Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Law-val az angolok szentpétervári bázisán, a Repino Cronwell Parkban találkoztunk. Ez olyan, mint nálunk Telki, a város külső részén, egy erdővel határolt területen fekszik, a különbség annyi, hogy itt nincsenek focipályák, és a háromcsillagos szálloda a válogatotton kívül is fogad vendégeket.
„Senki sem számított erre. A vb előtt a szövetség és az újságírók is úgy voltak vele, hogy ha sikerül menni egy kört az egyenes kieséses szakaszban, az már egy jó eredmény. Ilyesmire ugyanis 2006-ban volt példa legutóbb nagy tornán (akkor Ecuadort verték 1–0-ra a nyolcaddöntőben – a szerk.).
Nem voltak nagyok az elvárásaink, szóval ez a szereplés ugyanúgy meglepett minket, mint mindenki mást.
Picit vicces, mert minden a kezünkre játszik: kikaptunk Belgiumtól, de azzal is mi jártunk jól. A németek már a csoportkörben kiestek, a spanyolok a nyolcaddöntőben, ráadásul ők a mi águnkról" – mondta Law az Origónak, majd Southgate-tel és az ő csapatra gyakorolt hatásával folytatta.
„A selejtezősorozat közben megváltoztatta a válogatott formációját, most már három védővel játszunk (3-4-2-1).
Új embereket hozott, mint például Harry Maguire. A már meglévőknek változtatott a pozícióján, a szerepkörén. Az eredmények pedig őt igazolják. Bármit csinál, az működik.
A csapategység nagyszerű, nincsenek világsztárok a keretben, mármint Harry Kane-t és Raheem Sterlinget ismeri mindenki, de nem klasszikus értelemben vett sztárok. Nem celebek. Nem olyanok, mint David Beckham volt."
A még mindig csak 47 éves Southgate három és fél évig volt munkanélküli, mikor az angol szövetség felajánlotta neki az U21-es csapat irányítását. A felnőtt válogatott kispadjára csak azért fért oda, mert elődje, Sam Allardyce korrupciós botrányba keveredett.
De mit tud ő, amit más nem?
„Okosan csinálja azt, amit csinál, ami meglepő, mert még nem olyan régóta szövetségi kapitány. Már, amikor átvette a válogatottat, konkrét elképzelései voltak. Nem a legjobbakat akarta játszatni. Jack Wilshere-ben sosem bízott, Adam Lallana nem volt teljesen egészséges, ezért inkább ki sem hozta a vb-re, ahogy Daniel Sturridge-ot és Joe Hartot sem.
A legnagyobb különbség közte és az elődei között, hogy ő a játékrendszerhez válogatja össze a játékosokat, és nem fordítva.
Hogy vezető-e? Az, de nem olyan értelemben. Őt nem látod dühöngeni, tombolni az oldalvonal mellett. Olyan értelemben vezető, hogy bátor és észszerű döntéseket hoz. Emiatt az emberek is megkedvelték. Az 1996-os hazai rendezésű Európa-bajnokság elődöntőjében sorsdöntő tizenegyest hibázott a németek ellen, azóta nem volt túl népszerű. Mostanra viszont megbarátkoztak vele, és elfogadták őt."
A góllövőlistát hat góllal vezető Kane-re anno rásütötték, hogy egyszezonos játékos, ehhez képest a Premier League legutóbbi négy szezonjában 105 gólt szerzett, kétszer gólkirály is lett.
Ő az a csatár, akinek nincsenek kiemelkedő egyéni képességei, mégis számolatlanul képes lőni a gólokat.
Ezt a paradoxont próbálta feloldani Law. „Régóta kihagyhatatlan tagja a válogatottnak, nem meglepő, hogy rúgja a gólokat. A »hogyan« az már más kérdés. Hármat tizenegyesből lőtt, kettőt közvetlen közelről, egyet meg úgy, hogy lábon rúgták. Ő az a csatár, aki a tizenhatoson belül érzi jól magát, és akinek általában semmi más dolga nincs, mint minél kevesebb érintésből gólt szereznie. A legelső sajtótájékoztatón, a Tunézia elleni meccs előtt megkérdezték tőle, hogy hajtja-e őt bármilyen versenyszellem, el akarja-e kapni Cristiano Ronaldót (a portugál akkor már túl volt egy mesterhármason a spanyolok ellen – a szerk.).
