A Barca öt perc alatt fordított a BL-döntőben

A Barcelona története során másodszor hódította el a legrangosabb európai trófeát, miután 2-1-re fordított a tíz emberrel játszó Arsenal ellen a labdarúgó Bajnokok Ligája szakadó esőben megrendezett párizsi fináléjában. Jens Lehmann a BEK-, illetve BL-döntők történetének első játékosa, aki a kiállítás sorsára jutott. A nemzetek közötti versengésben a Barcelona diadalával a spanyolok kerültek az élre 11 BEK-, illetve BL-elsőséggel, őket az angolok és az olaszok egyaránt tíz sikerrel követik.

A franciák meglepő türelemmel fogadták a fővárosukat elárasztó angol és katalán drukkereket. Néhány órával az esti döntőt megelőzően már tízezrek várták a mérkőzésnek otthont adó, 80 ezer néző befogadására alkalmas Stade de France stadion előtt a két elitalakulat csúcstalálkozóját. Az Arsenal és a Barcelona szurkolói szerdán nem csak a stadion előtt adtak "hangversenyt", hanem Párizs legforgalmasabb turisztikai látványosságainál is.

Az Eiffel-torony környékén katalán túlerő dominált: a hatalmas szimbólum alatt a vehemens spanyolok petárdaáradattal, görögtüzekkel és ütemes dallamokkal köszöntötték az arra elhaladó szigetországiakat, mindezt a lehető legbarátságosabban. Az Ágyúsok hívei maguk is népes csoportokban rótták a francia főváros hangulatos utcáit és tereit, ám igazán az útmenti kocsmákban és kávéházakban több méretes korsó társaságában engedtek fel igazán.

A két tábor irigylésre méltó kölcsönös tisztelettel, már-már szeretettel "kergette" egymást a különleges panorámát nyújtó Trocadero parkjában. Az UEFA és a francia szervezők itt alakították ki a "Bajnokok Fesztiválját", egy hatalmas "BL-majálist". A szurkolók a parkos, szökőkutas területen felállított műfüves futballpályán - sorban állás után - maguk is belerúghattak egyet a szerda esti mérkőzés hivatalos labdájába.

A bátortalanabbak sorban állhattak az eredeti BL-serleget bemutató rögtönzött kiállításon, vagy egyéb BL-emléktárgyakért. A téren közös sörözgetéssel, énekelgetéssel és mókázással múlatta az időt a két tábor drukkerhada.

Rengetegen érkeztek Párizsba, nem hivatalos becslések szerint 60-70 ezer fanatikus érkezett a Szajna-parti városba, ahol mindössze 21-21 ezer drukkernek lesz lehetősége személyesen is helyet foglalni Európa egyik legpatinásabb stadionjában.

A Sacré-Coeur és a Montmartre környékén csakúgy, mint a Notre Dame szentélyében a tudósító álmélkodva állapíthatta meg: amíg az angolok "illedelmes turistaként" csak minden második pillanatban szegték meg a fotózási tilalmat, addig a katalánok közül többen is Barcelona-sálat morzsolva ujjaik között fohászkodtak - alighanem a szerda esti sikerért.

Miközben a mindig zsúfolt Párizsban több 10 ezerrel többen töltötték meg az utcákat, a helyiek meglepő nyugalommal és türelemmel figyelték a vendég szurkolókat. A metrókon megmosolyogták a daloló drukkereket, még az autósok is sokkal figyelmesebbek voltak a volánok mögött, legfeljebb egy-egy csatakiáltással reagáltak a látottakra.

Két órával a hivatalos kezdés előtt szállingóztak be a stadionba az első drukkerek. Látszatra a spanyolok tűntek bizakodóbbnak, igaz, az angolok is megadták a módját annak, hogy jól érezzék magukat. Az MTI-nek nyilatkozó Barnie McCahann Észak-Írországból érkezett barátaival a szerdai döntőre. Mint azt a hatvanas éveinek közepén járó Arsenal-mezes férfi elmondta: nem sajnálta a 400 eurót a mérkőzésre, hiszen "ez a nap első sorban arról szól, hogy érezzük jól magunkat, ha az Arsenal nyerni tudna, az maga lenne a mennyei csoda".