A sportolónak is akarnia kell, hogy megvizsgálják

Szinte minden hétre jut olyan hír, hogy valaki összeesik és meghal a sportpályán, az utóbbi évek tragikus esetei azonban semmilyen hatást nem gyakoroltak a sportolókra, nem jelentkeztek többen komolyabb vizsgálatokra - állítja dr. Tállay András, az Országos Sportegészségügyi Intézet vezető keretorvosa. Szerinte a játékosok olykor az alapvető egészségügyi dolgokkal sincsenek tisztában, például azzal, hogy ha lázasan lépnek pályára, azzal az életüket veszélyeztetik. Nagy bajnak tartja, hogy olykor a kórboncnok apuka vagy a fogorvos anyuka látja el az ügyeletet egy sporteseményen.

- Pár évvel ezelőtt, amikor körzeti labdarúgó-bajnokságban szerepeltem, az orvosnál mindössze arra kellett válaszolnom, jól érzem-e magam, s megkaptam a pecsétet.
- Hozzánk is eljutottak, eljutnak ezek a hírek. A Sportkórház új főigazgatójának határozott szándéka, hogy ezek a visszásságok - például a pecséthamisítások - megszűnjenek. A korábbi terv az volt, hogy az összes budapesti kerületi rendelőt behozzák a Sportkórházba, pontosan azért, hogy meglegyen a szigorú szakmai felügyelet. De így is van egy szigorú szakmai protokoll, amely tartalmazza, hogyan kell elvégezni egy sportorvosi vizsgálatot. Aki ezeket nem így végzi el, felelősségre vonható.

- Akad például olyan internetes oldal is, ahol sportorvos hirdeti, hogy az ember azonnali versenyengedélyhez juthat. Ismerősöm így kapott pecsétet az igazolására. Ez normális?
- Pénzt kért érte az orvos?

- Igen, 5000 forintot.
- Nem, nem normális. Jelenleg a hatályos kormányrendelet értelmében a sportorvosi vizsgálat térítésmentes. Sportorvosi vizsgálat során annak kell pénzt fizetnie, aki az OEP-alapon elvégezhető vizsgálathoz (EKG-, vizelet-) nem akar egy másik helyen pluszban sorban állni, hanem mintha magánrendelésen lenne, ott helyben, jutányos áron megcsináltatja. Ennek valóban van egy díja, mert ezek nem tartoznak a sportorvos közvetlen feladatai közé. Vagy ha például egy klub úgy dönt, a 30 sportolójához sportorvost hív. Ennek van kiszállási díja, de ez is akkor legális, ha a sportorvos OSEI-számlát állít ki a klub részére.

- A Sportkórház milyen szerepet tölt be a magyar versenysportban?
- Az alapító okirat szerint a központi irányító felügyeleti szerv, amely a megelőzéssel, oktatóképzéssel, betegellátással, élsportolók kezeléseivel és műtéteivel komplex szerepet tölt be. Az országban ez az egyetlen ilyen központi intézmény. Ha nincs, akkor nincs sportorvosképzés, sportorvos-szakvizsgáztatás, s nincs a jövőben sportorvoslás sem. A Sportkórház elnevezés egy szép hagyomány: a hivatalos neve Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI). Egy intézet, amelynek van járóbeteg-szakrendelése, de csupán két fekvőbeteg-osztállyal rendelkezik. Aki ezt az intézetet meg akarta szüntetni, az gyakorlatilag Magyarországon a sportorvoslást mint szakmát szüntette volna meg.

- Hogyan épül fel Magyarországon a sportorvosi rendszer?
- Az intézet mellett van egy Országos Sportorvosi Hálózat (OSH), ebbe tartozik a Budapesti Sportegészségügyi Centrum és az országban még vagy száz rendelő. Ide tartoznak a sportorvosok, akik a szűréseket végzik, a versenyzési és alkalmassági engedélyeket kiadják, s ők azok, akikhez a sportolók fordulhatnak egészségügyi problémáikkal. A harmadik a válogatott kereteket ellátó szolgálat, amelynek én vagyok a vezetője, s amelyet a sport-szakállamtitkárság finanszíroz. Ide tartoznak az olimpiai sportágak nemzeti válogatott kereteinek orvosai.

