti fiait, a tornán csókok és ölelések százait láthattuk már tőle. Az idős báty, Gabriel Heinze egy kamerán sem átall bosszút állni, ha megzavarják őket egy gólöröm közben, a kisöcsit, Lionel Messit pedig fogadásokkal ösztönzik gólszerzésre. Bár Messi még nem talált be, az argentinok kiváló támadófocit mutattak be eddig, ők rúgták a legtöbb gólt, és a szerencsére sem panaszkodhatnak: már kétszer is, Nigéria és Mexikó ellen is javukra tévedtek a játékvezetők egy-egy góljuknál.
Paraguay
A Paraguay melletti legfőbb érvünk egy modellhez kapcsolódik, Larissa Riquelme ígérete szerint meztelenre vetkőzne, ha válogatottja nyerné meg a világbajnoki címet, és ezt talán a pucér Maradonánál is szívesebben megnéznénk. Persze arra is kíváncsiak lennénk, hogy telefonja helyett hogyan festene a világbajnoki serleg a keblei között. Paraguaynak ugyanakkor nem csak modellei, a mezei szurkolólányai is roppant csábítóak.
Spanyolország
Ennek a spanyol válogatottnak a játékát nehéz nem szeretni, úgy tűnik végleg kinőtték a mindig esélyesként érkező, de semmit el nem érő csapat skatulyáját. Kevés olyan csapat van a világon, amelyik a világbajnokság kiesés szakaszában akkor is támad, amikor előnyben van, a spanyolokra ez a Portugália elleni meccsen abszolút igaz volt, Sergio Ramos talán többször tűnt fel az ellenfél tizenhatosa előtt az utolsó negyedórában, mint a svájci csatárok összesen a vb-n.