Görögország: Rehhagel megint forral valamit

Világbajnoki múltja alapján a görög válogatottat nem lenne indokolt komolyan venni, Otto Rehhagel szövetségi kapitány azonban egyszer már bebizonyította, hogy bármire képes a csapatával, még ha a sikerért brutális kegyetlenséggel kell is meggyilkolnia mindazt, ami szép a fociban.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A taktikus célfutball szerelmesei nem is választhatnak más kedvencet maguknak, mint a becsvágyó görögöket. És persze a tzatziki miatt.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Csak maximális koncentrációval és szinte tökéletes helyzetkihasználással, mert a Rehhagel-csapat ellen egyetlen csapat sem tud sok lehetőséget kidolgozni. A középső védőket fejjátékban szinte lehetetlen megverni, de a földön jóval könnyebb őket átjátszani, mert darabosak, lassúak.

Mit várunk tőlük?

Ultradefenzív futballt, hét-nyolc védekező mezőnyjátékost, rendkívüli csapategységet és nagyon kevés kapura lövést. Végső esetben pedig jöhet a deus ex machina - Rehhagel úgyis félistennek számít az országban.

Kire figyelünk?

Teofanisz Gekasz a selejtezők során szinte képtelen volt hibázni, szinte egymaga juttatta ki a válogatottat a vébére, a görögök huszonegy góljából tízet ő szerzett. A csatár ráadásul az utóbbi időben a Herthában is elkapta a fonalat.

A gyenge pont

Rehhagelnek nincsen sok variációs lehetősége, meglehetősen szűk keretből dolgozik, és egy-egy kulcsember sérülése sokat ronthat esélyeiken. Ráadásul játékosai nagy része a görög bajnokságban szerepel, ami színvonalában nem veszi fel a versenyt a topligákkal, a légiósok közül pedig sokan nem kapnak állandó játéklehetőséget klubjukban.

Róluk mondták

"A görögöknek sok erős, fizikálisan tökéletesen felkészült játékosuk van, a védelmük pedig rendkívül kompakt, így aki ellenük játszik, nagyon nehéz mérkőzésre számíthat. Arról nem is beszélve, hogy a szövetségi kapitányuk nagyon fifikás" - bókolt kollégájának a svájci szakvezető, Ottmar Hitzfeld.

34/50

Kapusok: 6/10
A selejtezők során szinte végig Konsztadinosz Halkiasz védett, ám Otto Rehhagel a pótselejtezők során váltott, és a Panathinaikosz kapusának, Alekszandrosz Tszorvasznak szavazott bizalmat, aki ezt remek teljesítménnyel hálálta meg. A jelek szerint övé lehet az egyes számú mez, vagyis a görögöknek két megbízható, de közel sem klasszis kapus áll a rendelkezésükre.

Védelem: 6/10
A köztudatban a 2004-es Európa-bajnokság óta a görög válogatott úgy él, mint a betonvédelem megtestesítője, ám a jelenlegi sor már korántsem olyan stabil, mint a portugáliai diadal idején. Tény, hogy Rehhagel gyakran alkalmaz három középhátvédet, akik közül azonban csak Szotirisz Kirgiakosz képes egyenletes teljesítményre, a többiek játékában mindig benne van a hiba. Ráadásul a jobbhátvéd posztja Gurkasz Szeitaridisz sérülése miatt szintén problémás.

Középpálya: 7/10
A görög válogatottnak jelenleg ez a legtöbbre taksált csapatrésze, köszönhetően a két rutinos játékosnak, Kosztasz Katszuranisznak és Jorgosz Karagunisznak. Könnyen lehet, hogy csak ők ketten maradnak meg hírmondónak a 2004-es csapatból, hiszen Rehhagel bennük még sohasem csalódott - a kérdés már csak az, hogy megtalálja-e a megfelelő embereket melléjük.

Csatársor: 6/10
Meglehetősen ellentmondásos ennek a csapatrésznek a megítélése. Nemzetközileg nem tartják túl sokra, annak ellenére, hogy itt játszik az európai selejtezősorozat legeredményesebbje, Gekasz. Rehhagel gyakran három csatárral küldte pályára együttesét, a két szélső azonban rendre visszazárt a középpályára, és egyfajta 5-4-1-es formációt alakított ki, ami nem a látványos támadófutball fő ismérve.

Szövetségi kapitány: 9/10
Aligha kérdéses, hogy a csapat legnagyobb erőssége Otto Rehhagel. Szakmai tudása és rutinja hihetetlenül sokat ér, amint az a múltban már többször is bebizonyosodott. A német edző mindig képes egy váratlan húzásra, és csak az eredményességgel törődik, ezért pedig hajlandó kívülről érthetetlen döntéseket is hozni. Végül azonban valahogy mindig neki van igaza.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Ugyan Rehhagel híres arról, hogy ragaszkodik a rutinos játékosokhoz, de a világbajnoki keretbe érdemes lenne behívnia néhány fiatalt is. A görögök U19-es válogatottja 2007-ben Eb-ezüstérmes volt, és abból a csapatból Konsztantinosz Mitroglu, Szokratisz Papasztatopulosz és Szotirisz Ninisz is bemutatkozott már a válogatottba - a vébén ők lendületet adhatnak a csapatnak.

