"Sajnos fontos mérkőzésen szenvedtünk vereséget, nehéz lehet megemészteni, hogy ezúttal nem azt a csapatot láttuk, mint az Eb eddigi találkozóin.
A jó kezdést követően kicsit visszaesett támadójátékunk eredményessége. Védekezésben kevesebb tűzzel, tompábban, enerváltabban mozogtunk - talán Puljezevics (illetve később Fazekas) volt az, aki úgy játszott, ahogy kellett, nem véletlenül dühöngött a csapattal a meccs során.
A kezdés rafináltsága meglepett, a három balkezes játékossal nem tudott mit kezdeni az ellenfél sem, ám amint forgatta a szakvezetés a játékosokat, már kiismerhetővé vált a játék.
Ami az Eb során eddig jól működött, az ezúttal nem. Eddig, aki csereként bejött a pályára, tudott valami újat hozzátenni a játékhoz. Az izlandi meccsen ez hiányzott, nem voltak vezéregyéniségek. Védelemben nem volt meg a Laluska-Herbert párkapcsolat, átlőtték őket, mellettük a beállókat is megjátszották, ők egyszerűen csomót kötöttek a lábunkra, nem találtuk az ellenszert.
Mondhatnánk azt is: hol van az már az az idő, amikor a spanyolokat gyors lerohanásból és labdafelhozatalból elgázoltuk?
De azért nehogy azt higgyük, ez a realitás, hiszen korábban láttuk, hogyan tud a csapat küzdeni, játszani. Vissza kell nyernünk az önbecslésünket, mert meggyőződésem, hogy a magyar csapat összességében pozitív felhangot kapott Norvégiában.
Ezt nem szabad eltékozolni.
Miután minimális célként az olimpiai selejtezőben való szereplést tűztük ki magunk elé, csütörtökön le kell győzni Franciaországot!"