Erwin Koeman fogadna a magyar csoportelsőségre

Erwin Koeman évet értékelt. A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a pozitív mérlegű futballesztendő után (irányításával május óta négy meccsen győzött, hármon döntetlenezett, egyen pedig kikapott a csapat) a Magyar Labdarúgó Szövetség székházában az [origo] kérdéseire is válaszolva elmondta, bár három nyelven is beszél, azt nem tervezi, hogy magyarul megtanuljon, mert ahhoz a haláláig itt kellene laknia. A németalföldi edző érdeklődésünkre azt is elárulta, hogy szerinte a Juhász Roland, Vanczák Vilmos védőpáros beférne a holland válogatottba, s bár tisztában van a vb-selejtezős csoportesélyekkel, mégis nagy pénzben merne fogadni a magyar válogatott csoportelsőségére.

- Milyen tervekkel jött Magyarországra?
- Azzal, hogy a régi dicsőségből visszahozzak valamit. Állítom, a játékosok többre képesek, mint azt gondolják magukról, bátran ki merem mondani, hogy megvan bennük a minőség. Persze nem szabad magad többnek beállítani, mint aki valójában vagy, de az is fontos, hogy ne becsüld alá a képességeidet. Miután visszanéztem az északírek elleni meccset, úgy éreztem: mertünk futballozni, s ez nagy pozitívum lehet a jövőt illetően.

- Mi volt a legrosszabb, illetve a legjobb élménye, amióta Magyarországon van?
- A legrosszabb a svédországi vb-selejtező, amelyen 60 percen keresztül jól játszottunk, s ennek fényében a végeredmény, a 2-1-es vereség igencsak kiábrándító volt. A legszebb élmény Máltán ért: a győzelem után egymást átölelve kiabálták a játékosok, hogy "Magyarország, Magyarország!".

- Mit fog tenni a holtszezonban?
- Ami a közeljövőt illeti, megnézem a Schalke-Hertha és a PSV-Liverpool meccseket, majd decemberben vagy januárban az Angliában játszókat is meglesem.

- A magyar NB I színvonaláról hogyan vélekedik?
- Jó játékosok szerepelnek a magyar élvonalban, de a tempó azért jóval alacsonyabb, mint az európai elitbajnokságokban. Az itteni klubok anyagi lehetőségei jócskán behatároltak, a legjobb magyar csapaté olyan, mint bármely holland másodosztályú csapaté. Nagyon nehéz a magyar edzők dolga, hiszen az elvárás magas, viszont kevesebb a pénz, ezért rosszabbak a lehetőségek is.

- Mit gondol, hátrány, ha valaki magyar futballistaként igazol egy másik országba?
- Úgy gondolom, nem hátrány, mi több, a meglátásom szerint szívesen fogadják a magyar játékosokat. Hogy csak néhány légióst említsek, Babos, Hajnal, Huszti, Bodor, Vadócz, Bodnár, Fülöp és Torghelle (igaz, ő csak a másodosztályban) mostanában egyre inkább meghatározó csapattag a klubjában, s ez számomra nagy könnyebbséget jelent akkor, amikor összeállítom a csapatot. A magyar focistákat igenis szeretik külföldön.

- Eltiltás miatt tavasszal Albánia ellen nem szerepelhet Bodnár és Juhász sem, van már ötlete, hogy kikkel pótolhatja őket?
- Tény, hogy már az Izrael elleni barátságos meccs utáni időszakra, az albánok elleni selejtezőre készülünk, de ez még nagyon korai kérdés, hiszen a meccs csak március 28-án lesz. Ki tudja, addig még az egész védelem lesántulhat. De gondolom, az újságíróknak is van egy-két ötletük, hogy kiket tehetek be a csapatba. De ez egyáltalán nem baj, a lényeg, hogy mindenki, a szurkolók és az újságírók is szeretettel és szakértelemmel közeledjenek a focihoz.

- Két éve egy hasonló összeállítású válogatott kikapott Máltán, a mostani nyert. Mi a különbség a két csapat között?
- A két évvel ezelőtti vereség mélyre küldte a gárdát, most viszont kisebb ünnepség volt a győzelem után, ami jelzi: jól mennek a dolgok. Nem foglalkozom az elődeim munkájával, próbálok minél többet kommunikálni a játékosokkal, ám hogy mit csinálok jól vagy rosszul, azt nehéz megfogalmazni. Én egyre figyelek: mindig megpróbálom magamat adni.

