Bár a háromnapos programból az egyik díjugratószám, a közéleti személyiségek és sportolók fogathajtóversenye, valamint fogathajtó Világkupa-viadal még hátra volt, a szervezőbizottság vasárnap délután már részben mérleget vont egy sajtótájékoztatón, amelyen Vk nagy sztárjai is jelen voltak.
A hétszeres fogathajtó világbajnok Lázár Vilmos ezúttal a szervezőbizottság elnökeként értékelt: "Kicsit fáradtak vagyunk, de nagyon boldogok, mert a visszajelzések abszolút pozitívak, mindenki elégedett. Örömteli, hogy a közönség együtt él a versenyekkel, és ami a tervünk volt, a tavalyi húszezres nézőszámot is sikerült túllépnünk. Idén a három nap alatt huszonötezren látogattak ki az Arénába. Még pénteken délelőtt és a délután tizenkétezer gyerek ingyenesen jöhetett be, s jó volt látni a csillogó szemeiket. A versenyekre fantasztikus mezőny gyűlt össze, és a közönség olyan világszámokat láthatott, mint a francia Jean-Francois Pignon szabadidomítását, vagy Richter Flórián lovasakrobatikai bemutatótáját. Jövőre azonban az ideinél is színvonalasabb rendezvénnyel szeretnénk kirukkolni, mert még van lehetőség az előrelépésre."
A kétszeres olimpiai ezüstérmes díjugrató svájci Willi Melliger két lovaglás között (!) jött fel a sajtóközpontba. Először élénken figyelte a kivetítőn, hogy mire jutnak a vetélytársai, majd miután szót kapott, nem fukarkodott a dicsérő szavakkal: "Ilyen rendezvényekre van szüksége a lovassportoknak. Nem csak színvonalas, jól szerevezett versenyeket láthat a közönség, a körítés is elsőrangú. Az Aréna pedig tökéletes helyszín, kevés ehhez fogható létesítmény van a világon. Nagyon élvezem itt a versenyt" - árulta el az Atlantában egyéniben, Sydneyben csapatban ezüstérmes díjlovagló, akitől megkérdezték, hogy tervezi-e még, hogy olimpián induljon.
"Már ötvenöt éves vagyok, de vallom: soha nem mondd, hogy soha. Ha olyan lóra akadnék, amellyel újra lenne esélyem az olimpián, akkor talán elindulnék" - fogalmazott az eddig hat olimpián szerepelt Willi Melliger.
Fábry Sándor is a lovak közé csapott
Napjaink egyik legjobb fogathajtója, az idei vb-n egyéniben bronzérmes ausztrál Boyd Exell - aki a bemelegítő versenyt megnyerte az Arénában - ugyancsak elégedettségének adott hangot: "Az elmúlt hét végén Stockholmban volt Világkupa-forduló, és ez az egyik legkedveltebb helyszín a mezőny számára. Ám a tavalyi tesztverseny, és az eddigi idei tapasztalataim alapján a magam részéről kijelenthetem, hogy Budapest semmivel sem marad el a svéd fővárostól."
Melliger azért is elégedett lehetett, mert a Nagydíj után a 140 centire kiírt vadászugratást is megnyerte, igaz, az összevetéssel rendezett díjugratásban a lova rombolt, feladta versenyt, s itt csak a hetedik helyet szerezte meg. Ez a szám egyébként szép magyar sikerrel zárult, mert Szentirmai Ferenc győzött, Maja nyergében. A négylábú csupán az eredményhirdetéskor rakoncátlankodott, meglehetősen nehezen viselte a fénycsóvák kereszttüzét...
"Sokat segített a nézők biztatása, remek érzés volt ilyen közönség előtt lovagolni Maját, aki augusztusban került hozzám. S ilyen jó formában, talán még soha sem volt, mint most" - nyilatkozta Szentirmai Ferenc.
A sok fény zavaró tényező lehetett a közéleti személyiségek és sportolók kettesfogathajtó-versenyében is, de az elsőként indult, s jóval több lóerőhöz szokott Baumgartner Zsolt jól viselte; az első magyar Forma-1-es pilóta volt a leggyorsabb, megelőzve a televíziós műsorvezető Szujó Zoltánt, valamint Fábry Sándor showmant.
Az olimpiai ezüstérmes birkózó Bárdosi Sándor éppen csak lecsúszott a dobogóról, negyedik lett, a háromszoros olimpiai ezüstérmes úszó Cseh László hetedik, a rögtön pályatévesztéssel induló háromszoros olimpiai bajnok kajakozó Kammerer Zoltánnak pedig be kellett érnie a tizedik, utolsó hellyel. Megjegyzendő, hogy az egész mezőnyből Cseh hajtott a leggyorsabban, de három akadálynál hibázott, és az ezért kapott tizenöt másodperces időbüntetés hátrébb sorolta.
A háromnapos rendezvény végén aztán jöttek a profik, a fogathajtó Világkupa mezőnye, immár négyesfogatokkal; mégpedig a szombati bemelegítő futam sorrendjében. Sajnos a magyarok közül senki nem jutott be legjobb három közé, az összevetésbe, a hatszoros világbajnok Lázár Zoltán negyedik, a Vk-sorozatban vezető Dobrovitz József ötödik, Móró Lajos hatodik, Juhász Péter nyolcadik lett.
Az alapversenyben a holland Koos de Ronde érte el a legjobb időt, megelőzve veresegyházi lovakat hajtó ausztrál Boyd Exellt és a svéd Frederik Perssont, de ezt követően Exell talált egy rövidebb utat, és mivel a szabályokat nem szegte meg ezzel, ő nyerte meg a Világkupát.