"Nem hiszek a balsorsban" - interjú Egervári Sándorral

Az egész ország kívánja Gera Zoltán visszatérését, állítja Egervári Sándor, a labdarúgó-válogatott új szövetsége kapitánya, aki csütörtökön próbálja rábírni a Fulham légiósát, vállaljon ismét szerepet a szerinte megújulás előtt álló magyar futballban. Egervári úgy véli, jelenleg harminchárom válogatott szintű játékos van Magyarországon, és nem tartja elérhetetlennek az Európa-bajnokságot sem.

- Amikor egyeztettük az interjú időpontját, azt mondta, a csapat összeállításáról egyelőre ne, a játékosok képességeiről pedig egyáltalán ne is kérdezzem, mert óvni akarja őket, és nem szeretné kiadni azt, ami az öltözőbe tartozik. Tényleg ennyire érzékenyek a profi futballisták?
- Rómába több út is vezet, de nem hiszem, hogy az én pedagógiám annyira sajátos lenne. Aki a feladatokat kiosztja, annak következetesen számon is kell kérnie azokat, ez olykor éles hangnemben történik, de a játékosoknak a kritikákban is mindig érezniük kell jobbító szándékot. Vannak dolgok, amelyeket a közösségben be kell tartani, mások pedig csak az edzőre és az adott játékosra tartoznak. Hiszem, hogy minden játékoshoz más kulcs kell, adott esetben akadhatnak olyan érzékeny problémák is, amelyek már a játékosok magánéletét is érintik.

- Ezek szerint később a meccsek után sem értékeli majd nyilvánosan a játékosok teljesítményét?
- Arra törekszem, hogy megvédjem őket a szélsőségektől, ezért bár a csapat vagy a csapatrészek összteljesítményéről szívesen nyilatkozom, az egyéni értékeléseket a válogatotton belül szeretném tartani.

- Két hete van az angolok elleni meccsig. Mit lehet ez alatt tenni?
- Valóban nagyon rövid az idő. Négy hétre, vagy ideális esetben inkább négy hónapra lenne szükségünk, de semmiképp sem akarunk e mögé bújni, szeretnénk megfelelni a közvélemény elvárásainak, sőt az elvárhatónál is jobban játszani a Wembley-ben. A játékosok alapképességeivel azért tisztában vagyok, inkább az egymáshoz való viszonyukat szeretném megismerni, és megismertetni velük az én elvárásaimat. A csapat csak két napot lesz együtt meccs előtt, addig szeretnék személyesen vagy telefonon külön-külön is beszélni a játékosokkal, ami már a mentális felkészítést szolgálja. A célom az, hogy rövid időn belül minél egységesebb közösség alakuljon ki.

- Rögtön az elején egy nagy dilemmával kellett szembesülnie: megbontja-e az eddig ön által irányított U21-es csapatot, amelynek a következő három meccsen szintén égető szüksége van minden pontra, hogy kijusson az Eb-re, ami előfeltétele az olimpiai szereplésnek. Azt már korábban elmondta, hogy két-három játékost már az első meccseken felvisz majd a nagyválogatottba, nem érzi úgy, hogy ezzel esetleg beáldozza azt, amit az U21-esekkel eddig felépített?
- Róth Antallal (az U21-es válogatott új szakvezetője) nagyon sokat beszéltünk erről, és megállapodtunk a főbb kérdésekben. A nagyválogatott minden körülmények között elsőbbséget élvez, de feltétlenül figyelembe vesszük az U21-esek érdekeit is, hiszen ennek a korosztálynak van esélye arra, hogy ott legyen az olimpián, ami óriási eredmény lehet, erről nem szabad lemondanunk. Szeretném a legfelkészültebb fiatalokat kis lépésekkel beépíteni a válogatottba, de ezt csak az olimpiai csapat céljaival összhangban fogom megtenni. Most is volt olyan játékos, akit eredetileg elvittem volna Angliába, de mivel a bosnyákok elleni U21-es keretben közben megsérült egy hasonló poszton szereplő játékos, inkább lemondtam róla. Mindig is lesznek speciális helyzetek, amelyben hol az egyik, hol a másik csapat kárára kell majd döntenünk. Az, hogy egy tehetséges játékos nagyválogatottba való beépítése eltolódik egy-két hónappal, nem olyan nagy veszteség, mintha nem jutnánk ki az olimpiára. A lényeg az, hogy mindennapos kommunikáció legyen közöttünk Róth Antallal, és nem hatalmi szóval, hanem egy közösen kialakított stratégia mentén döntsünk egy-egy játékos szerepeltetéséről.

