Elveszítette az EHF-kupa finálét a Dunaferr

Nem sikerült a bravúr a Dunaferr nőikézilabda-csapatának, miután az itthoni ötgólos siker után egy gyenge második félidei teljesítménynek köszönhetően, idegenben 27-20-ra kikapott a dán Slagelsétől, így a dán szupercsapat a bajnoki arany, és a dán kupa megnyerése után az EHF-kupában is diadalmaskodott.

EHF-kupa, döntő, visszavágó
Slagelse (dán) - Dunaferr 27-20 (12-11)
Farum, 3500 néző
vezette: B. Methe, R. Methe (németek)
gól: Petrovic 8/2, C. Andersen 7/5, Melgaard 3, Madsen 3, Fridrikas 3, Hundvin 2, Hong 1, illetve Ferling 6/4, Bohus 4, Pigniczki 3, Borók 2, Pálffy 2, Gáspár 2, Nagy I. 1
hetes: 12/7, illetve 7/4
kiállítás: 12, illetve 12 perc

Bár a sajtó nem harsogta túl a dán csodacsapat esélyeit, a Slagelse nőikézilabda-együttese rettenetesen készült az EHF-kupa visszavágójára. Az együttes a 2002/2003-as szezonban kevés alkalommal szomorkodhatott, hiszen megnyerte hazája bajnokságát, és kupáját is, míg a nemzetközi sorozatban is magabiztosan menetelt. Ezek után nagyon magabiztosan - hogy ne mondjuk, nagyképűen - érkeztek meg Dunaújvárosba, ahol május 10-én 27-22-es vereséget szenvedtek a Dunaferrtől.

A koreográfia már szokásos volt, legalábbis annak, aki ismeri Anja Andersent: a magánemberként végtelenül szimpatikus, humoros tréner a pálya szélén vad bikaként tüzeli játékosait, kisebb nyilatkozatháborúval megsértette az ukrán játékvezetőket, majd lehiggadva nem is nagyon nyilatkozott a visszavágóig.

A találkozót már nem a kisváros szűkös csarnokában bonyolították le, a dánok inkább áthurcolkodtak a Farum Aréna tágas, 3500 néző befogadóképességű impozáns csarnokába. A magyar bajnok pénteken, közel ötven szurkolója (mintegy 26 órás út után) szombaton érkezett meg, szerencsére a kiszolgálással nem akadt probléma.

A találkozó a várt Slagelse-rohamokkal kezdődött, a dán együttes ebben sem gyenge, az elődöntőben például szinte kiütötték, s szétfutották az ukrán Motor Zaporozsjét, amely 35-14-re kapott ki. A mérkőzés ugyan nem ezt ígérte, ám három perc után már 3-0-ra vezetett a Slagelse. A megilletődöttség miatt a védekezés sem állt össze igazán, ám Ferlig találata, majd Gáspár ziccergólja teljesen megnyugtatta az újvárosiakat.

A Slagelse viszont megzavarodott kissé, Anja Andersen "hozta" a hisztirohamot, s még akkor is hőbörgött, amikor 5-5 után tanítványai 10-6-ra elhúztak. A magyar bajnokcsapatban Pálinger remekül védett (nem véletlen, hogy éppen a Slagelse tett számára komoly és konkrét ajánlatot, amit a magyar kapus visszautasított), a támadásoknál pedig a visszafogottabb Ferling mellett a csapatkapitány Bohus villogott: átlövésből, beállóból és egyéni betörésekből is eredményes volt.

A 3+2+1-es védekezés ellenszerét egy hét alatt sem tudta kitalálni a hazai együttes, ám az előny megszerzéséhez Anja is megnyitotta a Slagelse védőfalát. 10-6 után viszont ez a visszájára fordult: Ferling és Borók remeklésével 11-10-re feljött a Dunaferr, majd a hetes erejéig, csereként beálló Cracana védte Petrovic büntetőjét.

A félidő 12-11-es dán vezetéséhez képest a második játékrész első perceiben sem változott gyökeresen a játék képe, bár amikor tíz perc után is mindössze két dobott gól állt a magyarok neve mellett, s a 40. percben előbb Petrovic, majd Stine Madsen góljával 17-13-ra nőtt az előny, félteni kezdtük a csapatot. A Dunaferr kapkodni kezdett, rengeteg labdát elszórt, s a 43. percben Melgaard gyors indítás utáni góljával 19-14-re, azaz már öt góllal, vezetett a Slagelse.

Miután Fridrikas, majd Petrovic is ziccert rontott, Kiss Szilárd megnyugtatásképpen időt kért. Ám a Dunaferr nem nyugodott meg, Ferling, majd a teljesen indiszponáltan játszó Szrnka hetest rontott, s az ötperces ámokfutást követően a szintén harmatos Fridrikas első góljával hatra, majd nyolcra nőtt az előny (22-14). Nem omlott össze a Dunaferr, bár a húsz perc alatt szerzett három gól rettenetesen kevésnek bizonyult. Pigniczki és Pálffy révén sikerült faragni a hátrányból, sőt 22-17-nél Cracana már a harmadik hetest védte (pontosabban háromból hármat!), ám ezzel elfogyott az erő.

A Slagelse a végén tetszés szerint érte el góljait, öt perccel a találkozó vége előtt már kilenc is volt közte (26-17), végül a mérkőzést Fridrikas gólja zárta. A 27-20-as dán győzelem azt jelentette, hogy a Slagelse 49-47-es összesítéssel megnyerte az 2002-2003-as EHF-kupasorozatot.

Kiss Szilárd, a Dunaferr vezetőedzője: "Sajnálom, hogy a remek első félidő után a folytatásban gyermeteg hibákat követtünk el, és ezzel elúszott a bravúr lehetősége. Ennek ellenére gratulálok a játékosaimnak, mert tisztességgel helytálltak a félelmetes farumi csarnokban."

Anja Andersen, a Slagelse vezetőedzője: "Bevallom, egy kicsit meglepett a Dunaferr jó játéka. Szerencsére nem vesztettük el a kedvünket, és az utolsó negyedórában hibázásra kényszeríttettük ellenfelünket, ez hozta meg számunkra a sikert. Úgy érzem, a két mérkőzés alapján megérdemeltem nyertük meg az EHF-kupát."

Nem bizonyult elégnek a spanyol El Osito L'Eliana Valencia háromgólos előnye (30-27), miután a nőikézilabda Bajnokok Ligája visszavágóján a szlovén Krim Eta Kotex együtese magabiztos, 36-28-as győzelmet aratott a ljubljanai visszavágón, s története során másodszor lett Európa legjobbja.

Bajnokok Ligája-döntő, visszavágó
Krim Eta Kotex Ljubljana (szlovén) - El Osito L'Eliana Valencia (spanyol) 36-28 (18-12)
Ljubljana, 3000 néző
vezette: Migas, Bavas (görög)
gól: Gyerepaszko 10/3, Ceckova 7, Doler 5, Oder 4, Freser 3, Matuszewska 2, Mijatovic 2, Kurent 2, Kolakovic 1, illetve Morszkova 8/3, Cano 6, Oncina 5, Puche 3, Medved 2, Mitrovic 2, Mangué 1, Gómez 1.

/sport/csapat/kezilabda/20030512akorrupt.html?pIdx=1