Egyszemélyes csatársor Milánóból

Az AC Milan a vártnál gyengébb eredményekkel kezdte a szezont, és ennek oka elsősorban a rossonerók támadójátéka, illetve annak hiánya volt. A legtöbb kritikát a csapatból Alberto Gilardino kapta, akinek kétségtelenül nem ment valami jól a játék, de a Lazio ellen majd fél év után ismét eredményes volt a Serie A-ban, és a Milan rögtön gólzáporos győzelmet aratott. Bemutatjuk Alberto Gilardinót.

1982. július 5. nagy nap volt az olasz labdarúgás történetében.

A squadra azzurra a spanyolországi világbajnokság középdöntőjében Brazília ellen lépett pályára, és a tét a legjobb négy közé jutás volt, amihez a selecaónak egy döntetlen is elegendő lett volna, az olasz csapatnak viszont mindenképpen nyernie kellett.

A torna egyik legjobb összecsapásán a taljánok végül Paolo Rossi mesterhármasával 3-2-re győzni tudtak, és így bejutottak az elődöntőbe, majd később világbajnokok lettek. A brazilok elleni diadal estéjén alighanem egész Itália örömmámorban úszott, de fokozottan igaz volt ez a piemonti Gilardino-famíliára, hiszen azon a napon született meg a család fiúgyermeke, aki a keresztségben az Alberto nevet kapta.

Az ifjú Alberto Biella városában látta meg a napvilágot, de a család nem itt, hanem a közeli Cossatóban élt, nem csoda, hogy a kis Gilardino a helyi csapatban, az AS Cossatesében kezdett el futballozni.

Nem sokáig pallérozódott azonban ott, hiszen még nem volt 14 esztendős, amikor felfigyelt rá az egyik közeli, patinásabb egyesület, a Piacenza, így aztán Gilardino náluk folytatta pályafutását. Hamarosan szélesebb körben is észlelték, hogy egy tehetséges fiatalról van szó, hiszen 1998-ban meghívták az U15-ös válogatottba, amely nemzetközi tornán szerepelt Montaigu városában.

Gilardino Új-Zéland ellen húzhatta fel először a címeres mezt a korosztályos csapatban, és góllal járult hozzá a 3-0-s győzelemhez. Külön érdekesség, hogy abban az olasz csapatban még egy olyan focista akadt, aki nyolc évvel később világbajnokságot nyert Németországban: a kapus Marco Amelia.

Gilardino mindenesetre ettől kezdve rendszeresen tagja volt a különböző korosztályos válogatottaknak, még 1998-ban bemutatkozott a 16 évnél fiatalabbak között is, a következő esztendőben pedig az U18-as együttesben szerepelt. Az idő tájt már a Piacenza utánpótlás-csapatában, a primaverában szerepelt, és a szurkolók egyre többet emlegették, hogy érdemes lenne őt kipróbálni a felnőttek között. Ez azonban nem tűnt egyszerűnek, mert a gárda a kiesés ellen küzdött, és a csapat mestere, Luigi Simoni az egycsatáros felállást preferálta, amelyben Ruggiero Rizzitelli volt az első számú támadó.

2000 elején aztán az AC Milan elleni hazai mérkőzésen Gilardino felkerült az első csapat keretébe, és miután a milánóiak gyorsan vezetést szereztek, majd pedig emberhátrányba kerültek, a Piacenza mindent megpróbált az egyenlítés érdekében - Simoni pedig az utolsó félórára pályára küldte a fiatal támadót.