Forrás: MTI

- Mennyire van rálátása a kluboknál folyó sportorvosi munkára?
- Nagyon is, sajnos azt kell mondanom, valódi sportorvosi munka kevés helyen valósul meg, mivel a kluboknak sokszor nem áll módjukban sportszakorvost alkalmazni, így a munka nem a hivatalos szakmai irányelvek alapján történik. Válogatott keretorvosként hatalmas problémaként értékelem, hogy rossz állapotú, túlterhelt, sérült vagy beteg sportolók érkeznek. Sajnos ennek az egyik oka, hogy bár sok klub szeretne orvost alkalmazni, nincs rá pénzügyi kerete. Ez borzasztó káros. Más kérdés, hogy ha kiszámolnák, sokkal olcsóbb lenne egy olyan orvost alkalmazni, aki a klubnál háziorvosként működne. Szerencsére vannak olyan klubok, például futballakadémiák, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek erre, s napi, heti rendszerességgel ellenőrzik a játékosokat. Ez a jövő, ez kell, ez megtérül. Sajnos NB I-es kluboknál is előfordul, hogy nincs orvos, vagy ha van, akkor nem sportorvos, ami szintén veszélyes. Sok helyen, ahol elő van írva, hogy orvosi ügyelet nélkül nem indulhat a meccs, ott megkérik a kórboncnok apukát vagy a fogorvos anyukát, hogy segítsen.

- Ezt szövetségi szinten szabályozással nem lehet megkövetelni?
- De, labdarúgásban például a kluboknak kell sportszakorvossal rendelkezniük. De több szövetségnél ezt nem tudtuk keresztülvinni.

Forrás: MTI

- Mi a helyzet a kézilabdában? Évekig dolgozott a női válogatott és a Ferencváros együttese mellett.
- Sajnos a kisebb kluboknál ugyanez a probléma, orvos akkor kerül a csapat mellé, amikor mérkőzés van. Arra az egy órára ügyeletet lát el, de semmi egyéb munkát nem végez. Egy ilyen sérülésveszélyes sportágnál alapvető lenne, hogy traumatológus vagy ortopéd orvos üljön a kispadon. De tudok olyan példát is mondani nagyon nívós kézilabdaklubnál, hogy bár van orvos, aki nagy lelkesedéssel ellátja a munkáját, gyakran csak késve fizetik ki. Pedig itt nem nagy összegekről, hanem havi 40-80 ezer forintról lenne szó.

- Szeptemberben Budapesten rendeztek egy konferenciát, ahol azt állapították meg: "A magyar sportegészségügy azonnali megújulásra szorul." Milyennek ítéli meg a magyar sportorvoslás helyzetét?
- A legnagyobb gond az emberhiány, ami abból adódik, hogy sportolókkal sportorvosoknak kell foglalkozniuk. Jelenleg Magyarországon a sportorvostan-szakvizsga egy ráépített másodszakvizsga. Ez azt jelenti, hogy kijön az orvos 24-26 évesen az egyetemről, következik a rezidensrendszer, majd a szakorvosképzés, azaz 32-35 éves lesz, amikor az első szakvizsgáját megszerzi. Ezután még két év a sportorvostan-szakvizsga. Azt tudni kell, hogy a sportolókkal történő, jelentős mennyiségű utazás inkább a fiataloknak való, akiknek nincs családjuk, pacientúrájuk. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy meg tudjuk oldani, hogy a fiatalokat akár licencvizsgákkal be tudjuk építeni a sportorvoslásba.