- Nem vállalnak mégis túl nagy kockázatot azzal, ha akár csak egy-két játékost is a nagyválogatotthoz irányítanak, hiszen ők valószínűleg mégiscsak a legérettebb játékosok lesznek, ha pedig számunkra kedvezőtlen eredmények születnek, könnyen önre süthetik, hogy feleslegesen áldozta fel az U21-esek Eb-szereplését.
- Egyrészt a ha-val kezdődő mondatokra nem szoktam válaszolni, másrészt pedig hiszünk abban, hogy jó döntést hoztunk. Egyébként is nagyon fel vagyok most pörögve, úgy látom, a magyar labdarúgás komoly változáson megy most keresztül, és az új vezetés, az újjáéledő Bozsik-program, a sporttörvény segítségével határozott fejlődésnek indulhat. Hiszek benne, hogy az eddigiektől egy kicsit eltérő filozófiával sikeresek leszünk, ami persze nem megy egyik pillanatról a másikra, hiszen a tavaly U20-as vb-bronzot nyert társaságot is négy-öt évvel ezelőtt indítottuk el. Nekünk azonban most minden meccsen előrébb kell lépnünk, és bátran vállaljuk is ezt a kihívást.

- Ezt némileg megnehezíti, hogy a fiatalokat az angol meccset leszámítva már tétmérkőzéseken kell beépítenie a válogatottba. Koman Vladimir azt mondta, hogy az U20-as vb gyerekfoci volt az olasz bajnoksághoz képest, márpedig túl sok tapasztalatot egyik utánpótlás-korú játékos sem szerzett a felnőttek között. Nem lesz túl nagy ugrás számukra a svédek vagy a hollandok elleni selejtező?
- Nem véletlenül mondtam, hogy egyelőre két-három játékosra számítok az utánpótlás-játékosok közül, több nem is vállalható fel. A csapatépítések megvannak a maga törvényszerűségei, egy jó közösségbe egy szezon alatt ennyi fiatalt lehet beépíteni. Hiába van több tehetségünk is, ha hirtelen többet is felhoznánk, az mind a közösségnek, mind a fiataloknak a kárára lenne.

- Gera Zoltán korábban Erwin Koeman távozásához kötötte a válogatottba való visszatérését. A váltás megtörtént, Gera azonban azóta sem jelentette be, hogy ismét a válogatott rendelkezésére áll. Úgy tudom, egyszer már beszéltek egymással, miben maradtak?
- Csütörtökön találkozom vele, és nagyon bízom benne, hogy teljesíti nemcsak az én, hanem az ország kívánságát is, és játékra jelentkezik. Sok minden változott körülötte az elmúlt évben, így a döntése nem feltétlenül azon múlik, hogy ki a kapitány. Ennek ellenére feltétlenül számítok rá, hiszem, hogy az egyik legjobb játékosnak itt kell lenni, és szerepet kell vállalnia a magyar futball megújulásában.

- Csányi Sándor MLSZ-elnök az ön kinevezésekor azt mondta, hogy felfogásbeli különbséget vár a válogatottól, és reméli, hogy a celebek helyére profi szemléletű labdarúgók kerülnek. Vajon mire és kire gondolt, pontosan mi a gond a focisták hozzáállásával?
- Meggyőződésem, hogy az elnök úr csak általánosságban beszélt arról, hogy a mindenkori válogatott játékosoknak nemcsak magukat képviselik, hanem a magyar nemzet reprezentánsaként kell viselkedniük a pályán és azon kívül is.

