A Ferencváros ellenfele lesz: Hearts FC

A skót klubok közül természetesen a két glasgow-i óriás, a Celtic FC és a Rangers FC a leghíresebb, és az európai porondon az Aberdeen FC neve sem cseng rosszul, a Hearts FC azonban nem számít különösebben ismertnek Magyarországon.

Az azonban egyáltalán nem meglepő, hogy patinás egyesületről van szó, hiszen Nagy-Britanniában már akkor futballoztak, amikor Európa többi részén még nem is ismerték a sportágat. A Heart of Midlothian Football Clubot 1874-ben alapították Edinburgh városában, és nevét az egyik helyi táncteremről kapta, ahol az alapító atyák először összegyűltek. Az egyesület hét évvel később költözött mai otthona területére, de a Tynecastle-stadiont csak újabb öt esztendő elteltével húzták fel. A klub vezetői 1890-ben ott voltak a liga megszervezésénél (egyedüliként Kelet-Skóciából), és az első sikerre sem kellett sokat várniuk: 1895-ben a gárda megnyerte a bajnoki címet, majd két évvel később megismételte ezt a bravúrt, sőt, kétszer a skót kupát is elhódította. Az első világháború idején a komplett játékoskeret önkéntesként bevonult a seregbe, példát mutatva ezzel a skót embereknek, és a focisták közül heten el is estek a harctereken - a hősi halottakról azóta évről évre megemlékeznek, sőt, még egy emlékművet is állítottak a tiszteletükre.

Ezt követően hosszú évekig elkerülték a sikerek az egyesületet, bár a Hearts élvonalbeli tagsága sohasem került veszélybe. Az 1950-es évek második felére aztán ismét remek együttes állt össze a városban, és akkor jött el a Hearts második aranykorszaka: 1955 és 1960 között két bajnoki címet, egy kupagyőzelmet és három ligakupát gyűjtött be az együttes, amely a nemzetközi porondra is kiléphetett.

A törvényszerű visszaesés persze nem maradt el, és az egyesület 1977-ben - története során először - kiesett az élvonalból. A következő hat esztendőben a gárda liftezett az első és a másodosztály között, de az 1983-as feljutás óta tartja magát az elitben, és 1998-ban a skót kupát is sikerült elhódítania - ez a Hearts utolsó trófeája. Az elmúlt két szezonban aztán az edinburgh-i egyesület az egykori játékossal, Craig Leveinnel a kispadon meglehetősen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, és kétszer egymás után is a harmadik helyet szerezte meg a Celtic FC és a Rangers FC mögött, amivel kiharcolta az UEFA-kupában való szereplés jogát.

A klub háza táján az utóbbi időben azonban nem a pályán történtek jelentették a fő beszédtémát, hiszen a Hearts közel 17 millió fontos adóssággal küzd, amelynek "eltüntetése" érdekében a vezetőség beleegyezett abba, hogy eladja az egyesület stadionját egy ingatlanértékesítéssel foglalkozó cégnek. A Tynecastle vételéra 20 millió font lenne, ami megoldaná az egyesület anyagi problémáit, de a szurkolók úgy gondolják, hogy a legendás aréna eladása nem megfelelő lépés. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a stadion nem felel meg az európai követelményeknek, így a Hearts a nemzetközi mérkőzéseit nem is itt, hanem a Murrayfielden játssza, amely a Skót Rögbiszövetség hivatalos stadionja. Az elnökség ide vinné albérletbe a csapatot, a drukkerek azonban azt szeretnék, ha egy új stadiont vehetnének birtokukba.

Az elmúlt hónapokban kisebb fordulat állt be az ügyben, mert a Hearts háza táján jelentkezett egy kelet-európai befektető. Az edinburgh-iak "Abramovicsát" Vladimir Romanovnak hívják, és egy litván üzletemberről van szó, aki hazájában az FBK Kaunas egyik alapítója volt, és tulajdonosa az Ukio Bankas nevű litván banknak. Segítségével elképzelhető, hogy a csapatnak mégsem kell elköltöznie a Tynecastle-ból.

A Ferencvárost azonban a Murrayfielden fogadják a Hearts labdarúgói, akik 18. forduló után a hatodik helyen álltak a bajnokságban, 27 pontot szerezve. Az együttes a skót pontvadászatban általában két csatárral, a klasszikus 4-4-2-es formációt választva szerepel, az UEFA-kupában azonban a többnyire egy támadóval szerepelt a gárda.

A védelem összetétele azonban végig ugyanaz maradt: a Robbie Neilson-Steven Pressley-Andy Webster-Alan Maybury kvartettből a két középső védő skót, a balhátvéd pedig ír válogatott. Mayburyre egyébként is érdemes felhívni a figyelmet, hiszen ő tagja volt a Leeds United BL-elődöntős együttesének 2000-ben, még ha nem is lépett túl sok mérkőzésen pályára.

Nem csak neki van azonban Premier League-es tapasztalata az együttesből: a jobb oldali középpályás, Phil Stamp a Middlesbrough FC színeiben éveken keresztül futballozott az angol élvonalban, őt 2002-ben szerezte meg a skót együttes. A védekező középpályás posztján az ausztrál válogatott Patrick Kisnorbo futballozik, a karmesteri pálca pedig a tavaly leigazolt Patrick Hartley kezében van, aki azonban szükség esetén balszélsőként is bevethető. A bajnokságban általában a Dennis Wyness-Graham Weir csatárkettőssel rohamozott a klub, az UEFA-kupában azonban általában a holland Mark de Vries alkotta az egyszemélyes támadóalakzatot. De Vries a klasszikus középcsatár prototípusa: nagy termetű, erőszakos, és kiválóan fejel.

A keretben akad még két olyan futballista, akik a szezonban eddig csak keveset játszottak, de érdemes rájuk felhívni a figyelmet: a középpályás Michael Stewart a Manchester United nevelése, és anno pár mérkőzésen pályára is lépett a felnőttek között a Vörös Ördögöknél, a kanadai Kevin McKenna pedig az Energie Cottbusban több magyar játékossal, illetve a jelenleg a Ferencvárosban szereplő Robert Vagnerrel is együtt futballozott.

A Hearts FC a nemzetközi kupákban még nem került össze magyar együttessel, pedig már 14 alkalommal jegyezhettünk fel magyar-skót párviadalt. Ezek közül nyolcszor a brit, hatszor pedig a magyar gárda ment tovább.