- Ugyanezen a konferencián állapították meg: kulcskérdés a sportolók hirtelen szívhalálának megelőzése. Nem lehet, hogy a váratlan halálozások - Ocskay Gábor vagy Takács Lajos esete - éppen visszatartják a sportolókat, mondván: őket is vizsgálták, mégsem tudták megelőzni a bajt?
- Azért az említett eseteket szét kell választani, két különböző ügyről beszélünk. Ocskay Gáborral én is személyesen beszélgettem, amikor eltiltotta a sportkardiológus. Ő addig járt a legjobb specialistákhoz, amíg valaki vállalta érte a felelősséget, ez alapján kapott sportorvosi engedélyt. Hogy sajnos vagy nem, erről a specialista azt mondta, ha nem engedi játszani, a lelkét öli meg Gábornak. De ő ezzel tisztában volt, s ezzel vállalta a jégkorongot. Teljesen más a helyzet egy olyan sportolónál, aki látszólag egészséges. Takács Lajos esetében egy 39-40 éves labdarúgóról beszélünk. Azt mondom, a jelenlegi stresszes életmódot figyelembe véve érdemes lenne megnézni, hány hasonló korú nem sportoló esik össze nap mint nap szívinfarktusban vagy más problémával. Nagyon sok. De a sport mindig jobban fókuszban van.

- A tragédiák hatására esetleg javult-e a helyzet, jelentkeztek-e többen komolyabb vizsgálatokra?
- Nem.

- A pekingi olimpia után azt mondta, nagy baj, hogy a sportolók a meglévő orvosi hátteret sem használták ki, kevesen végeztettek el vizsgálatokat. Lehet ezen javítani?
- Azt kell kiemelni, hogy Magyarországon lényegesen több államilag finanszírozott szűrővizsgálatra van lehetőség, mint külföldön, ahol alig akad hasonló. Itthon léteznek terheléses laborok, ahol kardiológusok, sportszakemberek, versenykörülmények között, maximális terhelés környékén EKG-val és vérvétellel nagyon speciális vizsgálatokat tudnak elvégezni. Ennek 20-40 ezer forint az ára, s kb. másfél órát vesz igénybe. Ilyen vizsgálatból 400-450-et végezhettünk volna el Peking előtt, ám a lehetőségeikhez mérten sem elég sűrűn veszik igénybe a sportolók, a laborok nem telt házzal működnek. Fontos, hogy tudjanak erről, menjenek el s próbáljanak meg tenni valamit a saját egészségükért. Kolonics György halálakor kiderült, a különböző költséges vizsgálatok igenis nagyon fontosak. De fontos ezek mellett, hogy az alapokról kell elindulni, vagyis az egyszerű sportorvosi szűrővizsgálatok se úgy történjenek, hogy csak kapjam meg a pecsétet, és végezzünk két perc alatt, hanem a sportoló igenis jelezze: azt akarja, vizsgálják meg.

- A sportolók tisztában vannak alapvető egészségügyi dolgokkal?
- Nem mindig. Egy gyereket az anyukája nem enged el az iskolába, ha lázas. Ez aranyszabály: sportolni is csak akkor lehet, ha betegség után volt egy láztalan nap. Mindig jót derülök, ha egy népszerű sportoló azt nyilatkozza: "Ma még lázas vagyok, köhögök, de bízom benne, holnapra makkegészséges leszek, s maximális üzemmódban tudok pörögni 90 percet." Ez lehetetlen. Mégis az egész ország drukkol neki, hogy sikerüljön.

- Ezt vajon a játékos is tudja? Vagy azért nyilatkozza, mert ezt kell mondania?
- A játékosok zöme okos, intelligens, tisztában van azzal, mit lehet és mit nem. Természetesen a külső nyomás és motivációs kényszer befolyásolhatja, s ha egy jelenlegi sanyarú helyzetben lévő klubnak fontos meccse van, akkor ez plusz kényszer. De normális esetben nem lenne szabad, hogy befolyásolja. Érdemes lenne fellapozni az elmúlt öt év Nemzeti Sportjait, s megnézni, hány olyan szalagcím van, hogy "Lázasan is vállaltam a játékot" "Sérülten is játszottam", s akkor el lehet gondolkodni, miért történnek ezek a tragédiák.

- A köznyelvre lefordítva: ha hőemelkedésem van, de elmegyek focizni, akkor veszélyeztetem magam?
- Igen, ne menjen el!