- Miért van az, hogy az új kapitányok többnyire már a kinevezésükkor kijelentenek olyan alapelveket, amelyekkel önmagukat hozzák nehéz helyzetbe. Ön kimondta, hogy Koemannal szemben az NB I-esekre és az U20-asokra is számít, és két csatárral szeretne támadni. Nem fél attól, hogy ha később változtat, a szemére hányják majd, hogy eltért az ígéreteitől, ahogy az Komennal is történt.
- Soha nem mondtam, hogy előtérbe helyezem a magyarországi játékosokat, csak azt, hogy a futballistáknak külföldön is játékban kell lenniük a válogatottsághoz. Igaz, az edzők közül többen is szembekerültek már a saját véleményükkel, a csapatépítés azonban olyan folyamat, amely közben a közösség és az egyes játékosok is változhatnak, így természetesen az összeállítás és a taktika is módosulhat, csak az alapvető céltól nem szabad eltérni.

- A nem játszó légiósok kontra NB I-esek vita mellett az életkor is sarkalatos kérdés volt az utóbbi években. Ön számít a jóval harmincon túli játékosokat is, vagy inkább azokat veszi figyelembe, akikre a jövő reménybeli Eb- vagy vb-csapatát lehet építeni.
- Természetesen két vagy négy évre is előre kell gondolkodnunk, így előfordulhatnak olyan szélsőséges esetek, amikor az életkor is közrejátszik, de alapvetően azt vallom, hogy a legjobb állapotban lévő játékosoknak kell alkotniuk a válogatottat, illetve azoknak, akik együttesen a legjobb teljesítményre képesek.

- A Grazban nemrégiben duplázó Szabics Imre a múlt héten azt mondta az [origo]-nak, Erwin Koeman szerinte azt sem tudja, hogy ő kicsoda. Elképzelhető, hogy önnél előkerülnek majd olyan nevek is, akikről régen hallottunk a válogatottnál?
- Előkerülhetnek. Imre például nagy tehetségként robbant be annak idején, sokan úgy tartották róla, ő lehet az, aki hosszú távon megoldhatja a csatárgondokat. Mi is jól ismerjük az értékeit, figyelemmel kísérjük majd a játékát, így az sem kizárt, hogy vele is számolhatunk majd ezen a rendkívül kényes poszton.

- Számíthatunk még további meglepetésekre is?
- Azért a posztot eddig betöltő kollégáim is tisztában voltak a játékosok tudásával, túl nagy különbség az értékrendünkben nincsen, sokkal inkább annak megítélésben, hogy ki kivel tud jól együttműködni egy-egy csapatrészben. Vagyis nem feltétlenül az abszolút legjobbak kerülnek majd be a csapatba, hanem azok, akik a legjobbat képesek kihozni egymásból, hogy a végeredmény nem a képességek összegét, hanem a hatványát adja ki.

- Sok szakember ezzel szemben azt hangoztatja, hogy egy szövetségi kapitánynak mindig a legjobb játékokhoz kell megtalálnia a megfelelő taktikát.
- Magam is ezt vallom, de játékunkat az ellenfelekhez is igazítanunk kell. Minden csapattal szemben más taktika vezethet sikerre, van ahol támadni kell, van ahol óvatosan kontrázni. A futball csapatjáték, ezért nagyon fontos a játékosok közötti harmónia is. Egy balról ügyesen befelé lépő középpályás és egy balról jól felfutó védő összjátéka például nagyobb hasznára lehet a csapatnak, mintha két, amúgy remek bal oldali középpályás egymás mögött álldogál. A legfontosabb feladatunk most az, hogy ezeket a sejteket megtaláljuk a csapaton belül.

- A válogatott egyik legnagyobb problémája talán éppen az, hogy azonos poszton szerepelnek a legjobb focistái. Huszti és Dzsudzsák egyaránt a bal oldalon érzi jól magát, Gera és Koman pedig leginkább árnyékékként szeret játszani. Van már ötlete erre?
- Valóban, ez egy létező probléma, de erre is csak azt tudom mondani, nem az abszolút értékrend az elsődleges, hanem hogy az adott meccsen ki kivel tud a legoptimálisabban együttműködni.

