Fülöp Márton: Nem voltam egy őstehetség

Öt hónaposan már futballdrukker, kilencévesen még középcsatár, 12 évesen már MTK-kapus, 21 évesen még Bodajk-játékos, 25 évesen pedig már a Sunderland kezdőjátékosa. Fülöp Márton azt mondja, tiniként nem volt egy őstehetség - de akkor hogyan juthatott el oda, hogy az Arsenal stadionjában a sztárcsatárok szemét kivédve a sportújságok címlapjára kerüljön? Erről kérdeztük a 17-szeres válogatott játékost.

- A fővárosból a biztos csapattagság reményében távozott, ám Roy Keane edző ígérete ellenére sem lett első számú kapus a Sunderlandnél. Mit gondol, ha az ön után érkező, kilencmillió fontért megvásárolt Craig Gordon nem sérül meg, mikor derül ki, hogy nyugodtan be lehet dobni a mély vízbe?
- Hogy megfelelek Premier League-kapusnak, az talán nem volt kérdéses, hiszen a Stoke City is le akart igazolni, meg is állapodott a Sunderlanddel a 3 millió fontos vételárban, ám végül az utolsó pillanatban kútba esett az üzlet. Hogy állhatnék én is a kapuban, azt Roy Keane is tudta, hiszen egy meccsen berakott, más kérdés, hogy tényleg nem első számú kapusként számított rám...

- Ezek után, gondolom, örült az edzőváltásnak.
- Senki nem örül annak, ha egy edző elveszíti az állását, de Ricky Sbragiával, az új vezetőedzővel már előtte is jó viszonyban voltunk Sunderlandben, nagyon korrekt, egyenes ember, aki megmondja nyíltan a véleményét. A csapat körében nagyon népszerű, talán ennek is köszönhető, hogy jobban jönnek az eredmények.

- Önnek mit mondott?
- Azt, hogy legyek nyugodt, mert ameddig jól védek, addig én vagyok az első számú kapus.

- Akkor már nem is bánja, hogy a szintén első osztályú Stoke City nem igazolta le?
- Abszolút nem, már akkor sem bántam, amikor tavaly nem történt meg az átigazolás. Helyette jobbat dobott a gép, hiszen a Sunderland óriási klub, ötödik legnagyobb az átlagnézőszáma, s az egyik legjobb szurkolótáborral rendelkezik, csodálatos érzés előttük védeni.

- Frusztrálja vagy doppingolja, hogy egy kilencmillió fontos kapus áll ön mögött a kispadon, és talán csak arra vár, hogy hibázzon?
- Amikor visszatértem a Leicestertől, akkor én ültem mögötte, és azzal, hogy küzdöttem a csapattagságért, jobb teljesítményre sarkalltam. Ha valaki ott van mögötted, és olyan ambíciója van, hogy szívesen átvenné a helyed, akkor kétféleképp lehet rá reagálni: ha valaki rossz versenyző, akkor meginog, a másik esetben pedig a legjobbat hozza ki belőled. Remélem, én az utóbbiak közé tartozom. Szerencsés a Sunderland, hogy két azonos szintű kapusa van.

- Most, hogy Gordon visszatérése óta is ön véd, mondhatjuk, hogy legyőzte?
- Azt még most sem mondanám, hogy én vagyok az első számú kapus, inkább úgy fogalmaznék: jelen pillanatban én védek. Igyekszem bent maradni a csapatban, s úgy vélem, nagy dolog, hogy a rekordigazolás a kispadon ül. Számomra azt jelzi, hogy jó úton járok.

- Kapusposzton amúgy elképzelhetőnek tartja a rotációs rendszert?
- Nem. Bajnokin semmiképpen nem, kupameccsen, esetleg európai kupameccsen igen. Ez bizalmi poszt, akkor tud jól védeni a kapus, ha érzi a bizalmat. Nem véletlen, hogy kapusokat nem cserélnek be tíz percre, mert fontos az állandóság.

- Gordon azt nyilatkozta, frusztrált, amiért mellőzik, és nem tartja saját magát türelmes játékosnak, sőt már a skót kapitány is jelezte neki, hogy csak akkor fogja behívni, ha véd a Sunderlandben. Egymással beszéltek erről?
- Nem, de gondolom, ismerősek lehetnek ezek a nyilatkozatok, hiszen korábban én is így fogalmaztam, de most szerencsére én vagyok a másik oldalon. Szurkolok neki, hogy kezdő maradjon a skótoknál, de nekem is vannak ilyen ambícióim a magyar válogatottban. Ennek pedig az a feltétele, hogy védjek Sunderlandben.

- A viszonyukon meglátszik ez a nagy rivalizálás?
- Jóban vagyunk, egymás mellett ülünk az öltözőben, talán most kicsit tabutéma, hogy ki véd. Teszi a dolgát, és igyekszik bizonyítani, hogy ott van a helye, s ez pozitív a csapat szempontjából is, ha két futballista versenyez egy posztért. Ez az edzők álma, hogy minden pozícióra ketten pályázzanak.