Anglia

 

A labdarúgás őshazájának tartott Anglia sokáig nem nagyon vette komolyan a világbajnokságokat: az első három tornán a háromoroszlánosok el sem indultak. Az 1950-es vébére aztán végre neveztek, de kínos meglepetés érte őket, hiszen a brazíliai viadalon 1-0-s vereséget szenvedtek az amatőrökből álló Egyesült Államok együttesétől.

Az 1954-es világbajnokságra kellett tehát várniuk arra, hogy végre mérkőzést tudjanak nyerni, akkor a csoportkörben előbb 4-4-es döntetlent játszottak a belgákkal, majd 2-0-ra verték a házigazdákat, és bejutottak a legjobb nyolc közé, de ott a címvédő Uruguay jobbnak bizonyult náluk. 1958-ban csoportjukban holtversenyben a második helyen végeztek a Szovjetunióval, és mivel a gólkülönbségük is megegyezett, így egy ki-ki meccset játszottak a továbbjutásért, amit a szovjetek nyertek meg.

Négy évvel később végre továbbmentek a csoportjukból (amelyben Magyarország is ott volt), ám a negyeddöntőben megint a címvédővel, ezúttal Brazíliával kerültek össze, és így kiestek. Az 1966-os tornának viszont házigazdaként vághattak neki, és erre a viadalra a szövetségi kapitány, Alf Ramsey olyan taktikát talált ki, ami meglepte az angol közvéleményt: a mester mellőzte a klasszikus szélsőket, így egy rendkívül sokat futó középpályássort állított össze, a csapatot Angliában csak "wingless wondersnek", azaz "szélsők nélküli csodának" nevezték.

A gárdában olyan klasszisok játszottak, mint Gordon Banks, Bobby Moore, Jackie és Bobby Charlton, Nobby Stiles vagy Jimmy Greaves, és az együttes elsősorban a remek védelmének köszönhetően egészen a döntőig menetelt, ahol az NSZK volt az ellenfele. A Wembleyben aztán minden idők egyik legemlékezetesebb, és egyben legvitatottabb fináléját játszották: ma sem lehet biztosan tudni, hogy az angolok harmadik góljánál, Geoff Hurst felső kapufáról lepattant lövésénél a labda túlhaladt-e a gólvonalon.

Ez persze a végeredményen nem változtat: az angolok hosszabbításban nyertek 4-2-re, és Hurst mindezidáig az egyetlen játékos, aki vb-döntőn mesterhármast ért el.

1966. július 30
Anglia - NSZK 4-2 (1-1, 2-2, 3-2)
London, Wembley, 94 000 néző
v.: Dienst (svájci).
Anglia: Banks - Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson, Stiles, B. Charlton, Peters, Ball, Hunt, Hurst. Szövetségi kapitány: Ramsey.
NSZK: Tilkowski - Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger, Beckenbauer, Overath, Haller, Seeler, Held, Emmerich. Szövetségi kapitány: Schön.
gól: Hurst (18., 101., 120.), Peters (78.), ill. Haller (12.), Weber (90.).

A következő világbajnokságon az angolok tehát címvédőként szerepeltek, és nem is játszottak rosszul, a csoportból továbbjutva azonban a nyolcaddöntőben az NSZK ellen egy drámai mérkőzésen, hosszabbítás után 3-2-es vereséget szenvedtek. A tornán mutatta be egyébként Gordon Banks minden idők legnagyobbnak tartott védését, az első csoportmeccsen a brazilok ellen Pelé fejesét tornázta ki a sarokból.

Az 1970-es vébé után az angol válogatott a következő két viadalra nem tudott kijutni (az 1974-as világbajnokság selejtezőjében a lengyelek, négy évvel később az olaszok mögé szorult), 1982-ben pedig már ismét ott voltak a háromoroszlánosok Spanyolországban. Az első csoportmeccsen a franciák ellen Bryan Robson a vébék történetének leggyorsabb gólját szerezte (27 másodperc kellett hozzá), de a legjobb négy közé megint nem jutott el a csapat, mert a középdöntőben csak két gól nélküli döntetlenre futott erejéből, és így az NSZK mögött végzett.

1986-ban Mexikóban megint csak a legjobb nyolcig sikerült eljutni, a csoportkör után Paraguayt búcsúztatták Gary Linekerék, majd Argentína várt az angolokra, Diego Maradona zsenialitása pedig túl sok volt a briteknek: az argentin játékos két felejthetetlen gólt szerzett, az egyiket szabálytalanul, kézzel (a nevezetes Isten keze), majd pedig a teljes védelmet kicselezve. Lineker találata már csak szépségtapasz volt, de egyben azt jelentette, hogy a csatár hat góljával megszerezte a gólkirályi címet.

