Szász Viktor sorsoláson nyert indulási jogot a Hawaii Ironmanre

A Hawaii Ironman verseny 1500 helyére több mint ötvenezren pályáznak.
Fotó: Arany-Média

Az Ironman-világbajnokságra nem lehet csak úgy jelentkezni. A létszámot 1500 főben limitálták. Erre az 1500 helyre több mint ötvenezer sportoló pályázik a világ ötven országából. Az elmúlt év első tizenöt versenyzője és a korcsoportok férfi-női legjobbjai automatikusan kvalifikálják magukat a következő évi versenyre. Emellett a világ minden táján rendezett, összesen húsz kvalifikációs versenyen lehet további indulási jogokat szerezni; az abszolút első öt helyezett és a korcsoportok győztesei mehetnek Hawaiira. Ezen kívül minden évben kétszáz sportoló (százötven amerikai állampolgár és ötven nem amerikai versenyző) egy úgynevezett Ironman-lottó szabadkártya-sorsoláson nyerhet indulási jogot, erre körülbelül öt-tízezer sportoló pályázik minden évben.

Szász Viktor természetesen az ötven nem amerikai sportoló kategóriájának "kalapjába" került. Innen pedig Fortuna kegyeltjeként utazást nyert. "Először jelentkeztem a lottóra, de vannak akik évről évre öt-tíz éven keresztül próbálják a szerencsét elcsípni." Viktor elszánt, amatőr sportolóként utazik a legjobbak közé. Vérbeli amatőrnek tartja magát, aki napi 8-12 óra munka mellett próbál időt szentelni még a sportnak. "Azokat, akik egy Ironmanre tudatosan készülnek, csak abból a szempontból lehet amatőrnek nevezni, hogy nem a triatlonból élnek, de lehet, hogy többet edzenek, mint más sportágakban a profik!" - vélekedik Viktor, akinek már a sportággal való találkozása sem nevezhető mindennaposnak.

"1989-ben mentem ki először a balassagyarmati triatlonversenyre, és legnagyobb megdöbbenésemre felfedeztem Nagy Ferót is, aki mint kiderült, indult a versenyen. A hangulat magával ragadott, és egy autogrammal a zsebemben elhatároztam, hogy a következőn már én is ott leszek. Az úszással azonban problémám volt. A versenyre aztán felszívtam magam: eljutottam odáig, hogy a távomnak megfelelő 300 métert egybe le tudtam tempózni" - emlékezik vissza a kezdetekre mosolyogva, mintegy biztatást adva mindenkinek, majd folytatja: "Tudatosan 1994-ben kezdtem el triatlonra készülni. A hosszabb távok felé fordultam, mert ott nem számított, hogy én mellúszásban szépen lassan teljesítem a szakaszt. Többször indultam Balassagyarmaton és Bánkon, úgy, hogy egymás után teljesítettem a rövid és a sprint távot. Innen már csak egy ugrás volt a középtáv majd a nagyatádi Ironman."

A "mondák" szerint a verseny három tengerész tiszt agyszüleménye, akik a Honolulu maraton után azon vitatkoztak, hogy vajon mi a nagyobb teljesítmény: a maratoni táv lefutása, a kétnapos 180 kilométeres kerékpáros táv teljesítése vagy a 3,8 kilométer úszás az óceánban. A vitát eldöntően úgy határoztak, hogy a három számot egymás után teljesítik. 1978. február 15-én a tizenöt fő indulóból tizenketten célba is értek. A legjobb idővel, 11 óra 46 perccel egy honolului taxisofőr, Gordon Haller büszkélkedhetett. "Ezt az időt tűztem ki célul, az extrém körülmények miatt nem merek jobb időt tervezni. De a célba érés, a teljesítés a fő célom" - mondta elutazása előtt a szerencsés versenyző.

Korábban:

• Ironman és Cet-rend Nagyatádon
• Kropkó-verő Hóbor Péter