Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk jelenti Szentpétervárról.
Még csütörtökön, az orosz-szaúdi nyitómeccs napján botlottam bele
a Puskás Ferencet és az 1954-es vb-döntőt ábrázoló montázsba.
A Luzsnyiki Stadion közelében lévő metróállomáson nyílt meg a helyi vb-történelmi múzeum: a felállított üvegtáblák végigvezetik a szurkolókat a világbajnokság történelmén, az 1930-as uruguayi tornától egészen legutóbbiig. A táblán csupán az évszám, a rendező ország, a végső győztes és az ünneplésnek egy jellegzetes pillanata szerepel, de így is jó kis törióra azoknak, akik nosztalgiázni akarnak.
A sorban természetesen ott van az 1954-es vb is, amelyen a magyar aranycsapat ezüstérmes lett, miután a döntőben 3-2-re kikapott az NSZK-tól. A pillanat pedig, amit felidéztek? Amint az egyik német próbálja szerelni Puskás Ferencet.
A nyitómeccs után azonnal hazaindultam, mert a másnapi Marokkó-Iránra már korán reggel indulnom kellett Szentpétervárra.
Az úgy volt, hogy elnéztem a vasútállomást, mert a Kijevszkaja pályaudvarról nem megy expressz a seremetyjevói repülőtérre. Csak a Vnukovóra. Az idő szorított, orosz készpénz nem sok volt nálam, márpedig
Moszkvában nem könnyű olyan taxit fogni, amelyikben lehet bankkártyával fizetni.
Pénzt váltani sem tudtam, mert a legközelebbi pláza csak tízkor nyitott, nekem akkor meg már rég be kellett volna csekkolnom a reptéren. Az ATM csak 6000 rubelig köpi ki a bankókat (kb. 25 ezer forint), de sebaj, ennyi csak elég lesz. A túloldalt találtam egy taxist, akinek csak annyit mondtam, hogy Seremetyjevo, ő pedig azonnal nyúlt a telefonja után, hogy bepötyögje: 1800 rubel. Ennyi lesz az út (kb. 7000 forint).
Legyen. (Igaz, semmilyen más választásom nem volt.) Pesten a belvárosból is körülbelül ennyiért jutok ki a reptérre.
Ő nem beszélt angolul, én nem beszéltem oroszul, úgyhogy ment az activityzés.
Tud számlát adni, vagy nem? (Tud). Mikor indul a gépem? Mutattam neki, hogy 11.30, de nem értette, így én is bepögyögtem inkább a telefonba. Nem tudom mit mondott, de a testbeszéde alapján valószínűleg csak annyit, "nyugi, oda fogunk érni időben".
A taxi a legkevésbé sem hasonlított taxira. Sárga autó volt, de se tábla, se felirat nem volt rajta. Így nem meglepő módon, taxióra sem volt benne, csak
egy taxis nyakbavalót láttam bedobva a két ülés között, a cigisdobozok mellett.
Hosszú volt az út, volt vagy 40 perc, de végül időben megérkeztem. A reptéren láttam pár perui drukkert, ők Szaranszkba tartottak. A repülőn sokan böngészték az újságokat, mert azok is megírták, hogy az oroszok az első napon 5-0-ra verték a szaúdiakat.
Miután leszálltam Szentpéterváron, a reptérről a stadionhoz jutás sokkal időigényesebb volt. Az egész város beállt, dugó volt minden utcában, az Uber mégis elvitt 802 rubelért (körülbelül 3500 forint). Majdnem ugyanaz a táv, mint Moszkvában, de kétszer annyi ideig tartott, és fele annyiba került. Az indulás sem volt döccenőmentes, mert a négysávos úton keresztben álltak a taxik és az Uberek. "Ez itt mindennapos?" - kérdeztem az önkéntest, aki az Ubert intézte nekem. "Persze" - felelte.
Mivel a szentpétervári stadion környéke teljesen le volt zárva, az Uber a stadiontól három kilométerre tett le. Shuttle-busz, ami bevitt volna a médiaközpontig, természetesen nem volt, tehát gyalogolni kellett. Úgy másfél kilométer után értem utol a iráni és marokkói szurkolókat, akik a szökőkútnál népszerűsítették magukat. Egyszer csak lenyúlták az önkéntes hangszóróját, és éneklésbe kezdtek az út közepén. A hangulat jó volt, de késésben voltam, így pláne jó volt megtudni, hogy a médiaközpont bejáratához szinte meg kell kerülni a teljes stadiont.
Most volt jegyem, nem úgy, mint csütörtökön, szóval a lelátóról nézhettem, ahogy Marokkó és Irán lejátssza a vb addigi talán legjobb meccsét. De a pétervári lelátó tényleg nem mindennapos, megmutatom, nézzék meg:
Az iráni válogatott semmit nem tett azért, hogy kiérdemelje a pontszerzést, de egy 95. percben esett öngólnak köszönhetően még a győzelmet is megszerezte. A sokkal jobb erőkből álló marokkóiaknak gólokkal kellett volna nyerniük, de mindent kihagytak - bosszankodott is néhány szurkoló a stadionból kifelé jövet. De nem ez volt a jellemző. Ahogy reggel a reptéren mondta az egyikük,
ez egy világbajnokság, nem számít, hogy honnan jössz".
A talán igazságtalannak is mondható eredmény ellenére a két ország szurkolói összeölelkeztek a meccs után, és egymás mellett sétálták le azt a 2-2,5 kilométert, ami a metróig vezetett. A metróban sem ért véget a buli, erről három marokkói drukker gondoskodott, akik végigénekelték az utat.
Egész nap úton voltam, reméltem, hogy könnyen és gyorsan hazajutok, de persze nem. Először a kisbusz sofőrje akart félrevezetni, hogy márpedig nem arra megy, amerre én akarok, de ekkor pont jött egy fickó, aki angolul és oroszul is beszélt, ő mondta, hogy szálljak fel, mert ezt a buszt keresem. A Repina tértől 15 percet kellett gyalogolni a hotelig, ami persze úgy el volt dugva, hogy ha nem jön egy helyi srác, és nem hívja fel a recepcióst, valószínűleg egész éjszaka kint köröztem volna.
A hely neve Gvidi, olyan mint egy kisebb börtön az egyik pétervári sikátorban.
Mindegy. Ágy van, asztal van, áram van, minden van. A recepciós még alapszinten sem beszélte az angolt, így maradt megint az activity és a Google-fordító, oda-vissza.
Mindennek hála még a portugál-spanyolról is lemaradtam. Hallom, ez volt eddig a vb csúcsmeccse. 3-3 lett a vége. Sebaj. Majd szombaton valaki elmeséli. Csak könyörgöm, beszéljen angolul.
A képek Huawei P20 Pro-val készültek.