Forrás: MTI

- Ha csak az utóbbi hetek történéseit nézzük, a futballválogatottnál és az U21-es csapatnál Rudolf Gergely és Németh Krisztián miatt ismét előkerült a túlzott sérülékenység kérdése. Ezen lehet javítani, vagy többnyire alkati sajátosságról van szó?
- Persze, alkat kérdése is, de sokat lehet javítani. Csak két példát mondok: sportszerek és sportlétesítmények. Ezek súlyos anyagi kérdésekkel járó, megoldást igénylő feladatok. Ha valaki nem megfelelő talajon, nem megfelelő sportszerrel sportol, előbb-utóbb valamilyen probléma jelentkezni fog. Erre tudok konkrét példát mondani: a Ferencváros nőikézilabda-csapatánál annak idején bevezettünk egy sérülésmegelőző módszert, a súlyos térdproblémák kiküszöbölésére. Azt láttuk, kiválóan működik. Majd amikor egy NB I-es focicsapatnál is bevezettük, láttuk, hogy működik-működik, de nem olyan jól. Ennek az oka egyértelműen az volt, hogy olyan rossz minőségűek a futballpályák, amit nem lehet ellensúlyozni.

- Kormányrendelet írja elő, hogy 18 év alatt évente két, ezen életkor felett pedig évente egy sportorvosi szűrővizsgálatra van szükség válogatott sportolók esetében. Mi van, ha ezt nem használják ki?
- Ugyanaz, mint a tüdőszűrés esetében: ha nem mész el, semmi sem történik. Ez a vizsgálat nem a versenyzéshez kell. Ha van pecséted, de nem vagy igényes magaddal szemben, akkor retorzió nélkül kihagyhatod. Tudjuk, mennyire fontosak ezek a vizsgálatok, de kevés sportolónak van olyan igénye, hogy rendszeresen ellenőriztesse magát. Ezt úgy tudjuk csak megoldani, hogy a leginkább fókuszban lévő sportolók kizárólag az Országos Sportegészségügyi Intézetben kaphatnak majd versenyengedélyt, és akkor ők nem az alap sportorvosi vizsgálaton fognak átesni. Ezt, remélem, jövő évtől be tudjuk vezetni. De amíg nincs kilátásba helyezett szankció, addig nem lesz változás.

- 2007-ben sokat lehetett hallani arról, hogy a Sportkórház megszűnik, aztán az olimpiára való hivatkozással megmentették, de osztályok szűntek meg. Idén leváltották a főigazgatót, milyen a jelenlegi helyzet?
- Igen, túl vagyunk egy vezetőváltáson, az intézetnek új főigazgatója van dr. Soós Ágnes személyében, aki hihetetlen lendülettel és odafigyeléssel megpróbálja az intézet régi fényét visszaállítani. Az első lépések eredményei már látszanak. A Magyar Olimpiai Bizottság hosszú ideje küzdött azért, hogy azoknak az idősebb olimpikonoknak, akik 20-30-50 éve hozzánk járnak, belgyógyászati ellátást tudjunk biztosítani - ehhez visszakaptunk 15 belgyógyászati ágyat, ez egyértelmű siker. Elkezdődött az építkezés, januártól beindulnak az olyan korábban megszüntetett szakrendelések, amelyek a sportolóknak nagyon hiányoznak, mint például a nőgyógyászat vagy a fogászat. Újra kinyit a könyvtár, amely a sporttudományos továbbképzéshez kell, ám sajnálatos módon egy ideig nem működhetett. Átvilágításra kerül sor, pénzügyileg is, ezzel együtt racionalizálódik minden, az egész intézet struktúrája újra fog rendeződni. Az intézetben a különféle tevékenységeket máshonnan finanszírozzák: van, amit az OEP, van, amit az Egészségügyi Minisztérium, van, amit az Önkormányzati Minisztérium sport-szakállamtitkársága. Ezeket a finanszírozási egységeket is jobban sikerül majd elkülöníteni, hogy minél jobb gazdálkodással minél magasabb szintű ellátást tudjunk biztosítani.

- Mondhatjuk azt, hogy az intézmény stabil állapotban van?
- Inkább azt, hogy a pénzügyi stabilizáció közelinek látszik. Ezt fél éven, egy éven belül sikerül megoldani. Mind az országos sportorvosi hálózat vezetése, mind néhány osztály irányítása új személyekhez került, a főigazgató asszony több poszton menedzser szemléletű kollégákat alkalmazott, azaz az intézmény egyfajta vérpezsdítésen ment keresztül.