Minden idők legunalmasabb focivébéje

Sokan az 1990-est tartják minden idők legrosszabb világbajnokságának, mivel ezen a tornán született a legkevesebb gól mérkőzésenként, ellenben nagyon sok volt a szabálytalanság, a kiállítás. Olaszországban játszották minden idők leghosszabb vb-mérkőzését is.

Olaszországban az egyeneses kieséses szakaszban nyolc találkozó nem dőlt el a rendes játékidőben, hosszabbításra került sor, de egyik mérkőzésen sem játszottak annyit, mint az olasz-argentin elődöntőben. A ráadás első félidejében rengeteget állt a játék, sok volt a szabálytalanság, ezért a játékvezető, a francia Michel Vautrot négy percet hosszabbított. Már éppen le akarta fújni a hosszabbítás első félidejét, amikor látta, hogy az olasz csatár, Roberto Baggio a földön fekszik, az olaszok pedig hevesen reklamálnak.

A kamerák nem látták, mi történt, mint ahogyan Vautrot sem, de partjelzője megkérdezése után piros lapot adott Ricardo Giustinak. Erre persze az argentinok kezdtek reklamálni, tumultuózus jelenetek következtek, és a kedélyek csak nagy nehezen csillapodtak le - az óra pedig közben futott.

Ennek az lett a következménye, hogy a hosszabbítás első félideje 15 perc helyett 23 percig tartott, így az olasz-argentin elődöntő lett a vébék történetének leghosszabb mérkőzése - 128 percen keresztül tartott. Érdekesség, hogy a FIFA szerinti hivatalos jegyzőkönyvben Giusti kiállítását a 103. percre teszik, noha mindez a 108.-ban történt. Ami még mindig a hosszabbítás első félideje volt.

A fenti történet egyébként az egész sorozatra jellemző, amely a köztudatba mint minden idők egyik legunalmasabb, legdurvább vébéje maradt meg. Ennél alacsonyabb gólátlag egyik tornán sem volt, akadt viszont rengeteg tizenegyespárbaj, és az egyenes kieséses szakaszban a csapatok többsége nem azért játszott, hogy nyerjen, hanem azért, hogy ne kapjon ki.

Mindkét elődöntő büntetőkkel dőlt el, az NSZK-Argentína fináléban pedig egy erősen vitatott tizenegyesből született az egyetlen gól, ugyanakkor két argentin is piros lapot kapott. A németek aranyérme ezzel együtt megérdemeltnek mondható, ők játszották a torna egyik legjobb meccsét Hollandiával, más kérdés, hogy az a mérkőzés is inkább a Rudi Völler-Frank Rijkard affér miatt maradt emlékezetes. Anglia története során másodszor jutott be a legjobb négy közé, a negyeddöntőben a torna meglepetéscsapatát, Kamerunt búcsúztatva, természetesen hosszabbítás után, két vitatható tizenegyessel.

Cipő a kézben

A világbajnokságon 16 piros lapot osztottak ki, ami rekord, és bár a kiállítások nagy része jogosnak volt mondható, akadt közöttük néhány furcsa ítélet is. Az NSZK-Cseh és Szlovák Köztársaság negyeddöntőben Lubomír Moravcíkot a 69. percben küldték le a pályáról. A középpályás a német 16-oson belül elesett, és szentül meg volt győződve arról, hogy szabálytalankodtak ellene. Amikor a bíró továbbot intett, mérgesen rúgott egyet a lábával, mire lerepült a cipője, balszerencséjére éppen a játékvezető felé, aki ezért kiállította. Moravcík úgy ballagott le a gyepről, hogy cipője a kezében volt! A szlovákok később félig komolyan, félig tréfásan kijelentették: nem véletlen, hogy a bíró a németekhez húzott, elvégre a mérkőzésen egy osztrák játékvezető tevékenykedett, akit Helmut Kohlnak hívtak - akárcsak a német kancellárt.

Pályázók: Ausztria, Anglia, Franciaország, Jugoszlávia, Görögország, NSZK, Olaszország, Szovjetunió.
Jelentkezési határidő: 1983. július 31.
Odaítélés időpontja: 1984. május 19., FIFA-kongresszus, Zürich.
Nevezési határidő: 1987. szeptember 30.
Nevezett országok száma: 116 (Európa 33, Ázsia 28, Afrika 26, Észak- és Közép-Amerika 16, Dél-Amerika 10, Óceánia 3).
A selejtező sorsolása: 1987. december 12., Zürich.
Selejtező kezdete: 1988. április 17., Guyana-Trinidad és Tobago.
Selejtező vége: 1989. november 19., Tunézia-Kamerun.
A torna sorsolása: 1989. december 9., Róma.
A torna időpontja: június 8.-július 8.
Helyszín: 12 város (12 stadion).
Kabalafigura: Ciao, egy zöld-fehér-piros színű rudakból álló figura, amelynek a feje egy labda.
Vb-labda: Adidas Etrusco.
Vb-dal: Gianna Nannini és Edoardo Bennato: Un' estate italiana.

Legnagyobb hiányzók: Chile, Dánia, Franciaország, Portugália.
Hiányzó sztárok: Az Olympique Marseille francia csillaga, Jean-Pierre Papin és honfitársa, Eric Cantona; az FC Barcelona dán klasszisa, Michael Laudrup; a későbbi német válogatott keletnémet tagjai, mint Matthias Sammer vagy Andreas Thom; a portugálok közül Paolo Futre vagy Ruí Aguas.
Legnagyobb meglepetés: Costa Rica továbbjutása a csoportból Svédország és Skócia előtt.
Legnagyobb csalódás: Brazília kiesése a negyeddöntőben.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 413 játékos lépett pályára, közülük 75-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: Az olasz csapatban a Sampdoria támadója, Roberto Mancini végig a kispadon ült; a braziloknál Mazinho és Aldair is a kispadról nézte végig a vébét; a spanyol együttesnél Fernando Hierro csak tartalék volt, akárcsak a hollandoknál Danny Blind, a jugoszlávoknál pedig Davor Suker és Alen Boksic. A románok kispadján ott ült a később a Videotonban is megfordult Muzsnay Zsolt.
Nézőszám: 2 528 ezer fő.
Átlagnézőszám: 48 ezer fő.
A vb álomcsapata: Goycoechea (argentin) - Bergomi (olasz), Baresi (olasz), Buchwald (NSZK-beli), Brehme (NSZK-beli), Scifo (belga), Sztojkovics (jugoszláv), Matthäus (NSZK-beli), Littbarski (NSZK-beli), Schillaci (olasz), Maradona (argentin).
Legidősebb játékos: A torna legidősebb futballistája, és egyben legidősebb csapatkapitánya az angol kapus, Peter Shilton volt, aki a bronzmeccs idején 40 éves és 292 napos volt. Ez volt az utolsó fellépése a válogatottban.
Extrák: A nyitóünnepségen elmaradt a FIFA elnökének, Joao Havelange-nak, illetve a rendezőbizottság elnökének a beszéde - mindketten arra vártak, hogy a másik kezdi majd.
Jubileumok: A svéd Johnny Ekström szerezte a vébék történetének 1400. gólját, a Costa Rica elleni csoportmérkőzés 32. percében.
Gólok: A tornán 113 találat született, ez mérkőzésenkénti 2,31-es átlagot jelent.

www.global-soccer.eu