Környezeti szépségek és veszélyek Egyiptomban

Az ókori világ hét csodájából kettő is a mai Egyiptom területén volt: az alexandriai világítótorony és a gízai Nagy Piramis. Míg azonban előbbit egy földrengés elpusztította, a legrégibb világcsoda, Khufu (görögül Kheopsz) fáraó több mint 4500 éves piramisa még mindig áll. Igaz, az idő és az emberi beavatkozás a piramist sem hagyta érintetlenül, a királyi sírkamrát borító gránitlapok a földrengésektől megrepedeztek, hiányzik a gúla csúcsa és a burkolat is - a fehér mészkő borítást Kairó épületeihez használták fel.

Egyiptom a Nílus ajándéka - szokták idézni Hérodotoszt. Az országot valóban a Nílus vize élteti, s az ide tömörült lakosság figyelmének középpontjában mindig a vízszint alakulása állt. A mezőgazdasági tevékenységre alkalmas terület becsét mutatja, hogy a falvak a sivatag peremére települtek, s a vonat is a művelt területen kívül halad. Az egyiptomiak csatornarendszereikkel olyan magas szintre emelték az öntözéses gazdálkodást, hogy már időszámításunk kezdete előtt évente kétszer tudtak aratni.

Nasszer-tó

Nasszer-tó

Abu Szimbel

UNESCOAbu Szimbel

A Níluséhoz hasonlóan kényes ökológiai rendszerrel rendelkezik a Vörös-tenger is, melyet a Szuezi-csatorna forgalma, a halászat és az idegenforgalom veszélyeztet. A halászat a partok mentén lévő, nemzeti parki védettség alatt álló korallzátonyok miatt tilos. A hurghadai hajógyár állítólag már nem is gyárt halászhajókat.

A korallok úgy elszaporodtak, hogy messziről szigeteknek látszanak, s olykor kinyúlnak egész a szállodákig. Az élővilág burjánzására jellemző, hogy a Hurghada közelében 1941-ben elsüllyedt szállítóhajót már annyira belakták a tenger lakói, hogy kiemelése komoly károkat okozna.

Az adottságok mindenesetre kiválóak: az egész évben kellemes tengervíz lehetővé teszi a szezon széthúzását, az első híres tengerparti üdülőhely, Sarm el Sejk vetélytársaként felbukkanó Hurghada, illetve a körülöttük gomba módra szaporodó további települések pedig területileg is megoszthatják a turizmust.

Nagy Éva