Verőci Zsuzsa: A sakknak csak a szépségeit látom

Túl a legutóbbi nagy sakkeseményen, a San Luis-i sakkvilágbajnokságon a Vendégszoba az [origo] sakkszakíróját, Verőci Zsuzsát látta vendégül. Megtudhattuk, hogy olimpiai érmei és a világbajnok-jelöltség mellett büszke arra, hogy kétszer is harmadik lehetett az év sportolója választáskor, kedvenc sakkozója az indiai Anand, s amíg Lékó Péterrel nagyon jó barátságban van, addig Polgár Judit eredményeit nagyon tiszteli. Hülyeségnek tartja a Topalov elleni csalásról szóló vádakat, s egyetért az úszópápa Széchy Tamás mondásával, miszerint a sakk az küzdősportág, ahol a szellem erejével kell legyőzni a másikat.

Hány éves korában kezdte el a sakkot? (ari kedves srác)
- Viszonylag későn, 11 éves voltam, amikor első versenyemen játszottam. A bátyám kezdett el először sakkozni, ő azóta már persze régen abbahagyta, de hát érthető módon a legnagyobb drukkerem.

Történt-e már olyan magával, hogy vezetett folyamatosan, és az utolsó pillanatban kapott ki? Ha igen, akkor mit érzett? (megyekwcre)
- Kritikus játszmát elveszteni szörnyűséges. Pályafutásom során volt három olyan játszma, három utolsó forduló, amin nagyon sok múlott. Vereséggel elúszott egy olimpiai ezüstérem Szkopjéban, 1972-ben, két év múlva Medellinben az aranyérem, 1976-ban a világbajnok-jelöltség. Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, hogy összedőlt a világ. Aztán jött egy sorozat, amelyben minden kritikus játszmát sikerült megnyernem. Elhittem azt, hogy csak nyugodtan, összeszedetten lehet sikert elérni. Most lesz 25 éve, hogy Máltán, a sakkolimpián csapataink két ezüstérmet szereztek. Nem túlzás, de két perccel a játékidő letelte előtt még két aranyérmünk volt, egy-egy lépés, és ezüstösök lettünk.

Defenzív vagy támadójátékosnak tartja magát? (®Carbos®)
- Egyértelműen inkább támadójátékos, de nem annyira vakmerő, mint például egykori klubtársam, Sax Gyula. Mindig csak e4-et húztam, szerettem a nyílt állásokat, ellenben nem szívesen védekeztem. Tulajdonképpen ezért is mindig ideálom volt Aljechin, aki jól megalapozott játszmákban a legtöbb esetben támadással nyert. Büszke vagyok arra, hogy a máltai sakkolimpián Glaz elleni játszmám szépségdíjat kapott.

Melyik díjára a legbüszkébb? (Miss Funny)
- Nagyon jólesett a magyar sportújságírók elismerése 1979-ben és '80-ban is, amikor az év sportolója választáskor harmadiknak szavaztak meg. Természetesen az olimpiai érmek és a világbajnok-jelöltség is nagy örömöt okozott.

Ki a kedvenc sakkozója? (Arjen Robben15)
- Nagyon kedvelem Anandot, most elég sokat foglalkoztam a játszmáival, érdekes, jó sakkot játszik. Kaszparov kétségkívül a múlt század legnagyobb sakkozója volt, nagy kár, hogy ilyen fiatalon abbahagyta, nem hiszem, hogy politikusi pályafutását akkora siker övezheti, mint amikor rajongók millióit örvendeztette meg zseniális partijaival. Topalov elleni nyerése nem véletlenül lett az évszázad játszmája.

A sakkból lehet "kiöregedni" úgy, mint más sportágakból, vagy nem igazán jellemző? (kergeegér)
- Mondhatnám, hogy igen, egy idő után azért kisebb lángon ég az ember, nehezebben lehet kipihenni a játszma fáradtságát, nehezebben megbirkózni egy-egy parti lélektani terhével. De itt van Korcsnoj esete, bámulatos, ahogy Viktor még minden partit mekkora fiatalos hévvel játssza, s hogy bosszankodik, amikor kihagyja az esélyt. Korcsnoj azonban csak egy van!

Sakkozásból meg lehet élni? (semmikülönös436)
- Egy 10-15 fős szupernagymesteri gárda egész jól megél belőle, a többiek nincsenek könnyű helyzetben, egyre több olyan sakkozó van, aki komoly civil foglalkozás mellett játszik. De természetesen az ő díjaik nehezen hasonlíthatóak össze pl. a profi teniszezők vagy épp a golfjátékosok nyereményeivel.

Mi játszódik le önben, amikor a bábu megfogása után veszi észre, hogy rosszat húzott? (somtomi)
- Földrengés, földindulás, de szeretném hozzátenni, hogy látványos elnézés nem jellemezte játékomat. Az biztos, hogy egy-egy jól álló játszma elrontása, elvesztése sokszor okozott álmatlan éjszakákat.

Ki ellen játszotta a pályafutása legizzasztóbb csatáját? Akkor ki és mit nyert? (megyekwcre)
- Emlékezetes küzdelmet vívtam az 1979-es, Rio de Janeiró-i világbajnoki zónaközidöntőn, az akkor szovjet - egyébként remek grúz - sakkiskola egyik kiválóságával, Alekszandriával. Függőben maradt a játszma, közel egy hétig elemeztük, nagy öröm volt, hogy amikor meghúztam a c3 lépést, s rápillantottam ellenfelemre (aki nekipirult, egyre többet köhécselt), már tudtam, közel a győzelem. Ennek a játszmának a megnyerése majdnem biztossá tette világbajnok-jelöltségemet.

Milyen érzés az.hogy egy ország nevében játszik és olyan sokan figyelik minden egyes mozdulatát?? (@@kovibala)
- Számomra nagy élmény volt és marad a magyar színek képviselete, messze valahol a nagyvilágban. Csak rá kellett nézni az asztali zászlóra a sakktábla mellett, és egy picit máris itthon érezhettem magam. Örülök annak, hogy népszerű a sakk, sokan figyelik, igazi internetes sportág lett, és ez közel hozza a sakkrajongókhoz a legnagyobb versenyeket is.