Az Aranycsapat elleni meccsel tüzelik a német válogatottat

Miközben Németországban tetőpontjára hágott a feszültség a spanyolok elleni világbajnoki elődöntő közeledtével, a sajtó a berni csoda felelevenítésével sulykolja a szurkolóknak és a játékosoknak is, hogy minden lehetséges. Még az 1954-es vb-döntő megismétlése is, pedig akkor a németek a magyar Aranycsapattal, a Die Welt megfogalmazása szerint a labdarúgás történetének talán legjobb válogatottjával kerültek szembe.

• "Videóbíróval 270 perces lenne egy focimeccs" - Grosics Gyula a vb-bakikról

Mindennek alátámasztására a berni döntőben a Puskás Ferenc vezette magyarokat 3-2-re legyőző német válogatott egyik, még életben lévő és jó egészségnek örvendő tagja, a középpályás Horst Eckel az újság hétfői számában megjelent interjújában elevenítette fel az akkor történteket, illetve párhuzamot vont a hajdani és a jelenlegi német válogatott között.

Az 1954-es döntőt, a verhetetlennek hitt magyar csapat elleni győzelmet, illetve az így szerzett világbajnoki címet Németországban azóta is a "berni csodaként" emlegetik. És nem véletlen, hogy az angolok és az argentinok ellen elért, a német labdarúgás legszebb fejezeteiként említett kettős diadal után sokan az újabb csodában reménykednek.

A 78 éves Horst Eckel ezt a derűlátást igyekezett alátámasztani, amikor többek között azt hangoztatta, hogy a mostanihoz hasonlóan szépen és jól játszó válogatottra nem is emlékszik. Eckel elismerte, hogy akkor még más idők voltak, más típusú volt a labdarúgás is. Ennek ellenére az egykori kiváló német középpályás sok hasonlóságot fedezett fel a magyarokat legyőző, illetve a jelenlegi válogatott között.

"A legfontosabb, ami nekünk is segített Puskásék legyőzésében, az a a bámulatos összetartás" - vélekedett Eckel, aki emlékeztetett arra is, hogy akárcsak 1954-ben, a mostani válogatottban is létezik egy domináns blokk. Akkoriban a Kaiserslautern adta a válogatott gerincét, most pedig a Bayern München teszi ugyanezt - mutatott rá a volt válogatott labdarúgó.

Eckel szerint az 1954-es "német válogatott Puskásához", Fritz Walterhoz mérhető sztár nincs ugyan a mostani csapatban, de Bastian Schweinsteiger, Philipp Lahm vagy épp Thomas Müller rendkívüli tehetségnek számít. S különösen az első kettő gondoskodik arról, hogy meglegyen a szükséges optimizmus, és még egy kisiklás után is - mint például Szerbia ellen - talpra álljon a csapat.

"Nálunk Rahn, Schäfer és Liebrich gondoskodtak arról, hogy a csoportmérkőzések során a magyaroktól elszenvedett 8-3-as vereség után senki ne lógassa a fejét, és mindenki új erőre kapjon" - emlékezett vissza Eckel, aki úgy vélte, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány, Joachim Löw éppen olyan "taktikus róka", amilyen a német válogatottat 1954-ben győzelemre vezető Sepp Herberger volt.

Rendkívül elismerő szavakkal emlékezett vissza a magyar Aranycsapat játékosaira az akkori német válogatott egy másik sztárja, a 83 éves Hans Schäfer is. A "német Czibor" a Der Tagesspiegel című lapban megjelent írásában azt hangsúlyozta: "emberileg a magyarok valamennyien szuper fickók voltak, páratlan képességeiket pedig az egész világ csodálta".

Szavai szerint technikai téren is - talán Fritz Waltert kivéve - jóval felülmúlták a németeket. "Bennünket csak a győzni akarás, a bizonyítási vágy, a düh hajtott, de mindez kevés lett volna egy jó adag szerencse, mázli nélkül" - hangoztatta Schäfer, aki 56 évvel később is igyekezett cáfolni, hogy a második német gólnál Fritz Walter bal oldali szöglete után Grosics Gyulát akadályozta volna.

Szavai szerint ő is felugrott fejelni, miközben Grosics öklözni akart, de a levegőt találta el. "A labda átrepült felettünk, és Helmut Rahnnak nem akadt már más dolga, minthogy a gólvonalon belülre jutassa azt" - emlékezett vissza Schäfer. "Felugrottam, fejelni akartam, de nem követtem el szabálytalanságot" - hangoztatta a berni győztes német válogatott volt játékosa. Annyit azonban - évtizedekkel később - elismert: "Bizonyára akadtak volna olyan bírók, akik ezt lefújták volna."