Büszke vagyok, de leszek-e boldog is? - Rátgéber-blog Salamancából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt harminckilencedik blogbejegyzését Salamancából keltezte.

Nemrégiben olvastam egy tudományos folyóiratban, hogy az ember - valamilyen rejtélyes oknál fogva - sokkal jobban érzi magát győzelem után, mint egy vereséget követően. Ezt szombat délben is tapasztaltam, ebéd közben a Hotel Alameda éttermében, ahol olyan derűs volt a hangulat, mintha esküvőre készültünk volna, vagy gyerek születését ünnepeljük.

Steve, a sportigazgatónk egyik poént sütötte el a másik után - beszerezte a helyi újság, az El Adelanto egyik példányát, amelyben a felesége fotója is benne van. Az asszony az igazak álmát alussza a pénteki Szpartak-Jekatyerinburg elődöntő közben, természetesen a sportcsarnok nézőterén, miközben mellette Magdi, a feleségem szurkol hevesen, egy piros-fehér Szpartak-sálat kifeszítve.

Vasárnap óta vagyunk Spanyolországban, lassan egy hete, remek az ellátás, annyi polipot és rákot ettem már, hogy folyton hátrafelé megyek a nyolc végtagomon...

Újólag bebizonyosodott egy másik tétel igazsága: jaj a legyőzötteknek. Rahmatulina, a Jekatyerinburg orosz válogatott irányítója - aki amúgy egy percet sem játszott a meccsen, köszönhetően gondos edzőjének, Gundars Vetrának - elkottyantotta még az elődöntő előtt doktor Mirzalinak, az orvosunknak, hogy a csapatvezetés alaposan felkészült a biztosra vehető Euroliga-győzelemre, több tucat rend ruhát, melegítőt, dzsekit, pólót, sapkát készíttetett, arany színben, hogy majd vasárnap kora délután, a nyilvánvalóan UGMK-győzelemmel végződő döntőt követően illendően tudják ünnepelni a játékosok és a szurkolók a klub 2003 utáni első Euroliga-elsőségét.

Mármost, hogy ki fog ünnepelni vasárnap délben, az e pillanatban még rejtély, de hogy az nem a Jekatyerinburg lesz, nagyjából biztosra vehető.

Jövőre azért talán ünnepelhetnek - mondjuk az Ázsia-bajnokságban, tudniillik a város egyik fele már átnyúlik a Föld legnagyobb területű kontinensére.

Magdival és Lacikával, már a Sopron-meccs közben

Sabtaj már most, a döntő előtt nagylelkű kedvében van, szombat estére Flamenco-műsort szerveztetett Steve-vel a szállodánkba, nyolc helybéli, azaz salamancai táncossal, meg a hozzájuk tartozó zenekarral, a bulira nemcsak a Szpartak játékosai, vezetői, s a családtagok hivatalosak, hanem a Sopron együttese is, remélem, a kellemesnek ígérkező estély lendületet ad Honti Katáéknak a vasárnap délelőtt tizenegykor kezdődő bronzmérkőzésre, a Jekatyerinburg ellen.

Most jut eszembe, nem is írtam még semmit a péntek esti elődöntőről, amelyen 83-74-re levertük az uráliakat. Nem én mondom, hanem a semleges szakértők: kevés ilyen színvonalas meccset játszottak a történelemben női kosárlabdázók.

Többek között Brian Agler, a Seattle Storm - az NBA korábbi bajnoka - vezetőedzője is erről beszélt. Agler - Sue Bird és Lauren Jackson "nyári" trénere - ott van az edzéseinken, jött hozzánk tanulni, ez tulajdonképpen érthető is...

Blogírás közben

Maga a mérkőzés igazi taktikai csemege volt, aprólékosan megtervezett védekezésünkkel folyamatosan olyan helyzetekbe kényszerítettük a minket a közelmúltban kétszer is legyőző Jekatyerinburg sztárjait - Pondextert, Nolant, Sztyepanovát, Bibrzyckát, Taylort -, ahonnan csak alacsony hatásfokú dobásokkal tudtak kísérletezni.

Apropó, Bibrzycka... Diana Taurasi - 33 pontjával a mezőny, de nyugodtan mondhatom, a világ - legjobbja mondta a mérkőzés után, hogy a szokásosnál is nehezebb volt "Biba" - ahogy a szőke lengyel bedobót becézik - ellen küzdeni. Biba előszeretettel fogyaszt fokhagymát, de most még rá is tett egy lapáttal, amikor Diana közel ment hozzá, mindig felkavarodott játékosunk gyomra.

Márpedig a mérkőzés döntő részében szoros emberfogást játszottunk.

Horti Dóra és Honti Kata könnyei

A Sopron-Salamanca meccset nézve az volt az érzésem, hogyha három napig kosaraznak, a magyarok akkor sem tudják megverni a spanyolokat. Többek között azért sem, mert a bírók - elsősorban az olasz Marcello Realto, aki Valenciában is kinyírt már bennünket a negyeddöntő második meccsén - nem hagyták volna.

Éppen ezért nekünk is nagyon kell vigyáznunk az Halcón Avenida elleni döntőben, a hazai pálya hihetetlen előnyt jelent, főleg úgy, hogy a hatezer salamancai szurkoló Európa második leglelkesebb, leghangosabb drukkerserege.

Hogy melyik az első? Szerintem kitalálták, de ha nem, gondolkozzanak el azon, hol is dolgoztam korábban tizenöt évig.

A derék soproni szurkolók

Most, amikor e sorokat írom a szállodánkkal szemközti parkban, verőfényes napsütésben, huszonöt fokban, nagyon büszke vagyok. A csapatomra, meg természetesen magamra is. Legyőztük a világ legdrágább női kosárlabda-együttesét. Nekik 20 millió dollár a költségvetésük, nekünk "csak" tizenhárom...

De szeretnék boldog is lenni. Ahhoz viszont, hogy boldog lehessek, még a vasárnapi döntőt is meg kell nyernünk.

A Szpartak lenne az első csapat az Euroliga történetében, amelyiknek ez háromszor egymás után sikerült, megszakítás nélkül.