"Odajönnek, fenyegetőznek" - Komanékat terrorizálják a Sampdoria szurkolói

Már bevásárolni menni sem mernek a Sampdoria játékosai, miután a csapat a hétvégén kieső helyre került az olasz bajnokságban, a Milan elleni meccsről hazatérő buszt pedig a saját szurkolóik dobálták meg kővel. A genovaiak magyar játékosa, Koman Vladimir feszült hangulatban nyilatkozott az [origo]-nak, a magyar válogatott középpályása szerint a Sampdoria vezetői magukra hagyták a játékosokat, az edző néhány döntését inkább nem is akarja megérteni. Koman lesújtó véleménnyel van az olasz futballkultúra állapotáról, a szurkolókkal való párbeszédnek pedig már semmi értelmét nem látja.

- Az utolsó tizenöt bajnokijából mindössze egyet nyert meg a Sampdoria, a hétvégén a kiesőzónába került. Megállítható a zuhanás?
- Nagyon nehéz lesz, az biztos. Úgy indult az év, hogy a főtábláért játszottunk a Bajnokok Ligájában, a Werder Bremen az utolsó percben csikarta ki a hosszabbítást, ahol aztán újabb gólt lőtt, amivel kiestünk. Aztán következett az Európa Liga, onnan is kiestünk, aztán az olasz kupa, onnan is, a negyedik kiesés már kicsit sok lenne.

- Mibe lehet kapaszkodni ilyenkor?
- Abba, hogy végre összejön a társaság, és csapatként fog működni, mert folyamatosan szétszakadunk a meccseken, nem teszünk meg mindent a sikerért. Ebben kellene fejlődni, és ehhez nem is kell az edző. Rengeteget beszélünk erről egymás közt, nem ez a gond. Valami hiányzik, keressük, de nem jövünk rá, mi az. Úgyhogy mostantól maximális teljesítmény kell, és már a többi csapat botlásában is bíznunk kell.

- A vezetők mit tesznek ebben a helyzetben? Kiállnak a csapat mellett?
- A háttérbe húzódnak, a csapat egyre inkább magára marad. Fenyegetések érnek bennünket, már nem lehet nyugodtan bevásárolni sem.

- Önt milyen inzultus érte? Fizikailag is bántották?
- Nem, az szerencsére nem volt, de szóváltások vannak: odajönnek, fenyegetőznek. Felismernek minket, és nincs nyugtunk a városban sem.

- A hétvégén kövekkel dobálták meg a szurkolók a csapatbuszt, ebből szerencsére kimaradt, csak hét játékos ült a járművön. Mit mondtak erről a csapattársak?
- A buszos attak óta nem volt edzés, ma lesz háromkor, nem tudom, mire számítsak. A többiekkel ma beszélek először erről. (A beszélgetés hétfő kora délután zajlott - a szerk.)

- Találkozott már ilyen szurkolói haraggal korábban?
- Az Avellinónál volt még ilyen elkeseredés. Akkor Vaskó Tamás volt velem, ütötték, rázták, dobálták a buszt.

- Bizonyos mértékig érthető a drukkerek haragja.
- Igen, de nem kellene eddig elmenni. Mindenki el van keseredve, a játékosok és a szurkolók is, joggal, de ami sok, az sok, ennek nem lenne szabad megtörténnie. Arról csak Olaszországban hallani, hogy ilyeneket csinálnak a szurkolók. Az a baj, hogy az egész világon olyanokat emlegetnek az olasz focival kapcsolatban, hogy a Catania-Palermo meccs miatt meghalt egy rendőr, hogy a huligánok baseballütőkkel esnek egymásnak, hogy rendre megfenyegetnek játékosokat. Nagyon rossz felé halad a dolog. Angliában már rendet tettek, de abban biztos vagyok, hogy Olaszországban a közeljövőben nem javul semmi.

- Van olyan fórum, ahol a csapat találkozhat a szurkolókkal, és nyugodt körülmények közt elbeszélgetnek?
- Persze, már három-négy ilyen szurkolói ankétot is tartottunk, beszéltünk mindenről, de ez már nem számít, a beszélgetéseknek már semmi értelme.

- Május elején jön a Genoa elleni városi rangadó, Európa egyik legtüzesebb derbije, amelyre talán jobb nem is gondolni most.
- Nem is, arról most egyáltalán nem beszélünk, teljesen másodlagos.