Kane határozottan kijelentette, hogy igen, el akarja őt kapni, igen, gólkirály akar lenni, és igen, vb-t akar nyerni Angliának.
Őrült sajtótájékoztató volt, még mi is összenéztünk, hogy miért rak fölösleges nyomást a saját és a válogatott nyakába. Hogy mi az ő igazi skillje? Az, hogy vérbeli csatár. Jól tartja a labdát, meg tudja játszani azt, és ami nagyon fontos, hogy sohasem pánikol. Sohasem látod őt idegesnek. Ez a mentális erő a tizenegyesein is látszik. Nagyon hosszan kivár, majd védhetetlenül lő a kapuba."
Az évek alatt a Premier League a labdarúgás NBA-jévé vált, a sportág első globális, tudásalapú, bárkit befogadó ligájává. A játékosok milliókat keresnek, a fogyasztás és a verseny évről évre nő, különösen a topcsapatok között, ahol a legjobb angolok is futballoznak.
A focistáknak itt minden meccsen maximálisan kell koncentrálniuk a győzelem érdekében,
míg ez nem teljesen igaz a spanyol vagy a német bajnokságra, ahol a kiscsapatok nem engedhetik meg maguknak, hogy drága külföldi sztárokat igazoljanak.
Az angolok teljesítménye minden héten csúcsra van pörgetve. Nincs egyetlen más liga sem Európában, amely ekkora fizikai igénybevételnek tenné ki a játékosait. És itt nemcsak a hőfok a lényeg, hanem a darabszám is: a PL-játékosok játsszák a legtöbb meccset egy évben. Az eredmény?
Szezon végére kifacsart játékosok, akik már lépni is alig tudnak.
„A szezonom 2005. július 13-án kezdődött, és mire 2006. július 1-jén odaálltam a labda mögé Portugália ellen, 70-nél is több meccset játszottam le. Alig álltam a lábamon, szinte négykézláb mentem a tizenegyeshez" – emlékezett vissza a 2006-os vb-negyeddöntőre Jamie Carragher egy korábbi interjújában.
Idén nemhogy nem tapasztalható ez a jelenség, de Anglia még tizenegyespárbajt is tudott nyerni Kolumbia ellen a nyolcaddöntőben. „A korábbi szövetségi kapitányok rosszul menedzselték a felkészülést.
Roy Hodgson például egy hétre Miamiba vitte a csapatot a 2014-es vb előtt, de volt olyan, aki két edzőtábort szervezett le. Southgate nemet mondott az ilyen túrákra.
Három barátságos meccset játszottunk, abból kettőt Angliában. A játékosok a megszokott környezetükben lehettek, a családjaik közelében. Sokan el is mondták, hogy mennyit segített nekik az, hogy nem kellett körbeutazniuk a világot" – magyarázta Law.
Klubszinten is működik a dolog
Első szezonjában Pep Guardiola Európába szervezte a Barcelona felkészülését, miközben mások Amerikában és Kínában turnéztak. A következő év végére (2009) a katalánok az összes létező trófeát megnyerték, az lett a „hatkupás" év, ami máig egyedülálló a futballban. A 2014/2015-ös idény elején Luis Enrique sem utaztatta őket fölöslegesen, és akkor is vittek mindent: bajnokságot, kupát, BL-t.Ezek után vajon mit vár Horvátország ellen, amely 2x120 percet játszott az egyenes kieséses szakaszban, plusz a tizenegyesek? „Nehéz bármit is mondani, mert Anglia még nem játszott komoly meccset ezen a vb-n. A belgák elleni lehetett volna az, de ott mindkét csapat a tartalékokat küldte pályára, abból nehéz következtetést levonni.
Ez egy új kihívás a válogatottnak. Eddig csak olyan ellenfelekkel játszottunk, akik védekeztek, és akik nem akartak labdát birtokolni.
Horvátország más ilyen szempontból, de az, hogy az előző két meccsüket csak tizenegyesekkel nyerték meg, Angliát segíti. Nem tudni, hogy milyen állapotban lesznek a játékosaik."
Az angolok 1990 után jutottak ismét a legjobb négy közé. Döntőt legutóbb 1966-ban játszottak (akkor meg is nyerték a vb-t). Ehhez most olyan teljesítményt kellene nyújtaniuk, amilyet korábban még nem ezen a tornán. Egyvalami viszont így is biztos: ilyen olcsón még soha nem adtak világbajnoki döntőt.
Az első kép Huawei P20 Próval készült.
