Beugró kapusból is lehet hős

Nagy lehetőség előtt áll a magyar válogatott kapusa, Fülöp Márton, akit a Bajnokok Ligája-szereplésért küzdő Manchester City kölcsönvett a szezon utolsó három bajnokijára. Fülöpnek beugróként kell bizonyítania, ami nem könnyű feladat, azonban nem példa nélküli a sportág történetében.

A Manchester City nehéz helyzetbe került, amikor az Arsenal elleni mérkőzésen Shay Given vállsérülést szenvedett. A csapatnak ugyanis mindössze egyetlen bevethető kapusa maradt: a feröeri Gunnar Nielsen, aki korábban egyszer sem védett a felnőttek között.

A City többi kapusa mind sérült: Stuart Taylornak a térdét műtötték meg nemrég, és a kolumbiai David González (akiről az esetet megelőzően valószínűleg senki sem tudta, hogy a manchesteriek profija) szintén nem egészséges. Hivatalosan a City játékosa a nemrégiben a szezon kapusának megválasztott Joe Hart is, akit azonban az idény elején kölcsönadtak a Birmingham Citynek, amely csak kompenzáció fejében engedte volna vissza a kapust Manchesterbe - ebbe pedig az anyaegyesület nem ment bele.

Így aztán Roberto Mancini edző úgy döntött, hogy kihasználja a Premier League szabályai adta lehetőséget, és úgynevezett "vészhelyzet-kölcsönként" leigazol valakit a szezon hátralévő mérkőzéseire. Túl sok választási lehetősége nem volt: csak a Premier League-ből, illetve a The Championshipből válogathatott, nyilván olyan kapust keresett, akinek van élvonalbeli rutinja, és a klubja hajlandó lenne őt elengedni.

Fülöp megfelelt a kitételeknek, és az üzletet megkötötték. A magyar kapus óriási lehetőséget kapott: a Manchester City a BL-ért küzd, a mérkőzései körül hatalmas a felhajtás, és ha jó teljesítményt nyújt, valószínűleg sokkal könnyebben talál magának új csapatot a nyáron. Jó példa akad előtte szép számmal a futball történelmében.

Casillas védései BL-győzelmet értek

Az ilyen "beugrás" azonban talán a kapusposzton a legnehezebb feladat, hiszen az ő szerepük különleges a csapaton belül: Fülöp csak szerdán edzhetett először együtt új csapattársaival, és a hét végén máris pályára kell lépnie, neki kell irányítania a City védelmét. Nem csoda, hogy az edzők a kapusoknak igyekeznek a végsőkig bizalmat szavazni, és általában csak sérülés esetén fordul elő, hogy más kap lehetőséget.

Az ilyen beugrások közül a leghíresebbet alighanem Iker Casillasé volt a 2002-es BL-döntőn. Az akkor 21 esztendős spanyol ugyan fiatal kora ellenére már rutinosnak számított, elvégre három évvel korábban bemutatkozott a Real Madrid első csapatában, ám a 2001-2002-es idényben csak kispados volt César mögött. A Bayer Leverkusen elleni fináléban is César kezdett, azonban a 68. percben sérülés miatt le kellett cserélni, és a hajrában Casillas védett - nem is akárhogyan. Néhány perc alatt három egészen elképesztő bravúrt mutatott be, és ezzel a meccs egyik hősévé vált, a drukkerektől megkapta a Szent Iker becenevet, és azóta kihagyhatatlan a Real kezdő tizenegyéből.

