Az 1983-84-es szezon kezdete előtt nagyon kevesen hittek abban, hogy a Videoton együttese egyáltalán a bajnokságban jól szerepel. A csapat ugyanis az 1982-es MNK-döntő után (amelyben Szekszárdon kikapott az Újpesti Dózsától 2-0-ra) teljesen váratlanul összezuhant, s a 82-83-as évadban mindössze jobb gólarányának köszönhetően maradt benn az élvonalban
A klubvezetés lépett is, s visszacsábította a csapat élére az egykori sikeredzőt, Kovács Ferencet. Az esztendő szenzációsan sikerült, a Videoton azonos pontszámmal, de rosszabb egymás elleni eredménnyel a bajnokság harmadik helyén végzett, míg Szabó József 19 góllal az NB I gólkirálya lett.
A bronzérem UEFA-kupa-indulással is párosult, a csapat tehát úgy vágott neki az 1984-85-ös szezonnak, hogy több fronton kellett helyt állnia. A keretből Nagy T., Kiss P., Szirják és Szőke távozott, új játékosként Gömöri (Hatvan), Fuisz (Nagykanizsa) és Burcsa (Rába ETO) érkezett.
A nyár mozgalmasan telt a Videoton számára, hiszen a csapat elindult az Intertotó-kupában, ahol csoportelső lett, majd egy spanyolországi túra során három tornán is részt vett. 1984 augusztusában - miközben a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-s vereséget szenvedett a Népstadionban Mexikótól - a fehérvári együttes Zaragozában a házigazda mellett az uruguayi Montevideo és a chilei Universidad Catolica együttesét megelőzve nyert tornát, a fináléban utóbbit verte 3-1-re Burcsa mesterhármasával.
A bajnoki nyitányon elért 3-1-es siker a Vasas ellen (gól: Májer, Vadász, Szabó) előrevetítette, hogy idén is jó eredmény várható a társaságtól. A következő napon a Népsportban "Bajnokságra tör a Videoton!" - címmel jelent meg írás, amelyben Kovács Ferenc vezetőedző is lelkesen nyilatkozott a tervekről.
"Jelenlegi csapatunkban ideálisan ötvöződik a fiatalok és az idősek tudása, lendülete, alkotóképesség, ráadásul meggyőződésem, hogy honi viszonylatban az egyik legjobb játékosállománnyal rendelkező csapat vagyunk. Mindezt figyelembe véve azt mondom: meg akarjuk nyerni a bajnokságot!"