Brutális erejű szervákkal tör utat magának Kanada teniszreménysége

Valósággal berobbant a teniszelitbe a kanadai Milos Raonic, aki az év elején még a 156. helyen állt a világranglistán, jelenleg azonban már minden idők legjobb kanadai férfi eredményeként a 27. pozícióban tanyázik. A hatalmasakat szerváló, montenegrói származású Raonic az utóbbi hetekben sorra aratta a meglepetéseket, már az Australian Openen is bravúrosan szerepelt, de a figyelmet a San José-i tornagyőzelmével és memphisi döntőbe jutásával hívta fel magára.

A 20 éves Raonic Podgoricában (akkori nevén Titográd) született, szüleivel hároméves korában költözött ki a háború miatt Kanadába, mostanra pedig eljutott oda, hogy a hoki őshazájában is kezdenek felfigyelni a teniszre.

Raonic nyolcévesen kezdett teniszezni, eleinte reggel fél hétkor és este kilenckor edzett édesapjával, mert ezekben az időpontokban volt olcsóbb a pályabérlés. Raonic az elsők között volt, aki felvételt nyert a 2007-ben induló kanadai teniszakadémiára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy fiatal tehetségeket felkarolva beindítsa az addig igencsak szunnyadó helyi teniszéletet.

Raonicot ma már példaként állítják az akadémia növendékei elé, de neki is végig kellett járnia a szamárlétrát: 2008-ban kapott profi státuszt, eleinte csak futuretornákon indult, aztán 2009-ben huszonhárom év szünet után az első kanadai játékos lett, aki a főtáblára jutott a legmagasabb kategóriába besorolt torontói versenyen, amelyen az első körben három szettben kikapott a tizedik kiemelt Fernando Gonzáleztől.

2010-ben szabadkártyásként szintén indult a hazai tornán, de megint nem élte túl az első fordulót, ezúttal Hanescutól kapott ki. Mégis Torontóhoz kapcsolódik pályafutása legnagyobb skalpja, párosban ugyanis Vasek Pospisillel az oldalán legyőzték a világranglista első két helyezettjét, a Rafael Nadal, Novak Djokovic duót. Élete első Grand Slam tornáját is 2010-ben jegyezte, a selejtezőből felküzdötte magát a főtáblára, de simán kikapott Carsten Balltól.

Az oroszlánkörmeit Kuala Lumpurban és Tokióban is megmutatta, előbbi helyszínen a selejtezőből indulva jutott el a negyeddöntőig, úgy, hogy két top százas ellenfelet is kiejtett, Japánban pedig szintén beverekedte magát a főtáblára, de a világelső Nadal még túl erős volt neki. Azért így is felkeltette a spanyol klasszis figyelmét, aki azt mondta, rövidesen nagy játékos lesz a srácból.

Idén eddig igazolta Nadal jóslatát, kezdésnek Melbourne-ben két kiemeltet (Michael Llodra, Mihail Juzsnyij) kiejtve egészen a negyedik fordulóig menetelt, ahol négy szettben kapott ki a később a Nadalt elintézve elődöntőig jutó David Ferrertől. A számára nyolcaddöntővel záruló johannesburgi torna után San Joséban kápráztatta el a világot, a négy meccs során (Gael Monfils sérülés miatt nem állt ki az elődöntőre) játszmát sem veszítve szerezte meg első tornagyőzelmét, és 58 összesen ászt ütött, ami új rekord a verseny történetében.

Az adogatás amúgy is játéka legerősebb eleme, Raonic nem ritkán 240 km/h-val üti meg a labdát, ember legyen a talpán, aki egy ekkora bombára reagálni tud. A döntőben a világranglista-kilencedik Fernando Verdascót verte, aki bizonyára dörzsölte a tenyerét, amikor Memphisben már az első körben eljött számára a reváns lehetősége, ehhez képest Raonic másodszor is elverte. Később ugyanerre a sorsra jutott Radek Stepanek, Robert Kendrick és Mardy Fish is, a döntőben azonban Andy Roddick óriási csatában legyűrte a teniszvilág új felfedezettjét.

A Real Madrid futball- és a Toronto Raptors kosárlabda-csapatának szurkoló Raonic az utóbbi hetek menetelésével elérte, hogy a legnagyobbak is odafigyeljenek rá, és bár nem valószínű, hogy példaképét, Pete Samprast utoléri a Grand Slam-győzelmek tekintetében, de könnyen stabil top tízes játékos válhat belőle. Ami Kanadából indulva legalább akkora szó, mintha Sidney Crosbyt másolva győztes gólt ütött volna a téli olimpia hokidöntőjében.