1986. június 22.
Argentína - Anglia 2-1 (0-0)
Mexikóváros, Azteca-stadion, 115 000 néző
v.: Benaszur (tunéziai)
Argentína: Pumpido - Cuciuffo, Brown, Ruggeri, Olarticoechea, Batista, Giusti, Burruchaga (Tapia, 76.), Enrique, Valdano, Maradona. Szövetségi kapitány: Bilardo.
Anglia: Shilton - G. Stevens, Butcher, Fenwick, Sansom, Hoddle, Steven (Barnes, 76.), Reid (Waddle, 66.), Hodge, Lineker, Beardsley. Szövetségi kapitány: Bobby Robson.
gól: Maradona (51., 56.), ill. Lineker (81.).

Az 1990-es világbajnokságon a háromoroszlánosoknak megint sikerült bejutniuk a legjobb négy közé. A csoportfázisban ugyan még bukdácsolt az együttes, csak az egyiptomiak kínkeserves legyőzésével ment tovább, de ezután a vébén feltűnt zseniális Paul Gascoigne vezérletével a hosszabbítás utolsó percében elért találattal kiverte Belgiumot, majd egy emlékezetes mérkőzésen, megint csak hosszabbításban legyőzte a torna meglepetéscsapatát, Kamerunt 3-2-re.

Az elődöntőben a régi nagy ellenfél, a német válogatott várt az angolokra, akiknek megint 120 percet kellett játszaniuk, révén a rendes játékidő 1-1-es döntetlent hozott. A büntetőpárbajban aztán Stuart Pearce és Chris Waddle hibázott, így a germánok mentek tovább, a britek pedig a harmadik helyért játszottak a házigazda olaszok ellen, és ki is kaptak, így aztán negyedikek lettek.

A siker után nagy kudarc következett, az 1994-es vébé selejtezőit ugyanis elbukták az angolok, mivel Hollandia és Norvégia mögé szorultak csoportjukban, de 1998-ban már megint ott voltak a sportág legnagyobb seregszemléjén. Tovább is mentek csoportjukból, a legjobb 16 között azonban a másik ősi nemezisük, Argentína volt az ellenfél.

A világbajnokság egyik legjobb meccse rengeteg emlékezetes momentumot hozott: a tinisztár Michael Owen parádés szólógólját, az argentinok zseniális szabadrúgás-kombinációból született egyenlítését, na meg persze David Beckham kiállítását: a britek másik fiatal csillaga az őt buktatott Diego Simeonébe rúgott bele, amiért azonnal kiállították. Az angolok így is kihúzták döntetlennel a hosszabbítás végéig (sőt, Sol Campbell révén szereztek egy meg nem adott gólt is), hogy aztán ismét csak a büntetőpárbajban vérezzenek el: ezúttal Paul Ince és David Batty hibázott.

1998. június 30.
Anglia - Argentína 2-2 (2-2, 2-2, 2-2), 11-esekkel 4-3
Saint-Etienne, Geoffroy Guichard-stadion, 36 000 néző
v.: Milton Nielsen (dán)
Argentína: Roa - J. Zanetti, Vivas, Ayala, Chamot, Almeyda, Ortega, Simeone (Berti, 92.), Verón, C. López (Gallardo, 70.), Batistuta (Crespo, 70.). Szövetségi kapitány: Passarella.
Anglia: Seaman - G. Neville (Southgate, 73.), Adams, S. Campbell, Le Saux, Anderton (Batty, 97.), Beckham, Ince, Scholes (Merson, 80.), Shearer, Owen. Szövetségi kapitány: Hoddle.
gól: Batistuta (5. - 11-esből), J. Zanetti (45.), ill. Shearer (9. - 11-esből), Owen (16.).
kiállítva: Beckham (47.).

A legutóbbi világbajnokságon a háromoroszlánosokat a titkos esélyesek közé sorolták, és eleinte nem is játszottak rosszul: Nigériát, Svédországot és az ősi rivális Argentínát megelőzve továbbjutottak a "halálcsoportból", majd a következő körben Dániát is magabiztosan búcsúztatták. A legjobb nyolc közé azonban már nem tudtak bekerülni, mert kikaptak a későbbi győztes Brazíliától, annak ellenére, hogy a második félidő nagy részét emberelőnyben játszották végig.