- Öccsével, Ronald Koemannal megbeszélik a magyar válogatottnál történteket?
- Persze, van úgy, hogy meccsre, például egy-egy holland bajnokira együtt járunk, s Ronald a helyszínen tekintette meg a májusi, 1-1-re végződött magyar-horvát barátságos mérkőzést. Figyeli, véleményezi a magyar focit, legutóbb arról beszélt nekem, hogy nagyra becsüli az északírek elleni sikerünket.

- Felmerült-e önben, hogy jó lenne egy holland-magyar barátságos mérkőzés?
- Gondoltam már rá többször is, de a holland válogatott programja nagyon telített. De előbb-utóbb biztosan megtaláljuk azt a dátumot, amelyen összecsaphat a két együttes.

- Gondolt arra, hogy - a kommunikációt megkönnyítendő - megtanulja a magyar nyelvet?
- A futball szerencsére egy univerzális nyelv, s mindemellett beszélek angolul és németül is, segítőm, Máté Csaba pedig jól beszél hollandul. Ha kommunikációs problémák lettek volna a játékosok is közöttem, akkor sokkal több meccset elveszítünk. Annyira nehéznek tartom a magyar nyelvet, hogy halálomig itt kéne laknom, hogy megtanuljam.

- Van olyan magyar játékos, aki beférne a holland válogatott keretébe?
- Van, például a Juhász, Vanczák belső védőpáros nagyon jól tud egymás mellett játszani. A személyiségük különböző, az egyikőjük extro-, a másik introvertált, s talán pont ez az oka, hogy nagyon jól kiegészítik egymást.

A kapitány mindig megpróbálja önmagát adni

- Ha betérne egy fogadóirodába, mire tenné fel a legtöbb pénzt, hányadik helyen végez majd vb-selejtezős csoportjában a magyar válogatott?
- Nem haboznék, arra, hogy elsők leszünk. Mindig erre kell játszani. Persze nem vesztettem el a realitásérzékemet, tudom, Portugália, Dánia, Svédország erősebbnek számít, ám a körbeverések nekünk kedvezhetnek, s akár a portugálokat is meglephetjük. A megkezdett úton kell tovább haladnunk, és az említett csapatok mindegyike ellen pontokat kell gyűjtenünk. Most persze még csak az albán meccsig látok el, csak arra fókuszálunk.

- Ki a legjobb játékos azok közül, akiket ideérkezése előtt nem ismert?
- Többségüket ismertem azoknak, akik külföldi bajnokságokban szerepeltek, akiket nem, azok közül Rudolf Gergely a legjobb. Aki számára egyébként nagy hátrány, hogy a téli szünet miatt most hónapokig nem játszhat.

- Két elődjét, Lothar Matthäust és Várhidi Pétert a sikerek idején imádta a közönség (de a média és a futballszakma is kiállt mellettük), majd pár vereség után sokan ellenük fordultak. Nem tart attól, hogy egy-két gyengébb meccs után ön is ilyen helyzetbe kerülhet?
- Persze, ez bármikor velem is előfordulhat, s ha elégedetlenek lesznek velem, akkor az elnök úr felé irányított kéznyújtással fogom befejezni a tevékenységemet. Ameddig itt vagyok, arra törekszem, hogy a csapatban stabilitás legyen, s ezáltal meglegyen a megfelelő teljesítőképesség. Az edzői szakma ilyen, nézze meg például a Stuttgart edzőjét, két éve bajnok volt a csapattal, most pedig elküldték, de nagy gondban van a mostani portugál szövetségi kapitány is. Erről szól az életünk, egyszer hozsannáznak minket, másszor sárba tipornak. Tudom, hogy ha háromszor egymás után vereséget szenved a csapat, akkor velem kell, hogy elvitessék a balhét, de én ennek állok elébe. Túlságosan szeretem a futballt ahhoz, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzam.

- De azért optimista?
- Mondjuk úgy: realista-optimista.

- Mi volt az a magyar labdarúgást illetően, amire annyira rácsodálkozott, mint mondjuk a több hónapos téli szünetre?
- Hogy meccseket is nyerünk néha.