Casillas bravúrjai a Leverkusen elleni BL-döntőben

Nem volt elég a bravúrkodás a kezdőcsapathoz

Az osztrák Alex Manninger viszont annak ellenére sem tudta kiszorítani David Seamant az Arsenal kapujából, hogy amikor az angol válogatott kapusa megsérült, ő fantasztikusan védett. Az 1997-98-as idényben Seaman nem csak az Ágyúsoknál, hanem az angol válogatottban is alapember volt, a londoni klub pedig a bajnoki címért küzdött, így a kapus sérülés a lehető legrosszabbkor jött. A szurkolók maguk sem tudták, hogy mire számítsanak az 1997 nyarán leigazolt, ismeretlen osztrák kapustól, Manninger azonban igazolta az őt a klubhoz vivő Arséne Wenger hozzáértését. Hat egymást követő találkozón nem kapott gólt, és 1998 márciusában őt választották meg a hónap játékosának a Premier League-ben - azóta sem fordult elő, hogy egy alapvetően tartalékkapus megkapja ezt az elismerést. Ennek ellenére Seaman a felépülése után rögtön visszakerült a csapatba, és bár Manninger a következő években is bizonyított beugróként (1999-ben például a Liverpool elleni rangadón kivédte Michael Owen tizenegyesét), a klub 2001-ben inkább megvette Richard Wrightot, Manningert pedig kölcsönadta a Fiorentinának.

Manninger kivédi Michael Owen büntetőjét

Christian Abbiati hosszabb távon is élni tudott az ölébe pottyant lehetőséggel, miután 1999 elején Sebastiano Rossi eltiltása miatt bekerült a Milan csapatába. A 21 esztendős kapust az idény előtt vette meg a klub, azonban amikor Rossi a Perugia elleni bajnokin leütötte az ellenfél csatárát, Cristian Bucchit, és hosszabb eltiltás kapott, a piros-feketék csak Abbiatiban bízhattak. Ő pedig nem okozott csalódást, mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb teljesítményt nyújtott, és Rossi nem tudott visszakerülni a csapatba. Az utolsó fordulóban a Milannak győznie kellett a Perugia ellen ahhoz, hogy megszerezze a bajnoki címet, és 2-1-es vezetésnél a 92. percben óriási bravúrt mutatott be, ami scudettót ért a klubnak.

Abbiati védése bajnoki címet ért a Milannak

Csak a döntőben győzték le őket

Nem csak klubcsapatokban lehet persze nagyot alkotni, válogatottban ugyanúgy hőssé válhat, aki él a pillanat adta lehetőséggel. Az 1990-es világbajnokságra természetesen esélyesként érkezett a címvédő argentin válogatott. A torna azonban nem úgy indult, ahogy elképzelték: nem elég, hogy az első meccsen óriási meglepetésre kikaptak Kameruntól, a követkő, Szovjetunió elleni meccsen megsérült Nery Pumpido kapus. Helyét az a Sergio Goycochea foglalta el, aki a River Plate-ben is a helyettes volt. A 27 éves kapus a neki jutó öt és fél meccsen csak három gólt kapott a rendes játékidőben, abból az egyik Andreas Brehme büntetője volt a döntőben. Goycochea a jugoszlávok elleni negyed- és az olaszok elleni elődöntőben parádézott, mindkét mérkőzés tizenegyes párbajában két-két lövés hárított, nem csoda, hogy bekerült a torna álomcsapatába is.

Goycochea hőssé válik Jugoszlávia ellen

Tíz évvel később, a belga-holland rendezésű Európa-bajnokságon pedig az olasz válogatottat vitte a döntőig egy bravúrokat halmozó kapus. Gianluigi Buffon nyolc nappal az Eb kezdete előtt eltörte a kezét, így a Fiorentinában védő Toldo állhatott a gólvonalra. Az olaszok négy gólt kaptak csak a tornán, igaz, az utolsó kettő az Eb-győzelmükbe került.

A Hollandia elleni mérkőzés azonban igazi klasszikus lett: Toldo előbb az első félidőben fogott meg egy büntetőt, majd a másodikban szerencséje is volt, mert Patrick Kluivert a kapufára rúgta a tizenegyest. A hosszabbítás utáni büntetőpárbajban újabb két hazai próbálkozást hárított, döntőbe juttatva így a Zambrotta kiállítása miatt a 33. perctől tíz emberrel küzdő olaszokat.

Toldo az őrületbe kergette Hollandiát

www.global-soccer.eu