Ötgólos Dunaferr-előny az EHF-kupadöntőben

A női kézilabdázók EHF-kupadöntőjének első mérkőzésén a Dunaferr magas színvonalú, látványos mérkőzésen 27-22-re verte hazai pályán a dán Slagelse együttesét.

EHF-kupa, döntő, első mérkőzés:
Dunaferr - Slagelse (dán) 27-22 (11-11)
Dunaújváros, 4500 néző
vezette: Sal, Konoplasztij (ukrán)
gól: Ferling 8/3, Szrnka, Borók 5-5, Bohus 3, Gáspár, Pálffy 2-2, Nagy, Pigniczki 1-1, illetve Petrovic 7, Fridrikas 4, C. Andersen 4/2, Hundvin 3, Hong 3, Melgaard 1
hetes: 5/3, illetve 5/2
kiállítás: 0, illetve 2 perc

Szombat délután kettő óra magasságában már feltűnhetett Dunaújváros lakóinak, hogy a "pirosak" mozgolódnak. A Dunaferr nőikézilabda-csapata a klub hivatalos honlapján hetek óta kérte szurkolóit, piros felsőben menjenek a Slagelse elleni EHF-kupa döntőre. S a tömeg hallgatott a felhívásra, megindult, nyolcvan perccel a kezdés előtt a B-közép már teljes pompában hangolt, s néha túlharsogva a fülsiketítő dübörgéssel járó, élő "dobpárbajt", éltette a kedvenceket.

A dán szurkolók is kitettek azért magukért: az 1600 km-es utat mintegy negyven fanatikus vállalta Slagelse és Újváros között. Az összképhez ráadásul a dán nemzeti színekkel (piros-fehér) is tökéletesen idomultak. A hazai nézők az előmérkőzés során már hangolhattak, a dunaújvárosi sportiskola lánycsapata 11-9-re verte az orosháziakat.

Fél négykor Camilla Andersen vezetésével megjelent a dán szupercsapat a csarnokban, bemelegítésüket csupán a hazaiak bevonulása zavar(hat)ta meg. Zengett a jégcsarnok, és a szurkolók óhaja (Gyerünk, gyerek, Újváros veletek!) sokkal inkább tűnt nemzeti kívánalomnak, mint lokálpatrióta fellángolásnak.

Ahogy Kiss Szilárd vezetőedző előzetesen jelezte, hatosfalas védekezéssel nyitott a Dunaferr, ám már a találkozó elején kiderült, nem a játék ezen részével lesz a probléma. Hundvin a kezdő sípszó után tíz másodperccel bemutatta csel- és lövőtudományát, azaz első pillanattól kezdve a Dunaferrnek kellett futnia az eredmény után. Az elején Borók még csak-csak betalált, balátlövőben azonban három "tüzér" (Szrnka, Kindl, Bulath) sem boldogult. Sőt, Szrnka pályára lépésével a dánok szinte a kilencesig tolták a védőfalat, a fiatal válogatott játékos így nagyon messziről próbálkozhatott, s lövésétől egy sem ért célba.

Szerencsére Pálinger vezérletével a hazaiak állták a rohamokat, a kapus Hundvin ziccere és Fridrikas két távoli lökete hárítása mellett még néhány bravúrt is bemutatott. Az utolsó öt percnek 10-10-es döntetlennel vágott neki a két csapat, a Dunaferr védekezést váltott, a 3+2+1-es felállásra reagálva Anja Andersen azonnal időt is kért, s rendezte a sorokat.

11-11-ről folytatódott a második játékrész, s a Dunaferr parádésan kezdett: Borók és Szrnka is betalált, s nemcsak a mérkőzés során először vezethetett a bajnokcsapat, de mindjárt kettőre növelte az előnyt. Petrovicék azonnal ritmust váltottak, ám 14-15-nél Hongot kiállították az ukrán játékvezetők, s Gáspár, majd ismét Szrnka révén ismét a Dunaferrhez került az előny (16-15).

Ami kritikát el lehetett mondani a fiatal átlövőről az első 30 perc során, úgy javul fel a második félidőre. Szrnka nemcsak bombáival demoralizálta a Schmidttet váltó Möller kapust, de kiváló labdákkal tömte társai. A 45. percben 17-17-nél még a győzelemben is kevesen reménykedtek a csarnokban, ekkor azonban olyan fergeteges tíz percet produkált a csapat, amilyenre nem sokan képesek a világon.

A 3+2+1-es védekezés tökélyre fejlesztve teljesen összezavarta Camilla Andersenéket, sorra veszítették el a labdákat támadásban, s a villámgyors támadásoknak köszönhetően Gáspár, Pigniczki, Pálffy, majd Ferling is eredményesnek bizonyult, így a 51. percben 23-18-at mutatott az eredményjelző.

Hiába kért időt a Slagelse, hiába vigasztalta a szakmai stáb a teljesen elkeseredett Petrovicot, már nem volt visszaút. 27-20-nál elérte a legnagyobb különbséget a Dunaferr, Pálinger eksztázisban védve hárította Fridrikas és Petrovic hetesét is. A végén még Hong és Camilla Andersen ugyan rontott az összképen (Nagy Ivett pedig büntetőt hibázott), de a 27-22-es siker így is fantasztikus, mondhatni világraszóló sikernek mondható.

A síró játékosok együtt ünnepeltek a közönséggel, a dánok pedig izzadtan, "büdösen" menekültek a buszhoz, s száguldoztak szégyenükben a szállodába. Egy hetük lesz arra, hogy megemésszék a történteket, s lelkileg felkészüljenek a farumi visszavágóra.

Pincési László