- Koemant kis híján keresztre feszítették amiatt, hogy konokul egy csatárral játszott, de ettől függetlenül is időről időre előjön az elvárás, hogy magyar válogatottnak támadófocit kell játszania. Nem demagógia ez, figyelembe véve a magyar csapat játékerejét? Nem éppen úgy lenne esélyünk, ahogy a legtöbb eredményes kiscsapat csinálja, azaz a biztos védekezésből kiindulva kontrázni?
- Tudjuk, hogy a jelenlegi válogatott nem tartozik az európai elithez, nekünk majdnem minden meccsen bravúrra van szükségünk a győzelemhez. Valóban nem valószínű, hogy a meccsek többségén mi birtokoljuk majd többet a labdát, viszont nyerni akarunk - mindezekre tekintettel kell lennünk, amikor az aktuális ellenféllel szemben meghatározzuk a taktikát.

- Lothar Matthäus annak idején közel nyolcvan játékost kipróbált a válogatottban. Ön szerint hány válogatott szintű játékos van ma Magyarországon?
- Kicsit korán tette fel ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy harmincháromnál lehetne meghúzni jelen pillanatban azoknak a névsorát, akik a következő években válogatottak lehetnek.

- Az nem is rossz szám.
- Szerintem sem. Szeretnék felállítani rendszeresen megméretni egy ligaválogatottat is, hogy ha légiósaink kevés lehetőséget kapnának a klubcsapataikban, akkor nemzetközi szinten is felkészült játékosokkal tudjuk pótolni őket.

- Miért van az, hogy sok futballista a válogatottban sokkal gyengébben játszik, mint a klubcsapatában? Lehet, hogy tényleg a Halmosi Péter által emlegetett "magyar közeg" bénítja le őket?
- Sajnos az európai elitklubok alapvetően uralják a játékosokat. Válogatott szintű felkészítésre három napok jutnak, ennyi gyakorlás után borzasztó nehéz egységes csapatjátékot produkálni, lásd az angol vagy az olasz válogatottat. Igaz, náluk a játékosok túlversenyeztetése is probléma, míg nálunk inkább az ellenkezője okoz gondokat.

- Hisz-e a "magyar betegségben", amelyről többek között Babos Gábor is beszélt, miután egy utolsó percben kapott góllal kaptunk ki a svédektől.
- Szerintem ez koncentráció kérdése. Azért fordulhatott elő ilyesmi az átlagosnál gyakrabban a magyar csapattal, mert ezek a srácok nem játszanak elég tétmeccset. Ha nem is fizikailag, de idegileg gyorsabban elfáradnak, mint azok az ellenfeleik, akik hétről hétre végigjátsszák a kilencven perceket. Szóval nem hiszek a balsorsban, abban viszont igen, hogy elindulunk felfelé.

- Nem tartja indokoltnak, hogy a stábjában pszichológus is foglalkozzon a játékosokkal a koncentráció javítása érdekében?
- Én abban hiszek, hogy az az ember tud a legtöbbet segíteni a játékosoknak, aki legtöbbet van velük, ismeri őket és a környezetüket, és folyamatos kapcsolatban van a klubedzőjükkel is. Egy edzőnek néha pedagógusnak, néha szülőnek kell lennie, és persze rendelkeznie kell az ehhez szükséges, megtanulható ismeretekkel is. Ha mindez megvan, az szerintem többet ér annál, mint hogy egy szakember hetente egyszer egy órát foglakozik a csapattal.

- Az Eb-selejtezők sorsolása óta olvasóink szavazhatnak arról, hogy hányadik helyre várják a válogatottat a csoportban. Közel százezer szavazat alapján a legtöbben a negyedik hely elérésére számítanak, a második legtöbb voksot pedig a hatodik hely kapta. Ez lenne a realistás?
- Én azért ennél optimistábban látom a helyzetet. Olyan csapatot akarunk felépíteni, amely fel akarja borítani a papírformát. Úgy vélem, a harmadik vagy akár második helyet is megszerezhetjük, és az Európa-bajnokságot sem tartom elérhetetlennek. Ahhoz persze több bravúrra is szükségünk lenne, hiszen papíron nemcsak a hollandok és a svédek, hanem a finnek is előttünk állnak. Egy egységes csapat azonban a futballban képes a meglepetésre, mi pedig minél több kellemes meglepetést szeretnénk okozni a magyar szurkolóknak.