- A Fulham mostantól kezdve európai nagycsapatnak számít?
- Nem hinném. Ki kell élveznünk a sikert, mert ez nem fog minden szezonban megtörténni a klubbal. Az eredményünk megmutatta, hogy a megfelelő játékosokkal, akik hajlandóak feláldozni önmagukat a csapat érdekében, többet el lehet érni, mint amit elképzelhetünk. De tudom, hogy a következő idényben megint az lesz a fő feladat, hogy benntartsam a klubot az élvonalban. Fantasztikus utat jártunk be, ami tavaly júliusban kezdődött, és májusban ér véget. Nem vagyok híve az összehasonlítgatásoknak, de azt hiszen, ez életem legszebb pillanatainak egyike. Emlékszem, amikor 1976-ban a Halmstaddal megnyertem a svéd bajnokságot, azt gondoltam, hogy azt semmi sem fogja felülmúlni. De a Fulhamnél eltöltött időszak még szebbre sikerül. Ha majd egyszer visszavonulok, és visszatekintek a karrieremre, biztos, hogy ezeket a napokat a legszebb emlékeim között tartom majd számon.
- Hosszú volt az Európa Liga döntőjéig.
- Egy igazi maraton. Az elődöntő visszavágója volt az 59. mérkőzésünk ebben a szezonban, és abban bíztunk, hogy az idény végére elérjük a 63-at. Ez sikerült. Alaphelyzetben már azzal is elégedettek szoktunk lenni, ha az idény során 44 meccset játszunk. Olyan, mintha másfél idényünk lett volna, ráadásul egy korlátozott létszámú kerettel.
- A hírek szerint az edzéseken nagy szigort követel meg.
- Furcsa módon a futballban sokak szerint a gyakorlás és az ismétlés nem fontos, ami számomra megdöbbentő. Ha az ember teniszezik, akkor kimegy a pályára, és órákon keresztül gyakorolja a tenyerest, vagy a szerváit. A golfozók rengeteg időt töltenek azzal, hogy egy bizonyos ütésfajtát gyakoroljanak egyfajta ütővel. Ez a szemlélet hiányzik a labdarúgásból. Nincs értelme valamit tíz percen keresztül gyakorolni, aztán pedig egyszerűen csak játszani az edzésen mondjuk öt az öt ellen. Nagyon fontos, hogy amit az edzéseken csinálunk, az közvetlen hatással van arra, hogy mi fog történni a mérkőzésen.
- És ez nem unalmas a játékosok számára?
- Van, aki szerint az, de én azt hiszem, hogy a focisták abba unnak bele, ha az edzés nem komoly, ha egyszerűen csak passzolgatunk vagy játszunk a tréningen. Ha valamelyik edzésen csak egyszerűen bedobnám a labdát a játékosaim közé, nem örülnének. Tökéletesen megértették, hogy mit akarok tőlük.
- Az Ön eredményei és a Twentével holland bajnoki címet nyert Steve McClaren sikere mennyit jelent az angol edzőképzésnek?
- Amit Steve elért, az jól mutatja, hogy Angliában is vannak tehetséges edzők. Fantasztikus sikert aratott, és minden elismerést megérdemel. Talán el kellene gondolkoznunk azon, hogy Angliában túlságosan is gyorsan bűnbakká kiáltunk ki valakit, majd szentté avatjuk. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanult abból, hogy egy más futballkultúrában kellett dolgoznia. Szerintem remek példát ad a többi angol edzőnek, és megmutatja, hogy ugyanúgy képesek vagyunk külföldön dolgozni, mint ahogyan a más országból származó szakemberek dolgozhatnak a Premier League-ben.
- Tehát úgy véli, hogy az angliai edzőképzés megfelelő?
- El kell dönteni, hogy mik a legfontosabb alapelvek. Azt hiszem, minél gyorsabban elkészül az FA tervezett edzőközpontja, annál jobb. Ezután pedig a szövetségnek komolyan foglalkoznia kell a focisták és a szakemberek képzésével. Rengeteg tehetséges ember van az országban, de veszélyes, ha csak úgy maguktól hagyjuk őket fejlődni. Szükség van a koordinálásra minden szinten.
Hodgson még évekig a kispadon ülne
- Ön is szívesen részt venne ebben?
- Úgy gondolom, hogy egyelőre klubedző szeretnék maradni, mert szerintem még évekig sikeres lehetek. De sosem tudni, hogy mit hoz az élet. Lehet, hogy ha már nem akarok klubnál dolgozni, akkor magam is részese leszek egy ilyen projektnek, és azt hiszem, én is hozzá tudnék járulni a sikeréhez.
Forrás: telegraph.co.uk
www.global-soccer.eu