Nem számít, honnan jössz, úgyis belebotlasz Puskás Ferencbe

Morocco v IR Iran: Group B - 2018 FIFA World Cup Russia Russia June FIFA World Cup 2018 St. Petersburg
ST PETERSBURG, RUSSIA - JUNE 15: A fan of IR Iran is seen during the 2018 FIFA World Cup Russia Group B match between Morocco and IR Iran at the Saint Petersburg Stadium in St. Petersburg , Russia on June, 15, 2018. Gokhan Balci / Anadolu Agency
Vágólapra másolva!
„Nyugi, odaérünk" - mondta a taxis, én meg hittem neki. Azt azonban nem lehet állítani, hogy zökkenőmentes volt a Moszkvából Szentpétervárra vezető utam, ahol a világbajnokság második napján Marokkó-Irán meccset rendeztek. Az élményért és a hangulatért sétálni kellett, sokat, de megérte, még ha az igazi erőpróba csak ezután is következett. Irán meg úgy nyert Marokkó ellen, hogy az egész meccsen nem lőtt kapura. Helyszíni riport.
Vágólapra másolva!

Kiküldött munkatársunk jelenti Szentpétervárról.

Még csütörtökön, az orosz-szaúdi nyitómeccs napján botlottam bele

a Puskás Ferencet és az 1954-es vb-döntőt ábrázoló montázsba.

A Luzsnyiki Stadion közelében lévő metróállomáson nyílt meg a helyi vb-történelmi múzeum: a felállított üvegtáblák végigvezetik a szurkolókat a világbajnokság történelmén, az 1930-as uruguayi tornától egészen legutóbbiig. A táblán csupán az évszám, a rendező ország, a végső győztes és az ünneplésnek egy jellegzetes pillanata szerepel, de így is jó kis törióra azoknak, akik nosztalgiázni akarnak.

A sorban természetesen ott van az 1954-es vb is, amelyen a magyar aranycsapat ezüstérmes lett, miután a döntőben 3-2-re kikapott az NSZK-tól. A pillanat pedig, amit felidéztek? Amint az egyik német próbálja szerelni Puskás Ferencet.

Az 1954-es vb-döntő Forrás: Origo

A nyitómeccs után azonnal hazaindultam, mert a másnapi Marokkó-Iránra már korán reggel indulnom kellett Szentpétervárra.

Így ne taxizz Moszkvában

Az úgy volt, hogy elnéztem a vasútállomást, mert a Kijevszkaja pályaudvarról nem megy expressz a seremetyjevói repülőtérre. Csak a Vnukovóra. Az idő szorított, orosz készpénz nem sok volt nálam, márpedig

Moszkvában nem könnyű olyan taxit fogni, amelyikben lehet bankkártyával fizetni.

Pénzt váltani sem tudtam, mert a legközelebbi pláza csak tízkor nyitott, nekem akkor meg már rég be kellett volna csekkolnom a reptéren. Az ATM csak 6000 rubelig köpi ki a bankókat (kb. 25 ezer forint), de sebaj, ennyi csak elég lesz. A túloldalt találtam egy taxist, akinek csak annyit mondtam, hogy Seremetyjevo, ő pedig azonnal nyúlt a telefonja után, hogy bepötyögje: 1800 rubel. Ennyi lesz az út (kb. 7000 forint).

A seremetyjevói reptér volt a cél Forrás: Origo

Legyen. (Igaz, semmilyen más választásom nem volt.) Pesten a belvárosból is körülbelül ennyiért jutok ki a reptérre.

Ő nem beszélt angolul, én nem beszéltem oroszul, úgyhogy ment az activityzés.

Tud számlát adni, vagy nem? (Tud). Mikor indul a gépem? Mutattam neki, hogy 11.30, de nem értette, így én is bepögyögtem inkább a telefonba. Nem tudom mit mondott, de a testbeszéde alapján valószínűleg csak annyit, "nyugi, oda fogunk érni időben".

A taxi a legkevésbé sem hasonlított taxira. Sárga autó volt, de se tábla, se felirat nem volt rajta. Így nem meglepő módon, taxióra sem volt benne, csak

egy taxis nyakbavalót láttam bedobva a két ülés között, a cigisdobozok mellett.

