A magyar fociválogatott 1986 óta nem járt világbajnokságon. Ez nem újdonság, sajnos, ahogy azt is kezdjük megszokni, hogy már csak a negyvenpluszos generáció hiszi el, hogy bizony voltak olyan időszakok a futball hőskora és az Aranycsapat után is, amikor komolyan vehető válogatottunk volt.
Pedig 1986 előtt az számított hírnek, ha a magyar válogatott nem jutott ki egy vb-re. 1982-ben Spanyolországban ott voltunk a Mundialon, és a csoportkör első fordulójában június 15-én, Elchében rendesen be is kezdett Mészöly Kálmán csapata. Az ellenfél a torna egyik kiscsapata, El Salvador volt, amelyik első (és eddigi utolsó) vébéjén vett részt.
A mieink nem sokat lacafacáztak, Nyilasi Tibor góljával már a harmadik percben megszerezték a vezetést, Pölöskei Gábor és Fazekas László góljaival pedig a 23. percben már 3-0-ra mentünk. Ezután következett egy majd' félórás gólcsend, mielőtt az 50. és az 54. percben újra lőttünk volna kettőt. Mészöly Kálmán az 55. percben levitte Törőcsik Andrást,
akinek a helyére a Vasas támadója, Kiss László állt be.
És itt elérkeztünk a cikkünk címébe foglalt állításhoz.
A 64. percben a közép-amerikaiak szépítettek, Kiss László pedig úgy érezhette, közbe kell lépnie mielőtt nagyobb lesz a baj. Így aztán a 69. és a 76. perc között gyorsan vágott egy mesterhármast, ami nem elég, hogy a vb-k történetének leggyorsabb cserejátékos által elért mesterhármasa, hanem en bloc a leggyorsabb tripla az 1930 óta íródó históriában. A második helyen az orosz Oleg Szalenko áll az 1994-es tornán Kamerunnak 29 perc alatt berámolt triplával. Egyébként cserejátékos sem rúgott ennél több gólt a tornák történetében.
A magyar válogatott végül 10-1-re nyerte a mérkőzést. Itt is van az újabb rekordunk, hiszen tíz gólt egyetlen másik csapat sem szerzett a vb-döntők történetében, és kilencgólos különbséggel is csak Jugoszlávia tudott nyerni 1974-ben Zaire ellen. Meg hazánk 1954-ben Dél-Korea ellen 9-0-ra.
Magyarország–El Salvador 10-1 (3-0)
Elche, 1982. június 15.Kicsit rontja az összképet, hogy hiába rajtoltunk ilyen szépen, a vége mégis csúnya lett. A következő fordulóban 4-1-re kikaptunk Argentínától, majd az utolsó körben hiába játszottunk a meccs jelentős részében jobban, csak 1-1-re voltunk jók a belgákkal szemben, akik ezzel a döntetlennel megnyerték a csoportot, mi pedig három meccsen szerzett három ponttal (ekkor még két pontot ért a győzelem) kiestünk.
De, ha már ennyire belejöttünk, akkor mondunk két, talán soha meg nem dőlő magyar vonatkozású rekordot: az egyik az egy tornán elért legtöbb gól rekordját, minő meglepetés, az Aranycsapat tartja, amelyik az 1954-es vb-n öt mérkőzésen 27 gólt szerzett. A másik pedig a tornák legjobb gólátlaga: a mindenkori magyar válogatottak 32 meccsen 87 gólt szereztek, a 2,72-es gól/meccs átlagot aligha fogja egy csapat is túlszárnyalni.
Kiss Lászlónak amúgy elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a magyar válogatott kijutott a spanyolországi világbajnokságra. Az 1981. május 20-án Oslóban megrendezett Norvégia-Magyarország vb-selejtezőn 1-0-s norvég vezetést követően ő lőtte a magyar csapat mindkét gólját.
Ha ez a győzelem nem születik meg, aligha jut ki Mészöly Kálmán csapata a Mundialra. Nézzék meg a gólokat, különösen a másodikat.
Nem véletlenül lelkesedett ennyire az MTV riportere, Knézy Jenő. Az akkor teljesen amatőr norvég válogatott ellen nagyon nehezen nyertünk, ráadásul a meccset rettenetes talajú pályán játszották le. A dolog érdekessége, hogy Kiss László két perc alatt lőtte a két magyar gólt, és az is, hogy a norvég sajtó a meccs előtt sörhasú playboyoknak titulálta Mészöly Kálmán együttesét.