Novo nem lesz Mc, avagy a britek még nem honosítanak

A nyári labdarúgó Európa-bajnokságon öt olyan játékos is pályára lépett, aki csak felnőttként került abba az országba, amelynek színeit képviselte a kontinensviadalon, és az ősszel lejátszott vb-selejtezőkön még további három játékosról volt elmondható ugyanez. A honosítás a labdarúgásban is egyre inkább elterjedt gyakorlat, de akad olyan ország, amelyik elzárkózik tőle - a skót válogatottban nem szerepelhet a Rangers-csatár Nacho Novo, noha van brit útlevele, és a szövetségi kapitány is szívesen behívná. A "honosítósdi" kapcsán körülnéztünk még az asztaliteniszben, az atlétikában és a sakk világában is, ahol nincs ellenpélda, az említett sportágakban igen népszerű a légiósok becserkészése.

• Válaszút előtt a Bilbao: hagyomány vagy minőség?

A spanyol válogatott Európa-bajnoki sikerében a főszerepeket elsősorban a tornán gólkirályi címet szerzett David Villa, a döntőn eredményes Fernando Torres, illetve a középpályán fantasztikus teljesítményt nyújtott Andrés Iniesta és Xavi játszották, de az aranyérem kapcsán semmiképpen sem szabad megfeledkezni a védekező középpályás Marcos Sennáról, akinek jelenléte stabilitást adott Luis Aragonés együttesének.

A Villarreal focistáját sokan jelenleg az egyik legjobbnak tartják a maga posztján, és Sennát a torna álomcsapatába is beválasztották - a játékos 25 évesen, amikor a brazil Sao Caetano gárdájában játszott, aligha gondolta, hogy egyszer még Európa-bajnok lesz...

Senna ugyanis Brazíliában, egészen pontosan Sao Paulóban született, és 26 esztendős koráig otthon futballozott. Ekkor szerződtette a Villarreal, ami persze még nem jelenti automatikusan azt, hogy spanyol válogatottnak kellene lennie - azonban teljesítménye megtetszett Luis Aragonésnek, aki a 2006-os világbajnokság előtt hívta be a nemzeti csapatba a spanyol útlevelet frissen megkapott középpályást, és Senna azóta alapember a válogatottban.

A brazilok egyébként kifejezetten népszerűek a "honosítók" körében, ami érthető: Brazília a világ legnagyobb futballista-exportőre, és ha egy játékos nem elég jó ahhoz, hogy a selecaóban szerepeljen, attól a tudása elegendő lehet ahhoz, hogy egy gyengébb nemzeti csapatban játsszon.

Persze azért akad olyan is, aki akár a brazil válogatottban is szerepelhetett volna: Marcos Senna mellett az immár portugál Deco sorolható ebbe a kategóriába. A Chelsea labdarúgója viszonylag fiatalon, alig 20 esztendősen igazolt Portugáliába: érdekesség, hogy eredetileg a Benfica vette meg, de később a Portónál futott be nagy karriert.

Olyannyira, hogy Luiz Felipe Scolari már brazil szakvezetőként is szerette volna meghívni a válogatottba, de ez végül nem jött össze - így aztán Scolari később a portugál nemzeti tizenegyben vette őt számításba, s ugye klubedzőként magához csábította a Chelsea-hez is.

Eduardo da Silva(ovic)

A horvát válogatott Eduardo da Silva még fiatalabb, mindössze 16 éves volt, amikor elhagyta Brazíliát - vagyis neki tulajdonképpen nincsen sok köze a brazil futballhoz. Ő a Dinamo Zagrebben lett profi futballista, és az ott szerzett góljai alapján igazolta őt le tavaly nyáron az Arsenal.

Angliába szerződéséhez persze az is kellett, hogy a horvát válogatottban is rendkívül eredményes legyen. Az Eb-selejtezőkön ontotta a gólokat, ám súlyos sérülése miatt a kontinensviadalt ki kellett hagynia - nem úgy a brazilból törökké lett Mehmet Auréliónak, aki Marcos Aurélio Brito dos Prazeres néven látta meg a napvilágot.

Ő 24 éves volt, amikor az Olariából a Trabzonsporba igazolt. Innen később a Fenerbahcéhoz írt alá, és miután 2006-ban megkapta a török állampolgárságot, felvette a Mehmet Aurélio nevet.

A lengyelek "brazilja", Roger Guerreiro még gólt is szerzett az Eb-n: a Legia Warszawa középpályása kevéssel a kontinensviadal előtt kapta meg a lengyel állampolgárságot, és a köztársasági elnök kifejezetten a szövetségi kapitány, Leo Beenhakker kérésére gyorsította meg a honosítási folyamatot. Guerreiro egyébként 24 évesen még otthon kergette a labdát...

De van brazil származású focistája a bolgár válogatottnak (Lúcio Wágner hat éve futballozik az országban, 2003 óta a Levszki Szófia játékosa, és már 11 alkalommal húzta fel a címeres mezt) és az azerieknek (Leandro Gomes 2006-ban, 30 esztendősen mutatkozhatott be új hazája csapatában) is.

Ami Magyarországot illeti, a jelenleg a Debrecent erősítő bal oldali középpályás Leandro de Almeida a Corinthians és a Londrína játékosa volt Brazíliában, majd a következő klubokban fordult meg: MTK, Bük, Haladás, Ferencváros, Atlético Paranaense (brazil), Ferencváros. A magyar válogatottban tízszer szerepelt.