Kapus:
Iker Casillas (Spanyolország): Nehéz volt kapust találni e heti álomcsapatunkba, hiszen Casillasnak nem volt túl sok dolga - igaz, azt a kevés feladatot tökéletesen látta el. Az oroszok ellen a hajrában megfogott egy ziccert, a döntőben pedig magabiztosan húzta le, vagy ütötte ki a németek beíveléseit, hogy aztán diadalittasan emelhesse magasba a trófeát.
Hátvédek:
Sergio Ramos (Spanyolország): A spanyol válogatott jobbhátvédje az elmúlt szezonban rengeteg sárga lapot kapott, ám az Európa-bajnokságon szinte hibátlanul futballozott - különösen az elődöntőben remekelt. A finálé elején ugyan volt egy kis bizonytalankodása, de ezt sikerült megúsznia, és utána már az előretörésekre is volt ideje.
Carles Puyol (Spanyolország): A barcelonai bekk a tőle megszokott, csupa szív játékot nyújtotta az Európa-bajnokság utolsó két meccsén is. Az oroszok elleni elődöntőben nem volt sok dolga, a fináléban azonban rengeteg alkalommal mentett becsúszva, méterekről dobta magát a labda útjába.
Carlos Marchena (Spanyolország): A spanyol szurkolók elsősorban a valenciai középhátvéd szerepeltetésétől tartottak az Eb előtt, elvégre Marchena a klubjában nem remekelt, ám a válogatottban magas színvonalon futballozott. Játéka ugyan nem volt olyan látványos, mint Puyolé, de legalább olyan hasznosnak bizonyult.
Philipp Lahm (Németország): A Bayern München balhátvédjének beválogatása álomcsapatunkba alighanem sok vitára ad okot - azonban kétségtelen, hogy Lahm főszereplő volt az Eb utolsó hetében. A védekezéssel (némi eufémizmussal élve) akadtak problémái, de a támadásban annál jobb volt, elvégre a törökök elleni elődöntőn egy gólpassz és a győztes gól is az ő nevéhez fűződött.
Ramos (b) és Torres (középen) egyaránt sokat tett az Eb-aranyért
Középpályások:
Joffre Guerrón (ecuadori, LDU Quito): A Libertadores-kupa fináléjának első mérkőzésén a quitói egyesület hazai pályán kétgólos előnyt szerzett a brazil Fluminense ellen, és ebben nagy szerepe volt a jobb oldali középpályásnak. Guerrón egy góllal és egy gólpasszal járult hozzá az LDU 4-2-es diadalához.
Marcos Senna (Spanyolország): A Villarreal CF középpályásának személyében az első, dél-amerikai születési Európa-bajnokot köszönthetjük. Senna azt a hálátlan feladatot kapta, hogy elsősorban a védekezéssel kellett törődnie a spanyol együttes középpályás-sorában, ám ezt rendkívül magas színvonalon oldotta meg - sokak szerint az Eb egyik legjobb játékosa volt.
Xavi (Spanyolország): A spanyolok "mini" középpályásai közül nehéz bárkit is kiemelni, hiszen ez a csapatrész éppen egységében volt nagyszerű, de Xavi az elődöntőn az oroszok ellen szerzett találatával azért alaposan kivette a részét az Eb megnyeréséből. Arról nem is beszélve, hogy a döntőben ő adta a gólpasszt Fernando Torresnek.
Andrés Iniesta (Spanyolország): Szokásához híven a pálya minden részén feltűnt a barcelonai középpályás, de azért legtöbbször a bal szélen lehetett látni. Innen adta például a gólpasszt Xavinak az Oroszország elleni elődöntőn - amely mérkőzésen ő választották az összecsapás legjobbjának.
Iniesta - egy lépéssel Schweinsteiger előtt
Csatárok:
Fernando Torres (Spanyolország): Egészen a döntőig az Európa-bajnokság nem a Liverpool FC csatáráról szólt, hiszen mindössze egyetlen gólt sikerült neki összehoznia. David Villa hiányával azonban még nagyobb szerep hárult rá, és Torres nem is okozott csalódást, hiszen találatával eldöntötte a kontinensviadal sorsát.
Semih Sentürk (Törökország): Alighanem az Európa-bajnokság egyik legnagyobb felfedezettjének számít a törökök támadója, akiről a torna előtt csak kevesen hallottak - az Eb alatt viszont közismert lett. A csatár a németek elleni elődöntőben is belőtte a maga gólját, és egyedüli előretolt ékként is remekül tartotta meg a labdákat.