Nem csak a szépre emlékezünk

A görögök nem sok kellemes emléket őriznek a világbajnokságokról, hiszen a válogatott évtizedeken keresztül még csak közelébe sem került, rendre elbukott a selejtezőben. Az 1994-es torna előtt sem számítottak esélyesnek, azonban sikerült kihasználniuk, amit nekünk nem: Jugoszláviát kizárták, és így a csoportban mindössze öt csapat maradt, amelyből az első kettő kijutott az Egyesült Államokba. Veretlenül nyerték meg a csoportot Oroszország, Izland, Magyarország és Luxemburg előtt, de a világbajnokság katasztrofálisra sikeredett számukra: mind a három mérkőzést elveszítették, a gólarányuk pedig 0-10 volt, amire még az sem mentség, hogy Argentína, Nigéria és Bulgária voltak az ellenfeleik. Ezt követően megint megoldhatatlan feladatnak számított a vb-selejtező, pedig a 2006-as sorozatnak aktuális Európa-bajnokként vágtak neki.

Felejthetetlen pillanatuk

A görögök 1993 novemberében már biztos résztvevőként játszhatták le utolsó selejtezőjüket hazai pályán Oroszország ellen, amely ugyancsak kijutott a tornára. A hazaiak méltóképpen ünnepelték a sikert, hiszen Nikosz Mahlasz fejesével legyőzték az oroszokat, és a gólt követően egészen elképesztő jelenetek játszódtak le a stadionban. Az extázisban tomboló szurkolók hihetetlen ünneplést rendeztek, a lelátó szinte felgyulladt a sok görögtűztől, az újrakezdésre perceket kellett várni - ennyi ideig tartott ugyanis, amíg a füst felszállt a pályáról.

Mi lett volna, ha

Lehetetlen kiválasztani egy olyan momentumot eddigi egyetlen világbajnoki szereplésükről, amelynek másként alakulása változtatott volna az eredményeken, a görögök ugyanis annyira egyértelmű vereséget szenvedtek mind a három találkozón. Talán ha nem fogták volna fel ők maguk is ajándékként a vébét, akkor lehet, hogy nagyobb ellenállást fejtenek ki - jellemző, hogy a szakvezető, Alketasz Panagulisz mind a 23, benevezett játékost pályára küldte 1994-ben. Ezzel együtt a szakember korántsem volt elégedett csapatával, és mint a felvételen is látható, ezt az öltözőben nem is titkolta.

A legutóbbi vébé előtt a görögök mindenképpen esélyesnek számítottak a kijutásra, hiszen aktuális Európa-bajnokok voltak. Az első mérkőzésüket a kontinensviadal után Albániában játszották, és a 2-1-es vereség sorsdöntőnek bizonyult, mivel ez a három pont hiányzott ahhoz, hogy második helyen végezzenek a csoportban. Tiranában bő negyedóra alatt kétgólos hátrányba kerültek, és főleg az első kapott gól volt méltatlan a csapathoz, amely elsősorban remek védelmének köszönhetően nyerte meg alig két hónappal korábban az Eb-t. A csoportmásodik hely esetén a görög válogatott Svájccal játszott volna pótselejtezőt.

Út Dél-Afrikába

A selejtezőket remekül kezdte a válogatott, első három mérkőzését úgy nyerte meg, hogy még csak gólt sem kapott, de az első igazán komoly meccset elbukta: Svájc 2-1-re nyert Athénban. Ezt követte azt Izrael elleni idegenbeli döntetlen, amelynek nyomán a Görögországban már Rehhagelt is egyre több kritika érte, de a német szakember ismét bizonyította, hogy kiválóan érti szakmáját.

Az első hely ugyan elúszott a svájciakkal szemben, de a második helyre odaért a gárda, még annak ellenére is, hogy Moldovában pontokat veszített - szerencséjére Izrael és Lettország is bukdácsolt. Az Ukrajna elleni pótselejtezőn persze így sem Görögország volt az esélyes, főleg azok után, hogy az első mérkőzésen hazai pályán csak egy gól nélküli döntetlenre volt képes, de az idegenbeli visszavágón Dimitrisz Szalpingidisz találatával nyerni tudott. Rehhagel a harmadik nagy tornára is kivezette a görögöket, akik a vébéig még Paraguay és a Koreai NDK ellen játszanak felkészülési mérkőzést.

Csoportellenfelek: Argentína, Nigéria, Koreai Köztársaság.

www.global-soccer.eu