Akárcsak korábban a Fradi elleni derbin, amikor is 1-1-nél váltott jó érzékkel, akkor Buzsákyval húzott nagyott, a szombati Hungária körúti meccsen pedig hasonló állásnál a félidőben lehozta a jobbhátvéd Mónost és pályára küldte a csatár Brazsenacot. Mondani sem kell, hogy utóbbi lőtte a győztes gólt. Egyébként az MTK a kezdés után úgy rárontott a "Zetére", hogy a zalaiak ijedtükben szép gólt szereztek. Waltner látványos csellel becsapta, a később a mezőny fölé nőtt Szmiljanicsot, majd kispályás gólt rúgatott a vendégek legjobbjával, Nagy Lajossal.
Bizony Bognár ekkor nem tudott igazán belenyúlni a játékba, s csak a ZTE játékosain múlt, hogy fél óra elteltével nem vezettek 3-0-ra. Aztán a szünetre már nem is maradt előnyük, hiszen egy ártalmatlan faultot Bukovics játékvezető talán kissé elhamarkodottan fújt be, a beívelésből pedig Szmiljanics - helyrehozva korábbi bakiját - a hálóba bólintott.
A második félidőben viszont már sansza sem maradt a vendégeknek, még akkor sem, ha a hajrában Kenesei löketét Hajdu bravúrral, lábbal hárította. Az említett Brazsenac azonban nem hibázott, amikor Czvitkovics pazar indításával kilépő Ferenczi testvéri passzal hozta tökéletes ziccerbe a jugoszláv centert. Azaz, a kék fehér rangadón, stílszerűen "plávi", vagyis miként azt Jugoszláviában becézik kék futballisták - Szmiljanics, Brzazsenac - góljai döntöttek. A nagy menetelés hatására megduplázódott MTK-tábor hatalmas ovációval ünnepelte csapatát, s többen már az igényüket is bejelentették a bajnoki aranyéremre.
S még valami, amit a meccset eldöntő jugoszláv játékosok kapcsán kötelező megemlíteni: nem mindegy kiket igazolnak a klubok külföldről. Sokan joggal kritizálják ugyanis azt a gyakorlatot, hogy közepes, vagy annál is gyengébb külhoni focisták veszik el a helyet a hazai tehetségek elől. De ha belegondolunk abba, hogy az MTK-t, az ezúttal szürkén labdázó Illéssel együtt frontemberként a hátán cipelő Jezdimirovics cirka 50 ezer márkájába, Szmiljanics meg még annyiba sem került a fővárosi kékeknek, miközben egy-egy szigorúan honi szinten elsimert magyar labdarúgóért 30-40 millió forintokat kérnek a klubok, akkor azért elmélázik az ember. Például azon, hogy olcsó húsnak mégsem mindig híg a leve, ugyebár?
Érdekes, hogy faggatózásunkra, a két edző közül Bozsik meg tudta határozni, hogy kiket dicsérhet csapatából, míg Bognár nem. Íme a mesterek öltözőfolyosói gyorsértékelése a meccsről és az egyéni produkciókról:
Bognár György: "Egyénileg senkit sem tudnék kiemelni, de ha nagyon kell, akkor talán Czvitkovicsot említem, ő remek labdákat osztogatott becserélése után. Szmiljanics és Jezdimirovics azért marad ki ezúttal a felsorolásból, mert ugyan a második félidőben mindketten remekeltek, ám az első félidőben Szmiljanics hibájából született a ZTE gólja, míg Jezdimirovicsról ebben az időben Molnár Balázs kedvére futballozhatott. A többiek küzdöttek, hajtottak, de átlagon felül egyikük sem teljesített. Ami nem is csoda, hiszen élvezetes, hajtós mérkőzés volt, amely sok energiát emésztett fel, szünet utáni produkciónkkal azonban megérdemelten nyertünk, sőt, a hajrában több gólt is lőhettünk volna, ám Ferencziék komoly ziccerekben hibáztak."
Bozsik Péter: "Nagyon bosszant a vereség, hiszen az első negyvenöt percben eldönthettük volna a meccset. Ahelyett azonban, hogy 3-0-ra vezettünk volna, egy elkerülhető gólt kaptunk a 46. percben, ami lelkileg alaposan megviselte a játékosokat. Ez meg is látszott a szünet utáni játékunkon. A vereség dacára Turi kapussal, Csókával, Balogh Csabával, Molnár Balázzsal, Waltnerral elégedett voltam, de különösen Nagy Lajossal, aki talán a legjobb napot fogta ki a mieink közül. Azért azt megjegyezném, hogy Szamosi és Egressy távollétében szinte a teljes baloldalunk hiányzott ezen a mérkőzésen, s ha elől jobban koncentrálnak a csatáraink, még így is elvihettük volna a három pontot a toronymagasan vezető MTK otthonából."
Ajánlat:
Részletes tabella és a góllövőlista állásaKorábban:
Bánki József