Hosszú volt az út, volt vagy 40 perc, de végül időben megérkeztem. A reptéren láttam pár perui drukkert, ők Szaranszkba tartottak. A repülőn sokan böngészték az újságokat, mert azok is megírták, hogy az oroszok az első napon 5-0-ra verték a szaúdiakat.

Szentpétervár

Miután leszálltam Szentpéterváron, a reptérről a stadionhoz jutás sokkal időigényesebb volt. Az egész város beállt, dugó volt minden utcában, az Uber mégis elvitt 802 rubelért (körülbelül 3500 forint). Majdnem ugyanaz a táv, mint Moszkvában, de kétszer annyi ideig tartott, és fele annyiba került. Az indulás sem volt döccenőmentes, mert a négysávos úton keresztben álltak a taxik és az Uberek. "Ez itt mindennapos?" - kérdeztem az önkéntest, aki az Ubert intézte nekem. "Persze" - felelte.

Meccs előtt készültek a sztárfotók Forrás: Origo

A meccs

Mivel a szentpétervári stadion környéke teljesen le volt zárva, az Uber a stadiontól három kilométerre tett le. Shuttle-busz, ami bevitt volna a médiaközpontig, természetesen nem volt, tehát gyalogolni kellett. Úgy másfél kilométer után értem utol a iráni és marokkói szurkolókat, akik a szökőkútnál népszerűsítették magukat. Egyszer csak lenyúlták az önkéntes hangszóróját, és éneklésbe kezdtek az út közepén. A hangulat jó volt, de késésben voltam, így pláne jó volt megtudni, hogy a médiaközpont bejáratához szinte meg kell kerülni a teljes stadiont.

Marokkói szurkolók a szökőkútnál Forrás: Origo

Most volt jegyem, nem úgy, mint csütörtökön, szóval a lelátóról nézhettem, ahogy Marokkó és Irán lejátssza a vb addigi talán legjobb meccsét. De a pétervári lelátó tényleg nem mindennapos, megmutatom, nézzék meg:

A szentpétervári stadion félelmetes lelátója Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Gokhan Balci

Az iráni válogatott semmit nem tett azért, hogy kiérdemelje a pontszerzést, de egy 95. percben esett öngólnak köszönhetően még a győzelmet is megszerezte. A sokkal jobb erőkből álló marokkóiaknak gólokkal kellett volna nyerniük, de mindent kihagytak - bosszankodott is néhány szurkoló a stadionból kifelé jövet. De nem ez volt a jellemző. Ahogy reggel a reptéren mondta az egyikük,

A talán igazságtalannak is mondható eredmény ellenére a két ország szurkolói összeölelkeztek a meccs után, és egymás mellett sétálták le azt a 2-2,5 kilométert, ami a metróig vezetett. A metróban sem ért véget a buli, erről három marokkói drukker gondoskodott, akik végigénekelték az utat.

Meccs után az iráni szurkolók ünnepeltek Forrás: Origo

Gvidi: mint egy börtön a sikátorban

Egész nap úton voltam, reméltem, hogy könnyen és gyorsan hazajutok, de persze nem. Először a kisbusz sofőrje akart félrevezetni, hogy márpedig nem arra megy, amerre én akarok, de ekkor pont jött egy fickó, aki angolul és oroszul is beszélt, ő mondta, hogy szálljak fel, mert ezt a buszt keresem. A Repina tértől 15 percet kellett gyalogolni a hotelig, ami persze úgy el volt dugva, hogy ha nem jön egy helyi srác, és nem hívja fel a recepcióst, valószínűleg egész éjszaka kint köröztem volna.

A hely neve Gvidi, olyan mint egy kisebb börtön az egyik pétervári sikátorban.

Mindegy. Ágy van, asztal van, áram van, minden van. A recepciós még alapszinten sem beszélte az angolt, így maradt megint az activity és a Google-fordító, oda-vissza.

Egy boldog és elégedett iráni szurkoló - nyert a csapata Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Gokhan Balci

Mindennek hála még a portugál-spanyolról is lemaradtam. Hallom, ez volt eddig a vb csúcsmeccse. 3-3 lett a vége. Sebaj. Majd szombaton valaki elmeséli. Csak könyörgöm, beszéljen angolul.

A képek Huawei P20 Pro-val készültek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!