- A Samp komoly múltú csapat, játszott BEK-döntőt is, sok legendás játékosa volt. Nem kerül elő valaki ilyenkor, aki odaáll, és segít valamilyen módon?
- Nem. Inkább eltávolodnak tőlünk. Korábban jött egy új igazgató, másnap már nem lehetett látni, aztán jött egy másik, de azóta ő sincs már. Télen az elnök megígérte, hogy nem adja el Cassanót és Pazzinit, aztán mégis eladta. A vezetőség átigazolt a Juventushoz, a csapat magára maradt, és amióta rosszul megy a játék, azóta csak még jobban magunkra hagytak bennünket.

- De így csak erősödik ez a negatív folyamat, és még nehezebb dolguk lesz, nem?
- Így van, de ezt a helyzetet nekünk, játékosoknak kell megoldanunk, nem számíthatunk senkire.

- Az edző, Alberto Cavasin nincs olyan erős kezű, hogy kiránthatná a csapatot a kátyúból?
- Az edzővel kapcsolatban sok mindent nem értek, például amikor visszajöttem a válogatottból, kétszer a lelátóra kerültem. De erről ennyit, mást nem szeretnék mondani.

- Valamilyen speciális taktikát sem találhat ki a tréner?
- Erről nem tudok sokat mondani. Én kétszer voltam tribünön, aztán a Milan ellen a kezdőbe kerültem, már nem értek semmit, és nem is akarok érteni semmit.

- Mennyit számít, hogy hiányzik Cassano, Pazzini és Stankevicius? Igaz, klasszisok, de csak három játékos.
- Rengeteget számítottak, mert kilencven százalékban ők lőtték a gólokat. Januárban erősebb igazolásokra lett volna szükség. Nem vagyunk elöl magabiztosak, nem tudjuk megtartani a labdát, de nemcsak elöl, hanem a pálya egész területén. Nagyon komoly nehézségeink vannak.

- Macheda viszont a Manchester Unitedből érkezett, sokan csodagyereknek tartják.
- Amikor érkezett, adott egy plusz lendületet a csapatnak, de nem kapott elég bizalmat, aztán elkezdett beleszürkülni ebbe az olasz valóságba. Nagyon sajnálom, mert ez nem csak az ő hibája. Plusz azért a ManUnitedben is kevesett játszott, nem lehetett rá építeni. Befuthat még nagy karriert, de folyamatos bizalom kell neki, sok mindenre nem jött még rá. Viszont a mostani helyzetben nincs időnk ezzel foglalkozni.

- Két nyerhető bajnoki következik, előbb fogadják a Barit Rudolf Gergellyel, majd Bresciába, Vass Ádámék csapatához utaznak. Kitalálnak valamit, ami kizökkenti a csapatot ebből az állapotból? Mondjuk elvonulnak edzőtáborba?
- Na nem, állandóan elvonulunk mindenhová, abból elegünk volt, ez már nem sokat használ a csapatnak, sőt rosszabbat tesz, egyfolytában együtt vagyunk így is.

- Ezek után bízik még a bentmaradásban?
- Persze, száz százalékig, alkatilag optimista vagyok. Jó lenne ezt a bizonyos két meccset hozni, de lehet, hogy még ez sem lesz elég, a Palermót is meg kellene lepni itthon, vagy a Romát idegenben, az utolsó fordulóban.

- A válogatottban is kapott kritikákat, mert visszaesett a teljesítménye. Nyilván ez is összefügg a klubjával.
- Igen, játékhiányom van, én is érzem magamon, hogy nem vagyok olyan labdabiztos, de összességében nem vallottam szégyent. Az első hollandok elleni meccs kicsit gyengébbre sikeredett, de az egész csapatnak is. Ez benne van a pakliban, ideges vagyok a kevés játék miatt, és ezt biztosan észre lehet venni. Ám ez egy kis gödör, amelyből kezdek kimászni.

- Még a hollandok elleni első meccs előtt úgy nyilatkozott, hogy csoportelsőnek kell lenni. A két vereség fényében hogyan módosultak az esélyek?
- A hollandok nagyon erősek, ők lesznek a csoportelsők, ezen kár vitatkozni, a második helyre viszont oda lehet érni. Nehéz dolgunk lesz, de nem lehetetlen. A hollandok előtt meg le a kalappal!

- Abból a szempontból gondolt már a jövőre, hogy mi lesz, ha a másodosztályba süpped a Sampdoria?
- Egyelőre nem tudok erről mit mondani, gondolkodtam sokat, de nem jutottam előre. Én úgy állok hozzá, hogy a hátralévő öt meccsen hét szerzett ponttal bent maradhatunk. Ha tippelnem kell, azt mondom: 70-80 százalék, hogy bent maradunk, 20-30, hogy kiesünk.