A spanyol-holland után máris itt a következő vb-klasszikus, az olasz-angol csata mellett hat újabb csapat mutatkozik be a világbajnokságon.
Anglia taktikája nem titok, Gary Neville óvatlanul lobogtatott jegyzeteiből könnyen kiolvasható, hogy az angolok két dolgot tartanak igazán fontosnak: megtartani a labdát a középpályán, és valahogy leradírozni a pályáról Andrea Pirlót.
Az olasz játékmester levédekezésének fontosságáról két éve beszélnek Angliában, a 2012-es Eb-n annyi derült ki, hogy Wayne Rooney képtelen megoldani a feladatot, ezért most valószínű, hogy az angolok 4-2-3-1-es formációjában nem Rooney játszik majd a center mögött, hanem a nála lényegesen hasznosabb védőmunkára képes Danny Welbeck. Valószínűleg az ő feladata lesz, hogy labdavesztések után azonnal rátapadjon Pirlóra.
Ezzel még persze nincs minden megoldva, hiszen bár Riccardo Montolivo sérülés miatt hiányzik, az Olaszországban Pirlo örökösének vélt Marco Verrattival is kezdeni kéne valamit. Anglia jobban tart az olaszoktól, mint fordítva, ezért inkább alkalmazkodó lesz Roy Hodgsonék játéka: az angolok is feladják a széleket, és középre tömörülve próbálják megállítani a remekül passzoló játékosokból álló olasz középpályát.
Ezen az alapvetésen csak az első gól változtat majd, a hátrányba kerülő csapat megpróbálja majd széthúzni a pályát, amihez az angolok Raheem Sterlinget, az olasz Lorenzo Insignét használhatják csereként. Ezen a mérkőzésen valójában mindkét csapat számára az lesz az igazán fontos, hogy ne kapjon ki, és ne legyen igazunk, de ez várhatóan nyomot hagy majd a játékon is.
Lehetséges kezdők:
Olaszország: Buffon – Abate, Barzagli, Chiellini, de Sciglio – Marchisio, Pirlo, De Rossi – Verratti – Cerci, Balotelli
Anglia: Hart – Johnson, Jagielka, Cahill, Baines – Gerrard, Henderson – Lallana, Welbeck, Rooney – Sturridge
A D csoport másik mérkőzésén valós képet kaphatunk a legutóbbi vébé (és a Copa América) egyik legjobb fociját játszó csapatának játékerejéről – Suárezzel vagy nélküle. Nem kérdés, hogy a liverpooli botrányhős (a dél-afrikai vébén sem fogta vissza magát) kulcsszereplője Uruguay vébéjének, a sérüléssel bajlódó csatár nélkül akár még Costa Ricával is meggyűlhet a 2010-es elődöntős baja.
Vannak olyan hírek, amik szerint Suárezt összedrótozzák a nyitómeccsre, hogy biztosan meglegyen a három pont, és majd az angolok ellen fog pihenni, hogy az olaszok elleni, az uruk reményei szerint a csoportelsőségről döntő meccsen újra játékra kész legyen.
Kolumbiát még Falcao nélkül is sokan tartják sötét lónak, és nem is véletlenül: a komoly Serie A-kommandóval érkező dél-amerikaiak még sztárcsatárjuk nélkül is nagyszerű csapatot alkotnak. A C csoport nem különösebben erős, itt megtippelni sem könnyű az erőviszonyokat, még a görögökét sem, akik látszólag levetkőzték az Eb-győzelemmel kamatozó védelem-fixáltságukat. Ha élhetünk egy javaslattal, mindenki figyelje külön is Juan Cuadradót, mert szeptembertől valószínűleg egy európai elitklubban látjuk majd viszont.
A mai futballmaraton egészen hajnali ötig tart, a hardcore szurkolókra háromtól egy mámorosnak ígérkező Elefántcsontpart-Japán vár. Hasonlóan nehéz eredményt tippelni, mint a csoport másik mérkőzésén, bár annyi megállapítható, mindkét csapatnak a támadás az erőssége, a védelmük viszont gyengébb. Bár Japán kulcsjátékosai is jó csapatokban játszanak, azért Elefántcsontpart tűnik esélyesebbnek, Yaya Touré-, Didier Drogba-, vagy Gervinho-kategóriájú játékost nem találunk az ázsiai keretben.
Ha fogadni készülnek, a sok gólra érdemes, ha pedig korábban ismeretlen játékosok felbukkanására számít, akkor figyelje Arsene Wengerhez hasonlóan a 21 éves Serge Aurier, a Toulouse jobbhátvédjét. Kérjük olvasóinkat, értékeljék, hogy egyetlen bárgyú poént sem sütöttünk el az afrikaiak középhátvédjével, Soulaymane Bambával kapcsolatban.